Továbbvivő cselekvési program

>> Az üvegzsebprogram a parlament előtt fekszik, és úgy tűnik, elfogadásának sem lesz akadálya. Ön azonban immáron arról beszél, mi van az üvegzseben túl.

- A törvénycsomag nagyon fontos előrelépés a korrupció elleni fellépésben, a közpénzek felhasználásának átláthatóbbá tételében, de távolról sem lehet azt gondolni, hogy ezek a jogszabály-módosítások elégségesek. A korrupció mindig valamilyen működési zavarra is visszavezethető. Az üvegzsebtörvény nagyobb nyilvánosságot és bővebb ellenőrzési lehetőségeket garantál, de a működésben rejlő problémákat nem oldja meg. Ezért is kell cselekvési programot készítenünk arról, hogyan megyünk tovább a korrupcióval szembeni harcban.

>> Milyen lépésekre lehet számítani?

- Még az idén sor kerülhet a közbeszerzési törvény módosítására, ez szerepel a kormány jogalkotási tervében is. Nagyon lényeges feladat, hogy kialakítsuk az önkormányzatok belső ellenőrzési rendszerét. Rengeteg bejelentés érkezik hozzánk az önkormányzatok beszerzéseivel, beruházásaival kapcsolatban, amire azt mondhatjuk, hogy az Állami Számvevőszék (ÁSZ) valamenynyit ellenőrizheti, de érthetően az ÁSZ sem képes 3200 településen vizsgálódni. Éppen ezért szükség van egy monitoringrendszerre, egyfajta állandó és az állampolgárok számára is áttekinthető ellenőrzési szisztémára. Ellenvetésként máris megfogalmazódott, hogy az önkormányzatok autonómiáját nem szabad megsérteni. Én ezzel egyetértek, de meg kell találni azt a formát, ami az állampolgárokat információhoz juttatja, az átláthatóságot is szolgálja. Az is bizonyos, hogy teljes mértékben át kell alakítani a címzett és más támogatások rendszerét: ezek felhasználásának kontrollja lényegében megoldatlan, a folyamatba épített ellenőrzés nem is létezik, esetleg az események után évekkel derülhet fény hibákra, visszaélésekre. Mindezen túl még számos jogszabály-módosításra és új törvényre van szükség. Nagyon hiányzik például egy lobbitörvény, gyakorlatilag megoldatlan a jogi személyek büntetőjogi szankcionálása, s nyilvánvalóan reformra szorul a pártfinanszírozás és a pártgazdálkodás ellenőrzése is.

>> A sok feladat ellenére az államtitkárság eddig mégis elsősorban az előző kormány ügyeinek vizsgálatával került reflektorfénybe.

- Igen, de ezek döntő részben befejeződtek és igazságszolgáltatási szakaszba kerültek. Meg kell jegyeznem ugyanakkor, hogy szervezetünk statútumában ilyen formában nem is szerepelt ez a feladat, mely azonban kétségkívül adott munkát. Fontos volt tapasztalatokat szerezni az előző kormány közpénzfelhasználásáról, feltárni azokat az ügyeket, amelyeket ellenzékből kifogásoltunk, de ugyanúgy fontos a jelenlegi időszakban is figyelemmel kísérni a közéleti szereplők pénz- és vagyonmozgással összefüggő döntéseit.

>> Mégis úgy tűnik, az elmúlt időszakban a korábbi ügyek vizsgálata háttérbe szorította a jelenlegiekét.

- Nem, ez egyáltalán nem mondható el. Párhuzamosan foglalkoztunk mindazzal, ami feladatrendszerünkben szerepel. Nagyon érzékenyen regáltunk a jelenlegi kormány döntéseire, itt persze a megelőzésre helyeztük a hangsúlyt. Nyilvánvaló, hogy ha van egy folyamatos megfigyelés az előkészítési szakaszban, akkor még a döntések előtt lehet befolyásolni az ügyek menetét. Erre számos esetben sor került: javasoltuk például átmenetileg a gépjárműbeszerzés leállítását, mert úgy találtuk, a feltételrendszer és az ellenőrzés nem biztosítja a kellő objektivitást.

>> Azért több olyan ügy akadt, amely sajtónyilvánosságot is kapott - például a Hattyúház bérlete -, mégsem volt érzékelhető az államtitkárság fellépése.

- Tudomásul kell venni, hogy nem szükséges minden ügyben azonnal a sajtóban megjelenni. Nem az van számunkra előírva, hogy naponta szerepeljünk. Számos javaslatot tettünk az egyes tárcáknak belső vizsgálatokra, elkezdtük feldolgozni az ÁSZ-jelentéseket. Nagymértékben közreműködtünk abban, hogy létrejött a korrupcióellenes tanácsadó testület, nagy figyelmet szentelünk a közbeszerzésekre, a belső ellenőrzési rendszerek fejlesztésére. Ez utóbbit teljesen új alapokra kell helyezni: a lényeg, hogy a bővülő ellenőrzési feladatokat lehetőleg ne az ÁSZ lényeges bővítésével végezzük, és ne is a számvevőszékre háruljon minden ellenőrzés, hiszen ez a tennivalók nagyságát ismerve, szinte lehetetlen. Az egyes költségvetési szerveket, fejezeteket szükséges alkalmassá tenni arra, hogy megfelelő háttér-infrastruktúrával és a személyek képzésével meghatározott módszertan szerint saját maguk ellenőrizzék a kiadásokat, amit az ÁSZ-nak már csak auditálnia kell majd. A rendszernek folyamatosan ki kell épülnie a teljes államháztartásban. Éppen azon dolgozunk, hogy felmérjük, hol mekkora az ellenállás, miért akadozik ez a folyamat. Ugyanakkor kétségtelenül nagyon fontos a nyilvánosság. Állíthatom: az állampolgárok tudnak a létezésünkről, és értékelik is munkánkat. Ezt bizonyítja kiterjedt levelezésünk és az a bejelentéstömeg, amely hozzánk érkezik. Egyben ez azt is jelzi, hogy az államtitkárság képes betölteni azt az igen fontos, egyfajta kormányon belüli, közpénzügyi ombudsmani pozíciót, aminek már az is lényeges eleme, hogy egyáltalán van hova fordulni a kifogásokkal, észrevételekkel. Olyan ügyekben keresnek meg bennünket például, amelyek nem bűncselekmények, de mégis valamely viszszásságra hívják fel a figyelmet. Mindennapos eset az is, amikor a bejelentő szeretné megőrizni anonimitását, ugyanakkor fontosnak tartja megosztani az általa tapasztaltakat. Nyilván nagyobb a bejelentő bizalma is egy "külső" szervezetben, mint mondjuk egy "gyanús" minisztériumi tender esetében éppen az érintett tárca iránt.