Átalakuló egészségügy az EU-csatlakozás küszöbén
Az OECD-statisztika szerint 1999-ben hazánkban több mint 7880 volt a 100 ezer lakosra jutó elveszett életévek száma, ami duplája a szomszédos Ausztria értékének és mintegy 40 százalékkal magasabb a cseh adatnál. Az egészség változatlanul nem jelent tettekben, forrásallokációkban kifejezett értéket sem az egyénnek sem a társadalomnak, az egészségtudatos magatartás területén nagy a lemaradás. Túlzottan nagyok a szociális különbségek, és az általános technológiai váltás ellenére még mindig jelentős méretűek a környezeti károsító hatások. A kormányzati politika a kiemelt kedvezmények ellenére nem ösztönzi kellően az egyének öngondoskodását, nem tudatosítja megfelelően az egészségi állapotukért viselt felelősségüket.
Átalakuló egészségügy
>> Folytatás az I. oldalról
Az intézmények biztonságos működése érdekében ki akarjuk alakítani az ágazati felelősségbiztosítás nonprofit rendszerét. Mi-
után az egészségügyi ellátás és a társadalombiztosítás kívül esik az EU-közösségi szabályozás területein, nemzeti hatáskörben marad, ezért a csatlakozás nem ró közvetlen feladatot hazánkra. Ez a megállapítás azonban legfeljebb formálisan igaz, hiszen az EU-csatlakozás részint a minőségtanúsítási és technológiai szabványokon keresztül, másrészt az egészségügyi rendszerünk versenyképességének kényszere és a munkaerő megtartásának szükségessége miatt komoly fejlesztést, átalakítást igényel.
Az elmúlt évek precedensértékű perei azt is bizonyították, hogy az egészségügyi szolgáltatások (és ezek finanszírozásának) rendszere tartósan nem maradhat kívül az EU közösségi szabályozásán, mert ennek a kérdésnek a tartós rendezetlensége az egyik legfontosabb alapelvet, a személyek és szolgáltatások szabad áramlását veszélyezteti. Bár az unió a gyógyítás területén nem rendelkezik szakmai szabályokkal, számos olyan műszaki, építészeti, informatikai, élelmezésügyi szabvány létezik, amelyek segítik a mai magyar egészségügy átalakítását. A népegészségügyi elvárások szigorodása miatt bizonyosan az egészségi állapot javulását eredményezi. Ugyanakkor kihívást jelent a munkaerőpiacon: felerősödnek a hiányszakmák problémái, ami a munkaerő jobb megbecsülését kényszeríti ki.
Ahhoz, hogy az egészségügyben valami valóban érdemben változzon, másként kell gondolkodnunk az egészségről mint értékről, és másként kell gondolkodnunk az egészségügyről mint ágazatról. Pénznyelő automata helyett a gazdaság dinamizáló ágazatának kell tekinteni, amely az egyik legdinamikusabban fejlődő szolgáltatási terület. Az egészségügy az egyik leginkább k+f igényes ágazat, innovációigénye, a kutatásra, a high-tech technológiák előállítására gyakorolt hatása a hadiiparéval és az űrkutatáséval vetekszik. A fejlett államok ipari termelésében igen jelentős az egészségügyi technológiák szerepe, és ez csak akkor lehet versenyképes, ha az adott ország egészségügye, az oktatás, a képzés, a tudományos és kutatási műhelyek is megfelelő színvonalon állnak.
Az EU-csatlakozás kapcsán hazánknak fel kell készülnie, hogy olyan minőségű szolgáltatásokat adjon, amelyek külső érdeklődésre tarthatnak számot. A szolgáltatásexportra elsősorban a máshol várólistás ellátásoknál és a szanatóriumi, a gyógyfürdőellátásoknál van esély.
