Hatalmas munkaerőgondok a vizes cégeknél

Érdemi segítséget kínál tagvállalatai egyik problémájának kezelésére a Magyar Víziközmű Szövetség (Mavíz): 40-60 órás, a tervek szerint e-learning formában is elérhető gyorstalpaló szakmai képzésekhez képzett ki számukra oktatókat, és dolgozott ki tananyagot.

Erre azért volt szükség, mert – mint a Mavíz által a közelmúltban Ginop-pályázati forrás felhasználásával végzett felmérés kimutatta – az egyébként is munkaerőhiány sújtotta ágazatban sokan töltenek be képesítés nélkül szakmai végzettséget feltételező pozíciókat. „A képzetlen alkalmazottal már a modernebb víztisztító telepek berendezései, nehézgépei sem üzemeltethetők azzal a hatékonysággal, amilyenre tervezték őket. Például 40-50 millió forintos centrifugákat működtetnek megfelelő tudás nélkül. De azzal főzünk, ami van” – mutatott rá a VG-nek Nagy Edit, a szervezet főtitkára. Magyarázata szerint az ősztől induló kihelyezett képzések persze nem helyettesítik az alaposabb, állami oktatást, de megadják az érintett munkák elvégzéséhez elengedhetetlenül szükséges elméleti és gyakorlati tudnivalókat. A tanfolyamokon való részvételre az adott vállalatok HR-esei buzdítják a dolgozókat. A Mavíz által kiképzett oktatók munkáját várhatóan a kisebb víziközmű-társaságok veszik majd igénybe, mert a nagyobbak saját maguk is tartanak képzéseket. (Az országban 40 víziközmű-társaság működik.)

Az ellen viszont már kevesebbet lehet tenni, ami miatt megnőtt a képesítés nélküliek aránya. Az állami szakképzés éppen átalakulóban van, de az egy-két-három éves oktatásai egyébként is túl hosszúak ahhoz képest, amilyen gyors megoldásra most az érintett szolgáltatóknak szükségük van. Ráadásul egyre kevesebb iskola indít képzést víziközmű-szakterületen, mert kevés a jelentkező, hiszen a terület nem vonzó:

az ipari átlagnál havi több mint 100 ezer forinttal alacsonyabb átlagkeresetet kínál, sőt, a különbség egyes beosztásokban elérheti a 200 ezer forintot is. Márpedig a víziközmű-szolgáltatóknak a Mavíz főtitkára szerint nincs miből többet fizetniük, még a szakmában általános minimálbér kigazdálkodása is nehéz. 

Jellemző, hogy a bér a költségeiken belül már most is az egyik legnagyobb tétel. Igaz, az adott települések lakói, ha nincs más lehetőség, a víz- és csatornaszolgáltatóknál is vállalnak munkát, de azonnal továbbállnak, amint megjelenik a közelben egy multi, mert annál könnyen megkereshetnek 100-150 ezer forinttal többet. Ilyenkor elvész az a pénzt is, amit a vizes cég előzőleg a dolgozó képzésére fordított. Nyugat-Magyarországon még kilátástalanabb a helyzet, mert az ausztriai munkahelyek is csábítják a dolgozókat, akiknek megéri naponta kiutazniuk az érdemben magasabb keresetért. 

Miközben a területnek sem munkaerővonzó, sem -megtartó képessége nincs, az alkalmazottai átlagéletkora egyre magasabb, és nem látható, honnan pótolhatók a nyugdíjba vonulók

 – mutatott rá Nagy Edit. Évente csaknem ezer fő hagyja el az ágazatot nyugdíjazás miatt, az összes foglalkoztatottjának az 5 százaléka. Nehéz pótolni például a vízhálózat-szerelő és a vízműgépkezelő, vízműgépész munkatársakat. Ezt tetézi, hogy a szabadban, nehéz munkakörülmények között dolgozó fizikai alkalmazottak egészsége az átlagosnál hamarabb megromlik, és sokuk kénytelen a nyugdíjkorhatár elérése előtt visszavonulni.