Az egymilliárd forinthoz is közelíthet a január végi metróbaleset során keletkezett kár értéke – erről beszéltek a VG-nek az ügyet ismerő források. A pontos összeg felmérése még nem kezdődött meg, mivel a rendőrségi vizsgálat idejére az esetben érintett szerelvényeket elzárták. Ezért jelenleg csak szakértői becslések születtek a helyreállítás költségeiről, amelyeknek a szórása igen nagy. Az azonban biztosnak látszik, hogy a teljes kár meg fogja haladni az 500 millió forintot, de jó eséllyel nem lépi át az egymilliárdos küszöböt.
Lapunk értesülése szerint a pillanatnyi állás szerint az sem zárható ki, hogy az összetört metrókocsik között lesz olyan, amely „gazdasági totálkáros”, ezért a javítás helyett olcsóbb egy újat beszereznie a BKV-nak. A balesetben megsérült mindkét szerelvényt kivonták a forgalomból, a közlekedésbe való visszatérésük ideje egyelőre bizonytalan.
Ugyan várhatóan a 3-as metró vonalán közlekedő, a közelmúltban magas technológiai felújításon átesett orosz „pandák” rendbe tétele teszi majd ki a keletkezett kár több mint felét, azonban a baleset helyszínén a pálya is súlyosan megrongálódott. Ennek javítása időközben javarészt megtörtént, de nem minden elemében. Így például a járművezetők által használt vasjárdák még hiányoznak, emiatt most fordítóbrigádok végzik a vonatok irányba állítását Kőbánya-Kispestnél (KöKi).
A végső számla tehát még kérdéses, viszont az egyértelműen eldőlt, hogy azt a BKV-nak kell állnia. A biztosító ugyanis nem fizet, mivel a baleset emberi mulasztásból következett be.
Erre pedig nem terjed ki a fővárosi tömegközlekedési vállalat szerződése.
Dióhéjban az eset hátteréről: a KöKi végállomásnál lévő három vágánykihúzó egyikén január 21-én éjjel egy metróvezető előzetes engedély kérése nélkül kikapcsolta az AVR-t (Automatikus Vonatirányítási Rendszer) és kézi vezérlésre váltott. (A teljes képhez hozzátartozik, nem ritka, hogy az AVR valamilyen nem valós műszaki okból kifolyólag nem ad jelet a szerelvénynek, a KöKinél ez többször is előfordult már. Ezért a metróvezetőknél kialakult az a rossz rutin, hogy a továbbhaladás érdekében rövid időre megszakítják a számítógépes felügyeletet.) Ráadásul a tilos jelzés ellenére indult meg. A mellette lévő vágányon az ottani szerelvény közben zöld lámpát kapott, és mert a két vágány néhány tíz méteren belül keresztezi egymást, a metróvonatok egymásba rohantak.
Faramuci módon az extrém anyagi kárhoz az vezetett, hogy a szabályosan közlekedő metró az ütközést követően nem állt meg, hanem 50-60 métert még ment. A rá felakadt, a szabályokat megsértő – egyébként időben vészfékező – szerelvény pedig gyakorlatilag letarolt mindent. Ha ez nincs, gyakorlatilag karosszériasérüléssel meg lehetett volna úszni az ügyet. A baleset durvaságát jól mutatja, hogy a pálya tíz centivel elmozdult, és van olyan kocsi, amelynek mindkét forgóváza kiszakadt. Öröm az ürömben, hogy a szerencsétlenség utasok által nem használt területen állt be, és semmilyen személyi sérülés nem történt.
A BKV szigorúan reagált a felelőtlenségre. Úgy tudjuk, hogy több óvintézkedést is azonnal bevezetett, így például hangjelzés nélkül már nem hagyhatók el a kihúzóvágányok, illetve amelyik metróvezető engedély nélkül függeszti fel az AVR-t, azt azonnal elbocsátják. Az utasítás betartását maximálisan ellenőrzik, a feketedobozok adatait is lekérik. A hosszú távú megoldást azonban az jelenthetné, ha megnövelnék a kihúzóvágányok hosszát.