Ám túl vagyunk a mélyponton: 1993 óta a halálozási trend megfordult és enyhe javulás indult meg: mindkét nemben közel 3 évet nőtt a születéskor várható élettartam. Ugyancsak kedvező tendenciák indultak meg az életmód változásában, illetve a környezeti káros terhelésekben. Mindezek a folyamatok a népegészségügyi program keretében esélyt adnak arra, hogy a kormányzati ciklus végére az egészségi állapotban mérhető javulás álljon be. Az egészségügyi ellátórendszerből a 90-es években jelentős forráskivonás történt, és az egészségügyi kiadások késve kezdték el követni a gazdaság növekedését. Az utóbbi években ez változott, a kiadások reálértéke 2003-ban meghaladja az 1993-as szintet, és a GDP-arány növekedése is megindult.
Azonban az ellátórendszer ma is kórházközpontú, és a megbetegedési, demográfiai viszonyokat nem követte megfelelően a szerkezet változása, nem alakult ki az EU-gyakorlatnak megfelelő regionális ellátásszervezés. A közigazgatás hagyományos szervezésében a megyék túl kicsik ehhez, de nem alakulhattak ki teljes körűen a közigazgatási területhez nem kötött régiók sem, az orvosegyetemek elhelyezkedése nem tette lehetővé megfelelő méretű, arányos és elérhető területű régiók kialakítását. Így a régiók között akár a kapacitásokban, akár a forrásokban jelentősek a különbségek (2-3-4 ábra), de egy régión (sőt, akár a fővároson) belüli különbségek nagyobbak, mint a régiók közötti egyenlőtlenségek.
Leromlott az épület és az eszközállomány, mert az ellátórendszer a tartós alulfinanszírozottságra a belső tartalékok felélésével, a fejlesztések, pótlások elmaradásával válaszolt. (1. táblázat)
A szakmai szabályozás hiányosságait tovább rontja, hogy nem alakult ki koherens és tudatos innovációpolitika az ágazatban, ezért az új technológiák bekerülése sok esetben esetleges, illetve lobbiérdekek érvényesülnek, az új eljárások meghonosításához nem társul az elavult, vagy kevésbé korszerűek felülvizsgálata. Tartós problémát jelentenek a hálapénz által konzervált belső viszonyok, és jelentős méretű, de a rendszer szempontjából kis hatékonyságú, fogyasztóvédelmet és átláthatóságot nélkülöző magánfinanszírozás.
Az új kormány 2002-ben egy még működőképes, de teljesítőképessége határán levő, feszültségekkel, adósságokkal és irreális elvárásokkal terhes ellátórendszert vett át, melynek legfőbb összetartó ereje, az egészségügyi dolgozók hivatástudata és szakmaszeretete is kimerülőben van. A kormány a problémák megoldása ügyében kezdte meg programjának megvalósítását, amelynek záloga az egészség feltételeinek javítása érdekében megnyilvánuló összkormányzati elszántság. Ezért több tárca öszszehangolt munkájával, parlamenti felügyelet mellett valósítjuk meg a komplex népegészségügyi programot a legnagyobb terhet jelentő betegségek visszaszorítása érdekében, és hajtjuk végre az egészségügyi ellátórendszer konszolidációs-modernizációs programját.
Nem konkrét határnappal megléphető reformról van szó, hanem több év, akár egy évtized következetes programjának megvalósítására van szükség. Olyan egészségügyi rendszert akarunk, amelyben a közgondolkodás, az életmód jó irányba való változása, a szociális feszültségek oldódása, a környezeti káros anyagok terhelésének csökkenése és az egészségügyi ellátórendszer átalakulása miatt fokozatosan és mérhetően javul az emberek egészségi állapota. Cél a lakosság egészségi állapotának javítása, a születéskor várható élettartam növelése és az egészség által meghatározott életminőség javítása. Az egyének és a közösségek is aktív szerepet vállalnak egészségük megőrzésében és helyreállításában, és ehhez az államtól szervezett támogatásokat kell kapniuk. Szándékaink szerint nő az egyén döntési lehetősége és ezzel felelőssége saját egészsége megőrzésében. A kötelező egészségbiztosítás egységes rendszerének fenntartása mellett minden magyar állampolgár egyenlő eséllyel jut hozzá az általánosan elfogadott és javuló minőségű ellátáshoz.
Az egészségügy szolgáltatási rendszerré alakul, amely jobban megfelel a megváltozott szükségleteknek és igényeknek, számon kérhető, ellenőrzött minőségű, hatékony ellátást nyújt, finanszírozható az átalakult szerkezet és a hatékony működés miatt, s tisztességes megélhetést biztosít az ellátóknak.
