EU-fantáziák

Képzeljünk el továbbá egy Európai Uniót, amelyben az ügyek nagy részénél többségi szavazással döntenek. Az egyes országokat megillető szavazati súly népességtől és egyéb szempontoktól függően mondjuk 3-tól 33-ig terjedő skálán változik. Magyarországnak például juthatna 10 szavazat, ami az összvoksok 3,5 százaléka, miközben a minősített többséghez 234 szükségeltetik. Ha pedig meg akarnánk akadályozni egy döntést, akkor a miénkkel együtt legalább 97 szavazatot kitevő koalíciót kellene összeszervezni, amihez a csehek, szlovákok, szlovének és lengyelek támogatása mellett is elkerülhetetlen a négy nagy tagállam valamelyikét is megnyerni.



Képzeljünk el emellett egy Európai Uniót, amelyben a közös ügyek egyre nagyobb részét a kormányok közötti alkudozások során formálják. A brüsszeli EU-intézményekre marad a papírmunka, így köztük az Európai Bizottságra, amelyben minden ország egy biztossal jelen van, ezek azonban nem egyforma súlyú munkát végeznek: más a presztízse a mintegy féltucatnyi alelnöknek, más az adott területekért felelősöknek, és megint más a tárca nélküli biztosoknak. Mindeközben azonban azt is tudni lehet, hogy ha a tagországok száma elér majd egy kritikus szintet, akkor új világ lesz: kevesebb biztosi hely lehet, mint tagország, s ezért időről időre egyesek kiszorulnak majd.



És végül képzeljünk el egy Európai Uniót, amelyben minden tagország ünnepélyesen deklarálja, hogy a hét fejezeten át felsorolt, közösen vallott európai értékek talaján áll. Ezen értékek ugyan jogilag nem kötelezőek, de politikai súlyuk jelentős, olyannyira, hogy ha valamelyik tag kapcsán mégis gyanú merülne fel, hogy valami nincs egészen rendben a háza táján, annak ügyében -- az ő meghallgatásával is -- közös gondolkodás kezdődhet, nem kizárva akár végül közös retorziókat sem.



Ha mindezt elképzeltük, akkor hozzávetőleges képet kaptunk arról, hogy milyen jellemzőbb tendenciák kezdenek körvonalazódni a biarritzi csúcsszintű informális reformkonferencia után, s hogy milyen EU-ra számíthatunk majdani csatlakozásunk idején -- a viták mai állása szerint. Amihez azonban hozzá kell még képzelni azt is, hogy a tendenciákból pillanatnyilag kiszorulók távolról sem törődtek még bele látszólagos kisebbségi helyzetükbe, és a decemberi hivatalos csúcsig tartó két hónapban sok követ megmozgatnak még ezekkel ellentétes elképzeléseik érvényesítéséért. Amiből a tanulság, hogy képzelni bármit lehet, de hinni majd csak azt szabad, ami két hónap múlva Nizzában végül megszületik. (Brüsszel, 2000. október 16.)