Ha két "néma gyilkos" összefog
Hazai adatok szerint kezelt hipertóniás (magas vérnyomás) betegeket szűrve a szénhidrátanyagcsere-zavar gyakorisága 39,1 százalék, e betegeknél különösen indokolt a diabétesz szűrése. Követéses vizsgálatok igazolták, hogy a 2-es típusú diabétesz ugyanolyan rossz prognózisú, mint a szívinfarktus. Az infarktus - sok egyéb jellemzője mellett - "látványos" betegség; a beteget rohamkocsi szállítja a kórházba, az intenzív osztályon észlelik, és így a veszélyt érzékelve a beteg sok esetben megfogadja az egészségesebb életmódra vonatkozó tanácsokat. Ugyanakkor ha egy tünetmentes beteg esetében laboratóriumi vizsgálattal kimutatjuk a 2-es típusú diabéteszt, a diagnózis súlyos volta nem tudatosul a betegben.
A diabéteszesek (cukorbetegek) mintegy 80 százaléka szív-ér rendszeri betegségben hal meg, háromnegyed részük koszorúsér-betegség következtében. A másik közismert "néma gyilkos", a hipertónia gyakorisága cukorbetegeknél 80 százalék körüli, súlyosbítva a diabétesz amúgy is rossz prognózisát. Az Eurodiab IDDM szövődményvizsgálat adatai szerint a magas vérnyomás az 1-es típusú cukorbetegek körében 48 százalékban volt ismert, és 11 százalékuk részesült megfelelő kezelésben.
"The era of coma has given way to the era of complications" - ahogy az inzulinkezelés bevezetését követően Joslin megfogalmazta, a cukorbetegek sorsát a szövődmények határozzák meg. Az úgynevezett kísérőszövődmények közül kiemelt jelentőségű a nephropathia, a veseműködés károsodása, mely 1-es típusú betegeknél ma is a vezető halálok. A vesekárosodás kialakulásában fontos a microalbuminuria stádiuma, melyen a 30-300 mg közötti napi albumin- (kis molsúlyú fehérje) ürítést értjük. A microalbuminuria a korai vesekárosodás jele, a később klinikai tünetek alapján manifesztálódó vesebetegség előrejelzője, a globális cardiovascularis rizikó megbízható markere és a korai halálozás előrejelzője.
Klinikai és prognosztikus szempontból mérföldkőnek tekinthetők a Prime vizsgálatnak a New England Journal of Medicine-ben megjelent eredményei, melyek szerint az angiotenzin-II receptorblokkolók sorába tartozó irbesartan 300 mg-os adagban 70 százalékkal csökkentette a microalbuminuriának a vesebetegség későbbi stádiumai felé történő progresszióját. Emellett az irbesartan a már előrehaladott vesebetegség további progresz-szióját is képes volt 20 százalékkal csökkenteni. Az adatok arra utalnak, hogy az irbesartannak a vérnyomáscsökkentő hatáson kívül további specifikus vesevédő hatása is van. Az Amerikai Diabétesztársaság a 2-es típusú diabéteszes, hipertóniás betegeknél a microalbuminuria kezelésére elsőként választandó szerként az angiotenzin-II receptor-blokkolók alkalmazását ajánlja.
