Százéves a szívvizsgáló EKG-készülék

Száz évvel ezelőtt tette közzé tudományos közleményében Willem Einthoven holland kutatóorvos nagy jelentőségű felfedezését, a szívműködés vizsgálatára emberen készített első EKG-regisztrátumot. Annak ellenére, hogy önmagáról azt szokta mondani, ő "csak egy egyszerű közönséges profeszszor". Ez a híres, de szerény orvos-kutató meghatározó szerepet játszott a szívgyógyászat fejlődésének történetében.

Olyan műszert fejlesztett ki és alkalmazott sikeresen emberen, amely alkalmas arra, hogy az emberi szívműködés során keletkezett elektromos áram változásának jeleit rögzítse. A szívizomzat összehúzódása, munkavégzése során bioelektromos áram keletkezik, ami a szívciklus (összehúzódás, ellazulás és telődés) minden fázisának eseményeit mutatja: jelzi az inger képződését, az úgynevezett szinuszcsomóban, terjedését a pitvarok, majd a kamrák felé, ami az izomzat ritmusos összehúzódásával tartja fenn az életet adó vérkeringést.

Ma már elképzelhetetlen EKG-vizsgálat nélkül a kardiológia területén végzett bármilyen kutatás, vagy a betegek gyógykezelése. Az első EKG-felvétel elkészítése óta eltelt száz év alatt számos olyan fontos megfigyelést végeztek, aminek tisztázása az EKG-vizsgálat módszerének és persze ennek továbbfejlesztett technikájának köszönhető.

Sikerült számos ingervezetés, szívritmuszavar, aritmia jellegzetességeit definiálni. A ritmuszavarok hátterében lévő ioncsatornák szerepét vizsgálták, és értékes megfigyelések születtek a szívritmuszavarok genetikai hátterével kapcsolatosan is.

A kritikusan lelassult szív ingerképzési zavarának "pótlására" alkalmas beültethető szívingerlő készülékeket alkalmaznak (pacemakerek), de ma már az életveszélyes és kórosan felgyorsult ritmuszavarok (kamrafibrilláció) életmentő kezelésére beültethető defibrillátorok állnak rendelkezésre. Mindezek a korszerű kezelési módszerek, a készülékek működése lényegében Einthoven megfigyelésén alapszanak.

Willem Einthoven fiatalon, 25 éves korában a Leideni Egyetem élettani intézetének professzorává nevezték ki 1885-ben. Kezdetben a látás és légzés élettanával foglalkozott, majd figyelmét felkeltette a húros galvanométer, melynek segítségével sikerült olyan készüléket kifejleszteni, ami a lehetővé tette az elektrokardiogram precíz rögzítését. A húros galvanométer rendkívül érzékeny műszer, melynek leírását 1901-ben tette közzé.

Az elkövetkező években számos kutató használta a műszert. Einthoven 1902-1903-ban publikálta eredményeit, és részletesen leírta az emberről készített első EKG jellemző elemeit. A rendszert 1908-ban standardizálták, vagyis meghatározták az EKG-elektródok elhelyezését a betegeken, hiszen csak ilyen feltételek mellett lehet összehasonlító és értékelhető felvételeket készíteni.

Willem Einthoven 1924-ben munkásságának elismeréseként megkapta az élettani és orvosi Nobel-díjat. 1927-ben, rosszindulatú betegségben halt meg.