Nagyon fontos a biztonságtudat növelése. Ezt célozza a mentés, sürgősség megerősítése. A regionális fejlesztéspolitika a megfelelő, egyenletes és igazságos hozzáférést teszi lehetővé. A minőségszabályozás, a szakfelügyelet megerősítése, az ellátások színvonalát garantálja. Biztonságtudatunkat javítja az ápolásbiztosítás bevezetése is. Az ellátás megélhető minőségének javítását a komfort program, a tőkebevonás és a szolgáltatói verseny teszi lehetővé. Alapvető célunk a beteg felértékelése a rendszerben. A betegjogok érvényesülése érdekében bővítjük a betegek választási lehetőségeit, a szolgáltatás vásárlásához szükséges ismereteit.
Az egészségügyi szakma az ágazat átalakításától növekvő forrásokat, az adósságok felszámolását, átlátható, tervezett beruházáspolitikát, jobb bérezést, nagyobb flexibilitású munkavégzési lehetőségeket, a nővérek jobb megbecsülését kapja. Megújul, leegyszerűsödik a szakképzés, célunk az egyértelmű szakmai szabályozás, átlátható ellenőrzési viszonyok megteremtése.
Az intézmények biztonságos működése érdekében ki akarjuk alakítani az ágazati felelősségbiztosítás nonprofit rendszerét. Mi-
után az egészségügyi ellátás és a társadalombiztosítás kívül esik az EU-közösségi szabályozás területein, nemzeti hatáskörben marad, ezért a csatlakozás nem ró közvetlen feladatot hazánkra. Ez a megállapítás azonban legfeljebb formálisan igaz, hiszen az EU-csatlakozás részint a minőségtanúsítási és technológiai szabványokon keresztül, másrészt az egészségügyi rendszerünk versenyképességének kényszere és a munkaerő megtartásának szükségessége miatt komoly fejlesztést, átalakítást igényel.
Az elmúlt évek precedensértékű perei azt is bizonyították, hogy az egészségügyi szolgáltatások (és ezek finanszírozásának) rendszere tartósan nem maradhat kívül az EU közösségi szabályozásán, mert ennek a kérdésnek a tartós rendezetlensége az egyik legfontosabb alapelvet, a személyek és szolgáltatások szabad áramlását veszélyezteti. Bár az unió a gyógyítás területén nem rendelkezik szakmai szabályokkal, számos olyan műszaki, építészeti, informatikai, élelmezésügyi szabvány létezik, amelyek segítik a mai magyar egészségügy átalakítását. A népegészségügyi elvárások szigorodása miatt bizonyosan az egészségi állapot javulását eredményezi. Ugyanakkor kihívást jelent a munkaerőpiacon: felerősödnek a hiányszakmák problémái, ami a munkaerő jobb megbecsülését kényszeríti ki.
Ahhoz, hogy az egészségügyben valami valóban érdemben változzon, másként kell gondolkodnunk az egészségről mint értékről, és másként kell gondolkodnunk az egészségügyről mint ágazatról. Pénznyelő automata helyett a gazdaság dinamizáló ágazatának kell tekinteni, amely az egyik legdinamikusabban fejlődő szolgáltatási terület. Az egészségügy az egyik leginkább k+f igényes ágazat, innovációigénye, a kutatásra, a high-tech technológiák előállítására gyakorolt hatása a hadiiparéval és az űrkutatáséval vetekszik. A fejlett államok ipari termelésében igen jelentős az egészségügyi technológiák szerepe, és ez csak akkor lehet versenyképes, ha az adott ország egészségügye, az oktatás, a képzés, a tudományos és kutatási műhelyek is megfelelő színvonalon állnak.
Az EU-csatlakozás kapcsán hazánknak fel kell készülnie, hogy olyan minőségű szolgáltatásokat adjon, amelyek külső érdeklődésre tarthatnak számot. A szolgáltatásexportra elsősorban a máshol várólistás ellátásoknál és a szanatóriumi, a gyógyfürdőellátásoknál van esély.
