Vállalati rendezvények a "múzsák szentélyében"

Magyarországon is bevett szokássá vált, hogy a patinás, reprezentatív épületekben működő múzeumok költségeik jelentős részét abból fedezik, hogy igyekeznek helyiségeiket különböző rendezvények céljára bérbe adni, s ez különösen jellemző ilyenkor, a karácsony előtti időszakban. Ez a jelenség összhangban van a nemzetközi trendekkel, ám a múzeumok és a termeket bérlő cégek viszonya különböző pénzügyi és szemléletbeli problémák miatt korántsem felhőtlen.

A rendszerváltás óta az állami támogatás nem elegendő a múzeumok fenntartásához, működéséhez. A belépőkből származó bevétel elenyésző hányadot képez az éves költségvetésben, hiszen a jegyárak még mindig csak néhány száz forintra rúgnak. A magánszektorból jövő adományok, szponzori támogatások összege pedig egyelőre nem elegendő. A múzeumi pr-szakemberek úgy látják, térségünkben még nem jellemző a mecénási attitűd. Inkább csak kivétel a Pannon GSM és a Magyar Nemzeti Galéria sokéves, kitűnő együttműködése. Mindezek miatt az intézmények kénytelenek alternatív bevételi források után nézni.

A kilencvenes évek elejétől vált általánossá a reprezentatív múzeumi helyiségek alkalmi bérbeadása. A kiállítótermek különleges atmoszférája ugyanis nemcsak az alkotások bemutatására alkalmas, hanem exkluzív események helyszíne is lehet. Az intézményeknek e téren több kritériumnak kell megfelelniük. A szép belső környezet ugyanis nem minden, elengedhetetlen például a jó megközelíthetőség és a parkolási lehetőség, a légkondicionálás.

A lehetőség hamar népszerű lett az üzleti szférában. Czifra Antalné, a Ludwig Múzeum Budapest - Kortárs Művészeti Gyűjtemény gazdasági igazgatója lapunknak elmondta: néhány év alatt olyannyira megnőtt az érdeklődés a múzeumi helyszínek iránt, hogy olykor az alaptevékenység ellátását veszélyeztették volna, ha nem maximálják a rendezvények számát. Az események - jótékonysági estek, vállalati partik, termékbemutatók - főleg a karácsonyi és a farsangi időszak körül koncentrálódnak. A rendszer évekig jól működött, mert a vállalatok a reprezentációs költségeket adómentesen el tudták számolni. Évről évre több érdeklődő jelentkezett, a bevétel biztatóan nőtt, a múzeumok egyre többet tudtak visszaforgatni személyi kifizetésekre, megbízásokra, katalógusokra, sőt: a következő évi pénzügyi tervezetben is bátrabban kalkuláltak.

Tavaly azonban egy törvénymódosítás értelmében a reprezentációs költségek után 44 százalék személyi jövedelemadót, valamint 11 százalék egészségügyi hozzájárulást kellett fizetniük a nem társadalmi szervezetnek minősülő vállalkozásoknak. Az intézkedés rögtön éreztette hatását, a terembérlés után érdeklődők száma radikálisan csökkent. Míg a Ludwig Múzeum esetében a 2000. évi bruttó összbevétel több mint felét tették ki a terembérletből befolyó pénzek, a 2001-es költségvetésben ilyen forrásból tervezett bevételnek mindössze a harmada, az intézmény összesen tervezett bruttó bevételének pedig a fele folyt csak be.

Az egyensúly szerencsére kezd helyreállni, mert nem sokkal az említett módosítás után, 2001. augusztus 17-től ismét csökkentették a kötelező befizetések mértékét. A reprezentáció utáni 44 százaléknyi adóból nem kell megfizetni a cég adott évre elszámolt összbevételének 0,5 százaléka (de legföljebb 2,5 millió forint) feletti összeget.

Aczél Eszter Krisztina, a Budapesti Történeti Múzeum kommunikációs munkatársa szerint az elavult múzeumi struktúra nem tud rugalmasan alkalmazkodni az új kihívásokhoz. A szakma képviselői közül so-

kan elfogadhatatlannak tartják a fundraising "piacgazdasági" módjait. Jelenleg művészettörténészek, történészek, kutatók foglalkoznak pályázatokkal, ők keresik meg a szponzorokat. Véleménye szerint a fenntartói támogatás növelése mellett megoldást az jelenthetne, ha az új források felkutatására olyan szakembereket tudnának alkalmazni, akik gazdasági ismeretek mellett már komoly kapcsolati tőkére is szert tettek.