Ahogy bestsellerré vált könyvében is megírta a friss adatok szerint 48,3 milliárd dolláros vagyonnal büszkélkedő 84 éves üzletember, a vállalkozói ismeretek szemináriumra állított össze egy kutatási anyagot a cipőkről. Átlagos házi feladatnak indult, végül a téma megszállottjává vált. Az Oregoni Egyetem után üzleti diplomát szerzett a Stanfordon, eltöltött egy év katonai szolgálatot, és ott állt 24 évesen barátnő nélkül, sőt anélkül, hogy bármi merészet elkövetett volna addigi életében. De egyre inkább erősödött benne a gondolat, hogy nyomot akar hagyni a világban. Futás közben jött az az őrült ötlete, hogy egy kisebb, világ körüli útra menjen. Ez 1962-ben egyáltalán nem volt mindennapos elképzelés. Knight Japánba akart eljutni, mert érzékelte, hogy a szigetország olyan innovációs előnyt kezdett szerezni, mint korábban soha, és keresni akart egy japán cipőgyárat, ahol elmondhatja az elképzeléseit a futócipőkről. Így kezdődik Phil Knight önéletrajzi könyve, és innen indul a páratlan sztori, ami a Nike felépítéséhez vezetett.
Korai évek
A céget Bill Bowermannel alapította Knight, Blue Ribbon Sport néven, de a cél már akkor is az volt, hogy jó minőségű és olcsó futócipőket importáljon Japánból az amerikai piacra. Hét évvel később, 1971-ben a vállalat már ötven főt foglalkoztatott. Amikor a japán cipőbeszállítóval való együttműködés véget ért, Phil egy mexikói cipőgyárat választott, amelyet az Adidas már jóváhagyott. Bőr futballcipőket akart gyártani, és ehhez keresett egy jó nevet. A saját ötlete a Dimension Six volt, de ezt minden kollégája elvetette, kimondhatatlannak és rossznak találták. Igaz, a többieknek sem jutott semmi eszébe, ám szorította őket a határidő, mert a szabadalmi hivatalban le kellett adni a papírokat. Az utolsó pillanatban jött az ötlet Jeff Johnsontól, a cég első alkalmazottjától. Azt mondta, előző éjszaka, álmában az jutott eszébe, legyen a cég neve Nike. Mint a győzelem görög istennője. Benne volt a jó márkanév összes szükséges tulajdonsága, és ami a legfontosabb, esélyes volt, hogy megmarad a vásárlók emlékezetében. Mindössze néhány másodperce volt Knightnak a döntés meghozatalához, rábólintott, a Nike-ot választotta, a többi pedig történelem. Így 1978-ban cég neve Blue Ribbon Sportról Nike-ra változott.
Ötlet a börtönből
1987-ben a Nike arra készült, hogy elindítsa első nagy televíziós kampányát, amely futásról, gyaloglásról, crossedzésről, kosárlabdáról és női fitneszről szólt. A Wieden+Kennedy kreatívügynökséget bízták meg a kampány lebonyolításával. Bő tíz évvel később, egy reklámokról szóló dokumentumfilmben a reklámszakember bevallotta, hogy egy elítélt gyilkos utolsó szavaiból merített ihletet, aki a kivégzése előtt csak annyit mondott: „Just do it”. A Nike vezetősége ugyan nem érezte úgy, hogy a kampánynak szüksége lenne önálló szlogenre, ennek ellenére megengedte. Ma már a Just do it az egyik legnépszerűbb jelmondat a világon. Mindenki érti, hogy nem szól többről, mint arról, képes vagy rá, hogy megtedd az első lépést.
Jordan, a nagy fogás
1983-ban az Adidas már egymilliárd dolláros vállalat volt, és tarolta az atlétikaicipő-ipart. A Nike egyre erősebb versenytárssá vált, a menedzsment éjt nappallá téve azon dolgozott, hogy mielőbb megelőzze a németeket. 1984-ben a kosárlabda vitathatatlan sztárja Michael Jordan volt, és érett egy kivételes szerződése az Adidasszal, de a Nike jobb ajánlatot tett neki. Évi 500 ezer dollárt ígértek öt éven át, és a játékos lehetőséget kapott arra, hogy saját cipőcsaládot tervezzen. Szülei tanácsára hallgatva Jordan igent mondott a Nike ajánlatára, a következő évben pedig piacra dobták az első pár Air Jordant.
Az új lábbeli elképesztően sikeres volt, a cég az ügylet első évében 126 millió dollár értékű Air Jordant adott el. Michael Jordan aktív játékoskarrierje során minden évben megjelent a cipő új kiadása, amelyek ma már gyűjtői darabok, árveréseken vadásznak rájuk a megszállott rajongók. Minden idők legnagyobb játékosa 1,3 milliárd dollárt keresett a harminchat éven át tartó együttműködésből. A kooperáció nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a márka a világ vezető sportcipőgyártójává váljon.
Maradt a stratégia
A vállalat üzleti stratégiájának részeként fenntartotta a hírességekre épített tervezési együttműködéseit. Az évek során a márka együttműködött Kanye West rapperrel és lemezproducerrel, Drake énekessel és dalszerzővel, a Dior divatházzal, a Swarovski ékszermárkával, a Louis Vuitton művészeti igazgatójával, Virgil Abloh-val, valamint a kultikus japán Undercover Jun Takahashi alapítójával és vezető tervezőjével.
