A daganatos betegek ellátása és a gyógykezelés perspektívái
A magyarországi halálozási adatok minden esetben a KSH-jelentések és -évkönyvek révén válnak nyilvánossá.
Nemek szerinti bontásban azonban a férfiaknál az ajak- és szájüregi, valamint a prosztatarák további emelkedése érdemel figyelmet, míg a nőknél a vastag- és végbél-, illetve a tüdőrák mozdult felfelé. Ha a nagy halálozási gyakoriságú daganatos lokalizációkat 25 év "növekménye" alapján állítjuk "rangsorba", akkor feltűnő az ajak- és szájüregi rákok ijesztő növekedési dinamikája, amely a jövőben fokozott figyelmet érdemel.
Az elmúlt évtizedek megoldatlan problémája volt a morbiditási adatok kérdése. Csak becsülni tudtuk, hogy például az évi új daganatos megbetegedések fajtája és száma milyen és mennyi lehetett, amely több hibalehetőséget rejtett magában, s a valós eredményeket torzította.
Az Országos Onkológiai Intézetben kialakított s évről évre hitelesebben működő Nemzeti rákregiszter adataira egyre jobban tudunk támaszkodni, s a 2001-es incidenciaeredmények már nagyban hozzásegítenek bennünket a hazai daganathelyzet áttekintéséhez.
Az elmúlt év folyamán, mindkét nemnél, összesen 58 772 daganatot jelentettek be, amely - mivel kettős vagy többszörös daganatok is előfordultak - 51 136 betegnek felelt meg.
Joggal merül fel az a kérdés, hogy miért halunk meg ennyien daganatos megbetegedésben, és van-e kiút?
Kiemelkedően magas halálozási gyakoriságunkat többféle okra lehet visszavezetni.Évtizedekre visszanyúló, sokszor önpusztító életmódunk ismert. Táplálkozási stílusunk sem vált előnyünkre, zsírdús, rost-, zöldség- és gyümölcsszegény étkezési szokásaink feltétlenül kockázati tényezőként jelennek meg. Az egy főre eső cigaretta-, töményszesz-fogyasztásunk igen jelentős, míg pl. fogkrém-fogkefe felhasználásunk viszonylag alacsony. Környezetünk szennyezettsége régi problémánk, csakúgy, mint a reguláris szűrések hiánya.
Az 1970-es évek elején hazánkban a daganatos betegségek okozta halálozás az EU-átlaggal egyezően (férfiak), illetve közel egyezően (nők) alakult, de a későbbi években, illetve évtize-dekben - ellentétben az EU-tagországokban bekövetkezett változással - a daganatos halálozás erősen emelkedő tendenciát mutatott, melyet még átmenetileg sem szakítottak meg csökkenő szakaszok. Az uniós átlagtól való elszakadásunk mélyülésére jellemző, hogy míg a magyar férfiak és nők daganatos halálozása még 1980-ban is viszonylag közel állt az EU-országok átlagos szintjéhez - 1,2-szerese volt annak -, addig 1995-re a magyar férfiak daganatos halálozása az uniós átlag kétszeresére, a nőké pedig másfélszeresére nőtt.
A főbb tumoros halálokok súlyát elemezve kimutatható, hogy azok között igen magas a részesedése az ún. szűrhető
daganatos megbetegedéseknek, így nők esetében az emlő- (20,71 százalék) és méhnyakráknak (9,78), valamint férfiak és nők esetében egyaránt a vastagbél és végbél daganatainak (9,14, illetve 9,92). Komoly hiányosságokat jelez a gyógyító-megelőző ellátás területén hazánkban a nők méhnyakrák miatti halálozásának alakulása. A méhnyak rosszindulatú daganatát elkerülhető haláloknak tekintik a fejlett országokban, azaz szervezett szűrővizsgálatokkal, időben történő, megfelelő ellátással a 65 évnél fiatalabb nők körében ez a halálok döntő mértékben kiküszöbölhető. 1970 óta hazánkban a méhnyakrák okozta korai halálozás mértéke gyakorlatilag változatlan, míg az EU-országokban fokozatos csökkenés volt megfigyelhető. Ennek eredményeként a méhnyakrák okozta korai halálozás relatív kockázata hazánkban az EU-országokkal szemben kifejezetten emelkedett: 1997-ben három és félszerese volt a magyar nők méhnyakrákos halálozása az EU-átlagnak.
A fenti adatok elodázhatatlan feladatként jelölik ki hazánkban nemcsak a tumoros betegségek elsődleges megelőzését célzó egészségfejlesztési programok erősítését, de a másodlagos megelőzést biztosító szervezett szűrőprogramok minőségének javítását is. A daganatos halálozás nagy gyakorisága miatt a betegség visszaszorítása népegészségügyi problémát jelent.
Az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium által meghirdetett népegészségügyi program ezért olyan stratégiát kíván kidolgozni, amely a daganatos halálozást jelentős mértékben csökkentheti. A program vezérfonala a preventív szemlélet gyakorlati megvalósítása. A tumorok kialakulása ugyanis megelőzhető az egészséges életvitel kialakításával, a daganatok korai felkutatásával, szűrésével.
