Nem csak a büntetőjogon múlik az eredmény

Az elmúlt években szigorodott a korrupciós bűncselekmények szabályozása. A büntető törvénykönyvnek a közélet tisztaságára vonatkozó passzusai összhangba kerültek a nemzetközi egyezményekkel, az uniós követelményekkel. Ennélfogva az idevágó büntetőszabályozás megfelelőnek mondható, és a bírói gyakorlat sem igen tud a jelenleginél többet tenni a korrupciós jelenségekkel szemben. Nagy segítséget jelentene a vesztegetési bűncselekmények hatékonyabb felderítése, és mindenképpen kívánatos a vonatkozó gazdasági szabályok egyértelműbbé tétele.

A vesztegetéssel kapcsolatos büntető törvénykönyvi rendelkezések 2001-ben módosultak markánsan az ENSZ korrupció elleni globális programjának, illetve a jogharmonizációs feladatoknak megfelelően. Az elmúlt évtizedben született nemzetközi megállapodások - köztük például az Európai Közösség tisztviselőit érintő korrupció elleni küzdelemről szóló egyezmény - azt jelzik, hogy a nemzetközi szervezetek tagállamai alapvetően átértékelték a korrupciós jellegű bűncselekményeknek a demokratikus társadalom alapértékeit veszélyeztető súlyát és jelentőségét, kiemelt figyelmet szentelve a büntetőjogi fellépés hatékonyságának növelésére. Magyarország a 2002. évi XLIX. törvénnyel hirdette ki az Európa Tanács 1999. évi strasbourgi büntetőjogi egyezményét a korrupcióról.

A Btk. módosítását indokolta az is, hogy a vesztegetési bűncselekményekkel szemben növekedett a társadalom érzékenysége, az ilyen jogtalan magatartások elutasítottsága. Ezért a törvény a vesztegetés különböző eseteiben egységesen, egy büntetési tételkerettel emelte a büntetési tételeket, és az eredményesebb fellépés végett új passzusokat is beiktatott.

Új vonás, hogy nemcsak a bűncselekmény aktív elkövetője, a vesztegető mentesülhet a felelősségre vonás alól, ha a hatóság előtt felfedi cselekményét, hanem a passzív, azaz a megvesztegetett fél is, amennyiben a kapott vagyoni előnyt vagy annak ellenértékét a hatóságnak átadja. A szabály célja nyilvánvalóan az, hogy megtörve a felek érdekközösségét, elősegítse a hatóságok felderítő munkáját. A vesztegetési ügyek tán legnagyobb problémája ugyanis a felderítés nehézkessége. Korrupció miatt viszonylag kevés büntetőeljárás indul, és azok egy része el sem jut bírósági szakaszba - hangsúlyozza Berkes György. Tavaly kevés híján nyolcszáz korrupciós bűncselekmény vált ismertté, ez a szám évek óta jószerivel változatlan. A közigazgatás korrupciómentes működése, a vesztegetések felderítése a demokratikus társadalom működésének egyik alapfeltétele. Ezt szolgálja az az új rendelkezés, miszerint ha a hivatalos személy korrupt magatartást észlel, azt köteles jelenteni a hatóságnak. A kötelezettség elmulasztása büntetőjogi következményekkel jár. Egyelőre nem tudni, hogy ezek a passzusok mennyit lendíthetnek a nyomozati munkán.

Ugyancsak újdonság, hogy a gazdálkodószervezet vezetője, ellenőrzésre vagy felügyeletre feljogosított tagja, illetve dolgozója - meghatározott feltételek esetén - aktív hivatali vesztegetés miatt büntetőjogi felelősségre vonható. Felelősségük akkor áll fenn, ha a gazdálkodószervezet tagja vagy dolgozója követi el - a gazdálkodószervezet érdekében - a vesztegetést, amit a vezető felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettségének teljesítésével megakadályozhatott volna. Tehát a vezető nem követ el vesztegetést, hanem elmulasztja a megkívánt felügyeletet, ellenőrzést.

