Globalizálódó menekültáradat

Több, közelmúltban napvilágot látott tanulmány is a migráció fokozódását valószínűsíti a következő években. Noha a globalizáció és a nemzetközi kereskedelem fejlődése felgyorsította a tőke és az áruk áramlását, ettől azonban az emberek -- a munkaerő -- még nem éreznek kisebb késztetést az elvándorlásra -- utal rá Peter Stalkernek a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) által megjelentetett könyve.



Az elvándoroltak 120 milliósra becsült tömege elsősorban a magasabb bér reményében vágott neki az útnak. A német és a lengyel feldolgozóipari óradíjak között 1995-ben a különbség közel 16-szoros volt, egy évvel később illegálisan az Egyesült Államokban dolgozó mexikóiak otthoni fizetésük 9-szeresét vihették haza -- pedig ezek az államok ma valamennyien az OECD tagjai. A magasabb életszínvonal az egyre olcsóbb közlekedés és a kommunikáció fejlődése következtében került szinte tapintható közelségbe mindenki számára -- 1930-tól 1990-ig egy mérföld repülőút ára az ötödére esett, 1996-ig hárompercnyi telefonbeszélgetés költsége London és New York között 300 dollárról 1-re csökkent.



Az 1980-as évek vége óta növekszik erőteljesen az Európában menedékjogot kérők száma. Noha közöttük is szép számmal akadnak gazdasági menekültek, a folyamat hátterében a kétpólusú világrend felbomlása húzódik meg. A hidegháború lezárultával számos helyi etnikai konfliktus torkollott fegyveres összetűzésekbe, melyekben gyakran a polgári lakosság a célpont -- írja Ben Hall, a Centre for European Reform munkatársa. Míg 1984-ben 104 ezer menedékkérelmet nyújtottak be Nyugat-Európában, addig az 1992-es rekordévben 692 ezret, tavaly 400 ezret.



A tömeges migráció azonban nemcsak a fejlett világ problémája, ugyanis a fejlődőnek vagy feltörekvőnek nevezett országok között is akadnak befogadók, nem csak kibocsátók. Egy indonéziai munkás otthoni bérének 6-7-szeresét kereshette meg a szomszédos Malajziában 1997-ben. Ráadásul a legtöbb menekült el sem jut az "ígéret földjére", hanem táborokban sínylődik, gyakran közel hazájához: Irán 1998-ban 1,9 millió, Pakisztán az idén 2 millió, elsősorban iraki és afganisztáni menekültnek adott otthont.



Európában az 1960 és 1973 közötti időszakban 3-ról 6 százalékra emelkedett a külföldiek aránya a munkaerő-állományban. Belgiumban és Hollandiában a bányászatban, Németországban és Dániában a feldolgozóiparban, Franciaországban az építőiparban, míg Nagy-Britanniában a szolgáltatások területén a legmagasabb a bevándorlók aránya. Az Egyesült Államokban, ahol 1970-ben még csak 5 százalékos volt a spanyol ajkúak és 1 százalékos az ázsiai lakosok aránya, a lezajlott változásokat figyelembe véve 2050-re 26, illetve 8 százalékra nőhet ezen etnikai csoportok aránya. A tengerentúlon a mezőgazdaságban dolgozik különösen sok külföldi. Általában tehát a fejlett államok korábban olyan -- nehéz, veszélyes vagy rosszul fizetett -. munkák elvégzésére "importáltak" külföldi munkaerőt, melyeket az "őslakosok" már nem voltak hajlandók elvégezni.



A helyzet azonban megváltozott. Egyrészt már olyan államok is a nagy munkaerő-importőrök közé tartoznak, mint például Argentína vagy Kuvait. Másrészt, bár a balkáni menekültáradat hatására -- Németországot követve -- az európai államok sorra megszigorították a menekültstátus megadásának feltételeit, most újra élénkítenék a bevándorlást. Csakhogy elsősorban az olyan szakemberekét, akikre az "új gazdaság" egészséges növekedéséhez szükség van. Így a német kancellár is kifejezetten az informatikusok számára találta ki a zöldkártyaprogramot -. az ötleten felbuzdulva aztán más iparágak képviselői is jelezték, szívesen fogadnának mérnököket az EU-n kívülről. Az Egyesült Államok kongresszusa nemrégiben hagyott jóvá 200 ezer engedélyt jól képzett szakemberek számára. Ugyanakkor George Borjas, a Harvard Kubából emigrált közgazdásza az Egyesült Államok által évente kiadott 1 millió bevándorlási engedély számát a felére csökkentené, és szigorúan a legképzettebbeket válogatná ki. Senki nem beszélt azonban még arról, milyen következményei lehetnek, ha a harmadik világ oktatásra fordított szűkös erőforrásai is a legfejlettebb államokba exportált (humán) tőkebefektetésekké válnak.



A gazdasági növekedés szétterülése valamennyi szektorra persze ismét megteremti az igényeket a kevésbé kvalifikált munkaerő iránt is. A Wifo bécsi kutatóintézet ehhez a családegyesítések engedélyezésének felgyorsítását javasolja -. ez sok esetben a bevándorolt munkások családtagjai letelepedésének legalizálását szolgálná. "Mellesleg" pedig enyhítene az elöregedő társadalom gondjain. Egy ENSZ-tanulmány szerint az igazán csak most elaggó öreg kontinensnek 2025-ig 159 millió bevándorlóra lenne szüksége az aktívak és eltartottak jelenlegi arányának fenntartásához. Az önreprodukcióhoz szükséges egy nőre jutó 2,2-2,3-es gyermekszám helyett ugyanis az EU mutatója csupán 1,4.



Elhamarkodott lenne még modern kori népvándorlásról beszélni. A világ gazdagabb része egyelőre félig kitár néhány kaput a kerítések mentén, és lehet, hogy nem is lesz többre szüksége. Az ipari társadalmak fejlődésének utóbbi évtizedei a tapasztalatok szerint ugyanis a munkaerőt megtakarító technikai haladás évei voltak. Az információs technológia elterjedése pedig tovább erősítheti ezt a trendet.

A fejlett országok intézményesíthetik az agyelszívást Az "amerikai gazdasági csoda" elmúlt évtizedbeli felvonásának egyik alapvető kellékét a beözönlő spanyol ajkú munkaerő jelentette. Miközben az európai kormányok a választók aggodalmait visszhangozva kérik számon az EU tagjelöltjeitől a gyenge határőrizetet, és magukból az új tagállamokból is sok bevándorlótól tartanak, addig az európai országok magas munkanélküliségi rátái súlyos strukturális egyensúlyzavarokat takarnak, és a politikusokat a gazdasági racionalitás -- a növekedés és a nyugdíjrendszerek fenntartása --, valamint a multinacionális vállalatok a külföldi munkások behívásának megfontolására sarkallja. H.G.-->