A tervezett népegészségügyi program a méhnyak-, emlő-, vastag- és végbélrák szervezett tömegszűrése mellett a jövőben az ajak- és szájüregi, valamint a prosztatarák szűrését is tervezi, tekintettel ezen daganatok viszonylagos nagy halálozási és előfordulási gyakoriságára.
A szűrővizsgálat az Egészségügyi Világszervezet meghatározása szerint panasz- és tünetmentes személyek vizsgálata azzal a céllal, hogy a betegségek fennállását még a klinikai tünetek jelentkezése előtt valószínűsítse és kizárja.
Ennek érdekében a szűrés területi elven működő szűrőközpontokban történik a családorvosi hálózat és az onkológiai gondozók bevonásával. A szűrési tevékenység koordinálását, monitorizálását a Központi Szűrési Nyilvántartó végzi, a daganatos eseteket a Nemzeti rákregiszter felé jelentik. Az onkoló-giai szakrendelésekre a tumoros betegek kezelése hárul. A nemzeti szűrési program eredményességének lényeges feltétele, hogy a szűrésre jogosult korcsoportok tagjai minél teljesebb számban vegyenek részt a felkínált vizsgálaton.
Magyarországon a daganatok szervezett szűrése, három lokalizációban 1995-2000 között világbanki támogatással megszerveződött. Különösen sikeresnek bizonyult az emlőszűrés, amely 10 közigazgatási egységre terjedt ki, és a szűrésre behívott személyek 65 százaléka meg is jelent. A 2001-ben elindult népegészségügyi program keretén belül a szűrési tevékenység kibővült, és 32 akkreditált szűrőállomáson indult meg az emlőtumorok szervezett lakossági szűrése.
A nőgyógyászati daganatok szervezett szűrése folyamatban van, a vastagbéldaganatok tömegszűrésének elindítása 2003-ra várható a népegészségügyi program keretében. A szűrési tevékenység alapvető célja a tumorok korai felismerése, amely a betegség hatékony gyógyítását és ezáltal megnövekedett túlélést eredményez. A daganatok szűrésének alkalmával felmerült tumorgyanús eseteket citológiai, patológiai, labordiagnosztikai módszerekkel és képalkotó eljárásokkal (CT, MR) kell igazolni.
A kisméretű daganatok felismerését segítik elő az úgynevezett molekuláris diagnosztikai eljárások, amelyek pár száz daganatsejt kimutatását is lehetővé teszik. Molekuláris genetikai vizsgálatok lehetővé teszik öröklődő tumorok azonosítását is. A diagnosztizált daganatos betegek további kezelését ma már az ún. onkológiai teameket alakító multidiszciplináris orvoscsoport dönti el, amelynek tagja a sebész, belgyógyász, sugárterapeuta, patológus-citológus szakorvos.
Az operálható daganatokat sebészetileg kezelik. Az onkológiai sebészetben a csonkító műtétek helyett előtérbe kerültek az úgynevezett szervmegtartó műtéti megoldások. Erre az ad lehetőséget, hogy a szervezett daganatszűrés eredményeként növekszik a kisméretű korai tumorok száma. A betegek életminőségét nagymértékben javítja a műtét kedvezőtlen következményeit ellensúlyozó rekonstrukciós sebészet. A daganatok kemoterápiás kezelésének országos alapelveit az Országos Onkológiai Intézet munkatársai által összeállított Onkoterápiás protokollkönyv tartalmazza, amely a nemzetközi gyakorlatban elterjedt kezelési sémákat veszi alapul. Az utóbbi időben azonban kialakulóban van az egyénre szabott kemoterápás terv kialakítása. Az individuális terápiás tervnél a daganatok egyénre jellemző biológiai variációit is figyelembe veszik, amelyet a korszerű prognosztikai és prediktív markervizsgálatok tesznek lehetővé. A bevált kemoterápiás szerek mellett az immunterápia és az úgynevezett biológiai válaszmódosítók alkalmazása javíthatja a terápia hatékonyságát. A sugárterápia eredményességének fokozására újabban sugárérzékenyítő vegyületeket alkalmaznak.
Összefoglalva elmondható, hogy a daganatos betegek gyógyulási esélyei megnövekedtek azáltal, hogy szervezett szűrőprogramok indultak a népegészségügyi program keretén belül. A diagnosztikai eljárások közül a molekuláris genetikai markervizsgálatok alkalmazásával növekszik a daganatok korai felkutatásának lehetősége. A kemoterápiás kezeléseket kiegészítő biológiai válaszmódosítók, az immunterápia alkalmazása hatékonyabbá teszi a daganatok kezelését.
A speciális gyógyszeres kezelést igénylő tumoros betegek számára az Országos Egészségbiztosítási Pénztár külön pénzkeretet biztosít. Mindezen kedvező változások ellenére hangsúlyozni szükséges azonban, hogy a daganatos megbetegedések visszaszorítása társadalmi összefogást igényel. A daganatos megbetegedések kialakulása ugyanis megfelelő életvitellel, dohányzás, alkoholfogyasztás mellőzésével, egészséges táplálkozással és korszerű környezet- és munkavédelem alkalmazásával megelőzhető. A daganatos megbetegedés kialakulásának elkerülése tehát egyéni és társadalmi felelősségvállalást igénylő közös ügyünk.
