A hitelmoratórium fenntartása iránti igény azoknál a cégeknél erősebb, ahol nagyobb a bizonytalanság a jövővel kapcsolatban – amit magyarázhat a vállalat mérete vagy a működési területe, ágazata is, ez derül ki a Századvég Gazdaságkutató Zrt. elemzéséből. Azok, akik igénybe vették a lehetőséget, nagyrészt annak célja szerint – saját működésük finanszírozására és fenntartására – használták azt fel, és
csekély a rendszerben a potyautasoknak tekinthető vállalkozások száma.
Ugyanakkor az elemzés szerint az látható, hogy
a vállalkozások döntő többsége életképes, a moratórium esetleges megszüntetésével sem várható jelentős és általános csődhullám, miközben lehetnek – ugyan nem túl nagy, de azért már érezhető számban – olyan vállalkozások, amelyeket egy azonnali, teljeskörű megszüntetési lépés kilátástalan helyzetbe hozna.
A hitelezési moratórium a Magyar Nemzeti Bank (MNB) számítása szerint csak 2020-ban 1100–1200 milliárd forint forrást hagyott a vállalati szektorban, míg 2021-ben mintegy 400 milliárd forint a kalkulált összeg: ez az az összeg, amit a cégek nem fizettek be törlesztőrészletként a bankoknak, hanem saját likviditásukat segítette. Bár a moratórium népszerűsége a válság csillapodásával csökkent a vállalati szektorban – az adatok szerint 2020 szeptemberétől fokozatosan 50 százalékról 40 százalékra csökkent a felfüggesztésben résztvevő kölcsönök aránya –, a pandémia ideje alatt ismét előtérbe került a likviditási problémák megoldása.
A moratórium teljes meghosszabbítása mellett időközben a vállalkozások számára új finanszírozási lehetőségek nyíltak meg 2020 második felében (mikro- és kisvállalkozásoknak szóló Széchényi Kártya hitelek) és 2021-ben (MFB Kamatmentes Újraindítási Gyorskölcsön).
Az állami támogatású, kedvező, sokszor nulla százalékos kamatú hitelek is ösztönzik a gazdaság szereplőit arra, hogy a moratóriumban lévő kölcsönök kiváltásával igyekezzenek nekik jobban megfelelő forrást szerezni – akár a túléléshez is.
Az elemzés szerint a moratóriumban lévő hitelek kiváltása sokszor kedvezőbb, mint a fizetési haladék: az új alacsonyabb terheivel, kedvezőbb feltételeivel, valamint az – akár – ott is elérhető fizetési haladékkal szemben a régi hitelek meghosszabbodó futamideje és a moratórium alatt felgyülemlő nagyobb összterhe áll.
A moratórium az általános meghosszabbítást követően 2021. június 30-án jár le, a határidő közeledésével pedig mind többeket foglalkoztat a kérdés, hogy a nemzetközi összehasonlításban is kedvezőnek számító részletfizetési felfüggesztést lehet-e, szabad-e egyetlen lépésben megszüntetni, vagy szükség lehet-e annak fokozatosabb kivezetésére.
A moratórium teljes meghosszabbításának leginkább a fizetési fegyelemre gyakorolt kockázatai lehetnek, miközben a teljes eltörlés szélsőséges negatív hatása a vállalati szektorban beinduló csődhullám lehet.
A kölcsönt most nem törlesztők esetleges bedőlése láncreakciót válthat ki, és a rizikót nemcsak a szállítói láncot érintő nemfizetés, hanem a beszállítók esetleges kiesése is növelheti.
A Századvég 2021 februári közvélemény-kutatása szerint a magyar vállalkozások kétharmada banki hitel nélkül oldja meg a finanszírozását, amit visszaigazoltak a felmérés eredményei is. A megkérdezett vállalkozások 71,2 százaléka nyilatkozott úgy, hogy nem volt hitele a felmérés pillanatában és a moratórium időszaka alatt sem. A banki finanszírozás hiánya az üzemméret növekedésével csökken: a mikrovállalkozásoknál a legnagyobb (75,7 százalék), a kisvállalatoknál is jellemző (52,8 százalék), a középvállalatok esetében is még magas (38,3 százalék) – míg a nagyvállalatokra egyáltalán nem jellemző.
Ágazati szinten a mezőgazdaságban a legalacsonyabb a hitelállomány hiánya (47,8 százalék), míg az iparban, az építőiparban és a kereskedelemben (59,2 százalék, 64,2 százalék, illetve 63,2 százalék) „közepesnek mondható”, a szolgáltatási szektorban pedig majdhogynem általános jelenség (77,8 százalék).
A bevételek válság alatti alakulásában leginkább az ágazathoz tartozás tűnik döntő tényezőnek, az üzemméretet tekintve azonban
inkább a közepes és nagyvállalatoknál volt jellemzőbb a bevételek változatlansága és/vagy a növekedése, míg a mikro- és kisvállalkozások veszítettek inkább a jövedelmükből.
A mezőgazdaságban 67,4, az iparban 47,9, az építőiparban pedig 63,0 százalék volt a változatlan bevételről beszámolók aránya, vagyis rendre nagyobb az átlagnál, míg a csökkenést tapasztalóké az átlagosnál alacsonyabb. A kereskedelemben az átlagnál többen tapasztaltak növekedést (9,0 százalék), csökkenést (61,6 százalék), ugyanakkor kevesebben változatlanságot (27,9 százalék). A szolgáltatások esetében a vállalatok az átlagnál nagyobb arányban szenvedtek el bevételcsökkenést (59,8 százalék), továbbá esetükben volt a legmagasabb azok aránya, akik bevétele több mint felével csökkent vagy teljesen elapadt (12,9, illetve 9,5 százalék).
