Képzeljünk el egy Európai Uniót, amelynek több tucat európai ország a tagja, s amelyen belül éppen ezért sokféle együttműködési forma létezik. A piac persze egységes, ahol nincsenek kereskedelmi határok, és mindenki azonos játékszabályok szerint adhat, vehet, beruházhat és vállalhat munkát, de ahol bizonyos országok például azonos pénzt használnak, mások különféléket. Bizonyos országokban egyforma kulcsok alapján adózik polgár és vállalat, a többieknél előfordulhat minden más is. Egyes országok különösen szigorú környezetvédelmi rendszabályoknak vetik alá magukat, mások beérik enyhébb normákkal is. A tagországok bármelyike kezdeményezhet efféle együttműködést, ha legalább az unió harmadát képes megnyerni hozzá, és ha el tudja hitetni a tagok további jó egyharmadával, hogy szűkebb közösségük az integráció elmélyítését szolgálja. Elvben bármikor, bárki tagja lehet klubjuknak, feltéve, hogy kész és képes is átvenni a klubszabályokat.