A szív- és érrendszeri betegségek és modern kezelésük
A szív- és érrendszeri betegségcsoport elleni sikeres küzdelem célja a visszafordíthatatlan szívizomelhalás kialakulásának megakadályozása, a lassú és gyors ritmuszavarok életminőséget, illetve életet veszélyeztető hatásainak kivédése és a már kialakult szívizompusztulás miatt létrejövő csökkent szívizomerő kihasználásának optimalizálása. A kardiológiai intervenciós terápia mindhárom fenti területen vitathatatlan és egyedülálló érdemeket tud felmutatni.
Az intervenciós kardiológiai módszerek közé a szív funkcióiba való nem gyógyszeres, de nem is mellkasmegnyitással járó, zömében katéteres technikán, illetve beültethető eszközökön (pacemakereken és beültethető újraélesztő készülékeken) alapuló beavatkozások tartoznak. A fenti metodikák legismertebb képviselői a szívkoszorúerek szűkületét, illetve elzáródását kezelő szívkatéteres beavatkozások, a különböző szívritmuszavarokat és azok esetenként végzetes következményeit megelőző végleges pacemakerbeültetések, valamint a ritmuszavarok kialakulásáért és fennmaradásáért felelős anatómiai képletek katéteres úton történő roncsolása.
A felsorolt módszerek kiemelkedő eredményességüknél és költséghatékonyságuknál fogva világszerte egyre nagyobb tért hódítanak. Egyszeri műszer- és háttérberuházást követően a beavatkozások anyagszükségletének finanszírozása messze a társadalmi hasznosulásuk alatt marad, ezért mind népegészség-, mind pénzügyi szempontból kiemelkedő szerephez jutottak.
A koszorúerek kritikus, de még elzáródás előtt álló szűkületeit a combverőéren át bevezetett katéteres ballonnal tágítani és szükség esetén az eret stentekkel (a koszorúérbe helyezhető fémráccsal) stabilizálni lehet. Heveny szívinfarktus esetében ezzel a módszerrel tudjuk az elzárt eret a legnagyobb hatékonysággal (a gyógyszeres érmegnyitáshoz képest csaknem kétszeres gyakorisággal) megnyitni és nyitva is tartani, megakadályozva ezzel a szívizomzat visszafordíthatatlan elvesztését, ami a beteg életminőségét még az életveszély elmúltával is jelentősen rontaná.
Az invazív kardiológiai beavatkozások száma az elmúlt években Nyugat-Európában ugrásszerűen emelkedett. A szívkoszorúér-intervenciók adekvát és időben történő alkalmazása a szívinfarktus miatt bekövetkező korai és késői halálozást jelentősen csökkentette, mindemellett az infarktus és a koszorúér-betegség komplikációit is kedvezően befolyásolta. Mindezek következtében a katéteres beavatkozások száma az utóbbi években már körülbelül kétszeresen meghaladta a szívsebészeti műtétekét. Az ajánlások szerint százezer lakosra 80-100 szívműtét és 180-220 koronariaintervenció szükséges. Ettől, mint a bemutatott ábra mutatja, még nagyon távol vagyunk. Az intervenciós technikák elterjesztését és országos hálózatuk kialakítását a fejlett országok a népegészségügyi mutatók (a különböző betegségcsoportokra vonatkozó mortalitási és morbiditási adatok) és az ezeken alapuló költséghatékonysági vizsgálatok szigorú figyelembevételével végzik.
A végleges pacemakerbeültetéssel ma már nem csupán a szívmegállástól vagy az eszméletvesztéshez vezető kóros szívlelassulástól lehet megóvni a betegeket, hanem speciális, beültethető újraélesztő defibrillátorral az infarktus után oly gyakori, hirtelen szívhalálhoz vezető gyors kamrai ritmuszavarokat is ki lehet védeni. Más esetben azoknál a súlyos szívizomsorvadásban szenvedő betegeknél, akik a fizikai terhelés legcsekélyebb formáját sem tolerálják, különleges pacemakerekkel ezt az állapotot jelentősen tudjuk javítani. A rádiófrekvenciás katéterablatio módszerével speciális elektródkatéterekkel műtét nélkül tudjuk a gyakran igen fiatalok keringés-összeomlásáért is felelőssé tehető ritmuszavarok kialakulását és fennmaradását biztosító kóros anatómiai képleteket megsemmisíteni. A ritmuszavarok ezen nem gyógyszeres kezelése nagy klinikai hatékonysága mellett kiemelkedő költséghatékonyságot mutatott.
Mint ahogy már említettük, a keringési megbetegedésekből származó halálozás Magyarországon kétszer olyan gyakori, mint a fejlett európai országokban, ugyanakkor a hazai százezer lakosra számított pacemakeres beültetési arány 70 százaléka, a szívkatéteres koszorúér-tágítás aránya 20-40 százaléka a fejlett európai országok átlagának.
Jelenleg, mint a mellékelt adatokból ez tisztán látható, hazánk intervenciós kezelési lehetőségei nemcsak a vezető európai országokétól maradnak el jelentősen, hanem ennél még szembeszökőbb mértékben a saját népességünk igényeitől is. A lassú, de folyamatos fejlődés az elmúlt években már megkezdődött, de a szakmailag jogos igények nagy része a kapacitás szűkössége miatt még ma sem kielégíthető. Amíg az anyagi lehetőségeink nem teszik lehetővé a megfelelő számú és elhelyezkedésű, kellőképpen felszerelt centrumok létrehozását, minimális célkitűzésnek tekinthető, hogy a meglévők a lehetőségekhez képest maximális teljesítménnyel és szervezettséggel működjenek. E törekvésnek egy fontos mérföldköve a 2003 januárjától a fővárosban is megvalósuló 24 órás akutinfarktus-ügyelet, melynek létrejöttével az életveszélyben lévő betegek késedelem nélkül juthatnak állapotukat leginkább megillető, magas színvonalú katéterterápiás ellátáshoz, majd a szükséges időre intenzív osztályos ellátáshoz.