Berkes György, aki tágabb értelemben a tanúk, szakértők befolyásolását is a korrupciós bűncselekményekhez sorolja, hoszszú évek tapasztalata alapján állítja: a bíróság előtti bizonyítás rendkívül nehéz feladat. Azokban az esettípusokban, amikor mindkét félnek érdeke, hogy az igazság ne derüljön ki, rendszerint összejátszik az aktív és a passzív vesztegető, általában egyik sem tesz őszinte vallomást. Amennyiben mégis, úgy azt gyakorta vissza is vonja. Az igazságszolgáltató fórum rendszerint csak közvetett bizonyítékokra alapozva határozhat.

Tavaly a korrupciós esetek 90 százalékában emeltek vádat. Több mint 400 vádlottat ítéltek el. Mintegy hetven százalékukat büntették szabadságvesztéssel, ám a büntetések nyolcvan százaléka felfüggesztett volt, tehát az elítéltek kis része került börtönbe. A bíróságokat ezért gyakran éri vád, mondván, elnézőek. A tanácselnök szerint alaptalanul. Merthogy a bíróság elé kerülő esetek döntő hányada aligha sorolható a nagy vesztegetési ügyek közé. Rendszerint a hivatal és az állampolgár kapcsolatából eredő ügyekről, bizonyítványokkal, vizsgákkal, kisebb közlekedési szabálysértésekkel összefüggő visszaélésekről van szó. Jogilag ugyan szankcionált korrupciós cselekmények, ám nem olyan súlyosak, hogy a bíróság sokéves szabadságelvonással büntesse az elkövetőket.

Berkes bíró állítja: a büntetéskiszabási gyakorlat megfelelő. A vesztegetési ügyek büntetési tételei egyébként nem túlzottan magasak, és mivel zömmel kisebb bűncselekményeket tárgyalnak, nem kifogásolható a felfüggesztett szabadságvesztések kiszabása. Tagadhatatlan, hogy szerepelnek a bíróságok előtt nagy súlyú, közérdeklődésre számot tartó gazdasági bűnügyek is. Ezekben azonban általában háttérbe szorul a korrupciós vonulat. A hűtlen kezelés, csalás, sikkasztás miatt indult súlyos esetekben többnyire csak egy mellékszál a terheltek üzleti kapcsolataiban megvalósított esetleges vesztegetés. Úgy is fogalmazható: a felelősség szempontjából a nagy ügy elnyeli a kisebbet.

A társadalmi szokások ugyancsak befolyásolják, hogy mi tekinthető korrupciónak. A nyolcvanas évek végén például rendre felmerült e körben az orvosi hálapénz, több büntetőügy is indult. Mára lekerült a napirendről, jóllehet sok szakember megítélése szerint tagadhatatlanul korrupciós jellegű.

Igaz, napjainkban sokkal súlyosabb - sok milliárd forintos hátterű - politikai-gazdasági öszszefonódások veszélyeztetik a demokratikus értékeket: olyan ügyek, amelyekben az állami apparátus középső vagy felső szintje kerül kapcsolatba gazdasági szférával mondjuk egy konceszsziós szerződés vagy közbeszerzés kapcsán. De ezek többnyire megmaradnak a gyanú szintjén, a büntetőbíróig is legfeljebb a híresztelések jutnak el. Nemigen lesz belőlük büntetőügy. A közvéleményt természetesen izgatja, ha egy-egy nagy vihart kavaró eset semmivé válik. Az ok taglalása azonban nem a büntetőbíróság kompetenciája.

Berkes György mindenesetre úgy véli: kiigazításra szorulnak a gazdasági szféra bizonyos normái, erősítést igényelnek például az összeférhetetlenségi szabályok. A jognak támogatnia kell a korrupciós jelenségektől következetesen elhatárolódó testületi közszellemet, és növelnie a vezető felelősségét, valamint a belső ellenőrzés fontosságát. A testületben megnyilvánuló következetesség hozzájárulhat a társadalmi felfogás, a közszellem átformálásához is.