A tornacipős fiúk
A sneakerhead kultúra az 1970-es években kezdődött, és a Nike Michael -Jordannel kötött üzlete hozzájárult a globális fejlődéséhez. A Financial Times tavaly közel kétmilliárd dollárra becsülte a lábbelik viszonteladói piacát. A Nike leányvállalata, a Jordan márka továbbra is nagymértékben hozzájárul a cipők eladásához. Az idén a brand a világ egyik legértékesebb márkájává vált. Michael -Jordan dedikált Nike Air Jordan 1S 1985-ös cipője 560 ezer dollárért kelt el egy Sotheby’s-aukción, így a valaha eladott legdrágább lábbeli lett. Az eddig készült legkisebb szériájú és legkeresettebb tornacipő a Nike MAG, amelyet Marty McFly viselt a Vissza a jövőbe II. című filmben, amikor 2015-be utazott. Ezért közel 100 ezer dollárt fizettek.
Közösségépítés, társadalmi célok
A márka egyik alapértéke a közösség támogatása, és ennek érdekében különféle alapokat hozott létre. A Nike Community Impact Fund alulról építkező szervezeteket támogat az Egyesült Államokban és Európában. A Nike School Innovation Fund együttműködik az oregoni iskolavezetőkkel, hogy növelje a diplomát szerzők számát, míg a Nike N7 az indián és őslakos fiatalokat segíti. A Nike Community Ambassadorokon keresztül több mint 5700 alkalmazott tart edzéseket gyerekeknek. A márka, mint az amerikai székhelyű globális vállalatok többsége, azonnal az élére áll minden progresszív baloldali törekvésnek, emberjogi, kisebbségi mozgalomnak.
Újabb innováció
A vállalat továbbra is hű maradt a saját küldetéséhez: „Elvinni az inspirációt és az innovációt a világ minden sportolójához. Mert ha van tested, akkor sportoló vagy.” Ennek az innovatív készségnek köszönhetően a cég megőrizte globális vezető pozícióját a fenntartható tervezés terén. „A bolygó védelme érdekében nem várunk a megoldásokra, hanem létrehozzuk azokat” – így szól a filozófiájuk. Több fejlesztés is bizonyítja a vállalat elkötelezettségét a fenntarthatóság, a körforgásos gazdaság és a méltányosság mellett, mint az ISPA (Improvise, Scavenge, Protect, Adapt, magyarul rögtönözz, söpörj, védj és alkalmazkodj) termékcsalád vagy a Serena Williams teniszközpont. Tavasszal megjelenik a sorozat első két cipője, amely három egymásba illeszkedő, szétszedhető modulból áll. Amikor a lábbeli eléri az élettartama végét, a modulokat le lehet adni egy Nike üzletben újrahasznosítás céljából. Ahogy Liz Rodgers, a cég fenntartható termékekért felelős alelnöke fogalmazott, holisztikusan nézik a produktumaikat, azt vizsgálják, hogyan szerezzék be az anyagokat, hogyan készüljön, miként használják a fogyasztók. De arra is keresik a válaszokat, hogyan biztosíthatják a termék élettartamának meghosszabbítását, illetve hogy miként küldjék vissza az elhasznált lábbeliket. Ezt nevezik a Nike-nál körkörös gondolkodásnak. „A körkörösség jövője azt jelenti, hogy semmi sem megy kárba, valóban létrehozunk egy végponttól végpontig regeneráló rendszert” – tette hozzá.
A Nike a sport jövőjébe fektet azzal, hogy megnyitja a Serena Williams központot, a vállalat oregoni székhelyén. Az egymillió négyzetméteres épületben 40 teniszpálya található, mellette egy 200 ezer négyzetméteres laborban dolgoznak a szakemberek az új ötleteken. Természetesen a legkorszerűbb, legfenntarthatóbb technológiákkal készült a komplexum, maximális energia- és erőforrás-hatékonyságra tervezték, különös tekintettel az anyag- és vízfelhasználásra, a beltéri környezet levegőminőségére, valamint a vizes élőhelyek fejlesztésére. A környezet tehát adott lesz a tervezők számára, hogy újabb ikonikus darabokat alkossanak és hizlalják az egykori -oregoni srác vagyonát.
A NIKE számokban
A cég 1096 kiskereskedelmi üzletet üzemeltet, és a világ legnagyobb sportcipőgyártójaként 28 százalékos a piaci részesedése és 44,5 milliárd dolláros az árbevétele. Ebből a lábbeliszegmens 28 milliárd dollárt hoz, megelőzve az Adidast és a Pumát.
A Logó
A Nike pipa logóját 35 dollárért rendelték egy grafikushallgatótól, 1971-ben. Knightnak először nem tetszett. 1983-ban, amikor a cég tőzsdére ment, néhány száz részvényt adtak a grafikusnak, cserébe azért, mert hozzájárult a márka építéséhez.
A teljes cikk a Figyelő legfrissebb számában olvasható
