Kellő szabályozással kivédhetők a viták

A beszerzés becsült értékének kiszámításánál - figyelembe véve a hazai kedvezőtlen gyakorlatot - elő kellene írni, hogy az építési beruházások megvalósítására irányuló közbeszerzéseknél a teljes beruházás ellenértékét az ajánlatkérő a mérnöki ár alapján köteles meghatározni. A mérnöki kalkulációt a tendertervet kidolgozó mérnökiroda készíthetné el. Nem szabad elfelejteni, mondja Várday György, hogy a három lehetséges beszerzési típus közül a legnehezebb feladatot az építési beruházások jelentik. A közbeszerzési szakértő szerint az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az építési beruházások túlnyomó többségét a versenyeztetés és a mérnöki munka tekintetében a szakmailag "leggyengébb láncszem", az önkormányzat valósítja meg. Számos esetben csak az ajánlatok felbontása után derül ki, hogy az építési beruházás ráfordítását jelentősen alábecsülték, hiányzott a megalapozott kalkuláció, a projektet nem tudják finanszírozni, és a közbeszerzési eljárást kénytelenek eredménytelenné nyilvánítani. A közjó alapvető érdeke az is, hogy a kommunális létesítmények funkcionális és műszaki szempontból egyaránt valós értéket adjanak a lakosságnak, és ne kerüljön sor arra, hogy pénzhiány miatt az ajánlatkérők megelégedjenek az igénytelenebb mérnöki megoldással.

Szükséges az államháztartási és a közbeszerzési törvény összhangjának megteremtése. Számos beszerzés teljesítésére ugyanis addig nem lehet elindítani a közbeszerzési eljárást, amíg az anyagi fedezetet nem biztosítják. Budapest külföldi médiakampánya például csak a tavaszszal jelenhet meg a nyugat-európai és a skandináv lapokban, mert a finanszírozási forrást csak február végén hagyták jóvá. Kérdés, hogy a kései kampány mennyiben segíti elő a főváros idegenforgalmát.

Az új szabályozórendszernek feltétlenül foglalkoznia kellene azzal is, hogy az ellenszolgáltatás, az ajánlati ár alatt nemcsak a megvalósult beszerzés egyszeri kifizetését kell érteni, hanem figyelembe kell venni az üzemeltetési, a működtetési, a fenntartási, a karbantartási, a javítási és egyéb költségeiket is, méghozzá az ajánlatkérő által meghatározott életciklus ideje alatt.

Várday György szerint az új szabályozórendszerben az ajánlatok értékelésére vonatkozó előírásokat ugyancsak újra kell gondolni. Ugyanis a tapasztalatok alapján az értékelésre vonatkozó módszertani ismeretek a legtöbb ajánlatkérőnél (és az ajánlatkérő nevében eljáró szervezeteknél is) hiányosak és igen alacsony színvonalúak. Szükséges, hogy a közbeszerzési törvény olyan szabályokat határozzon meg, melyek szinte vezetik az ajánlatkérőket abban, miként is írják elő és hajtsák végre a pontozást. A rendelkezéseknek tehát olyan területekre is ki kellene terjedniük, melyek általában szak-, vagy tankönyvekben szerepelnek. Így kívánatos rögzíteni azt is, hogy a pályázatok elbírálhatók az érvényes ajánlatok tartalmi elemeinek egymáshoz viszonyított öszszehasonlítása alapján, lineáris vagy más függvény mentén történő arányosítással, illetve előre meghatározott értékelési tartományok szerint. A módszerről és a pontozás során alkalmazott alsó és felső határokról az ajánlatkérőnek a felhívásban nyilatkoznia kell. Emellett elengedhetetlen a számszerűsíthető és a nem számszerűsíthető értékelési kritériumokat olyan rendszerré szervezni, amelyben azok összehasonlíthatók, illetve a tényleges súlyuknak megfelelő arányt képviselnek az egészen belül.

Várday György célszerűnek tartaná az ajánlattételi határidők differenciált megadását, különösen az árubeszerzések esetében. A különbségtétel történhetne például a beszerzés értékének függvényében. Ezzel együtt természetesen az ajánlatkérő továbbra is élhetne a határidő-módosítás lehetőségével. Az ajánlati felhívás visszavonásra, az ajánlatkérői praktikák megelőzésére pontosabb és részletesebb szabályt lát szükségesnek. Véleménye szerint a visszavonásról továbbra is hirdetményt kellene közzétenni, de kívánatos lenne szabályozni azt is, hogy az ajánlatkérő köteles az ajánlattevőket a visszavonásról közvetlenül, írásban és egy időben értesíteni. A visszavonás nem egy esetben ugyanis az ajánlattételi határidő lejárta előtt egy-két nappal történik meg, és technikai végrehajtása bizonytalanságokat idéz elő.

Az utóbbi években felmerült legtöbb vita oka megszüntethető lenne, ha a törvény vonatkozó passzusát új ponttal egészítenék ki. Nevezetesen azzal, hogy érvénytelen az ajánlat, ha az irreális - komolytalan - szerződési feltételt tartalmaz, javasolja a szakember. Irreális az a szerződési feltétel, mely a szokásos, a piacon kialakult és elfogadott üzleti gyakorlattól jelentősen eltér, teljesíthetetlen, és amelyet az ajánlattevő szakmailag megalapozatlan és tisztességtelen szándékkal határoz meg az ajánlatában.

A hatályos szabályozásban nincs befejezve az a rendelkezés, miszerint kirívóan alacsony ajánlati ár esetén az ajánlatkérőnek magyarázatot kell kérnie - vélekedik Várday. Ugyanis hiányzik az előírás arra, hogy milyen ellenszolgáltatás tekintendő kirívóan alacsonynak. Ugyancsak nincs válasz arra, mi a teendő, ha az ajánlattevő az irreálisan alacsony árra nézve nem tud szakmai magyarázatot adni. Jelenleg az ajánlatkérő legfeljebb - a döntőbizottság határozata alapján is - csak egyet tehet: az eljárást eredménytelennek nyilvánítja, ami számára rendszerint hátrányos megoldás. Szükség volna egy olyan új szabályra, amely magyarázattételi kötelezettséget követel meg nemcsak az ellenértékre, hanem az ajánlattevő által megajánlott bármelyik irreális (komolytalan) szerződési feltételre is. A tapasztalatok alapján e szabály hiányát, különösen az építési beruházások esetén, az ügyeskedő vállalkozók kihasználták és kihasználják. A közbeszerzésben a pontozás során tulajdonképpen értelmetlen "számháború" folyik, melynek a vesztese maga a jogintézmény és a jogalkotói cél.