Független tánctársulatok létharca
Míg Nyugat-Európában a kortárs tánc nagy támogatottságot élvez, hiszen rengeteg újítás ezen társulatoktól jön, addig itthon az állami vagy önkormányzati fenntartó nélkül működő, független társulatok a túlélésükért küszködnek. Minimális költségvetésből működnek, s azt is esetlegesen, jórészt előre kiszámíthatatlan pályázati pénzekből hozzák össze, így pedig nem tudnak a következő évre se tervezni.
A közhasznú egyesületként működő Közép-Európa Táncszínháznak (KET) minden pénzért pályáznia kell. Mint azt Szögi Csaba elnöktől megtudtuk, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumához (NKÖM) pályáznak működési támogatásért, ez magában foglalja a Bethlen téri épületet is (ezt a minisztérium bérli az önkormányzattól), amelyet a Közép-Európa Táncszínház és a Bozsik Yvette Társulat használ fele-fele arányban. A működési támogatás évente mindössze körülbelül 10 millió forint. Új darabokra nyerhetnek támogatást a Nemzeti Kulturális Alapprogramtól (NKA), ebből évente mintegy 4,5 millió forint származik, ezenkívül a fővárosi önkormányzat kulturális bizottsága és a Soros Alapítvány pályázataiból lehet a produkciókra némi pénzt kapni.
Azaz lehetett. A Soros Alapítvány kivonulása a kultúrából ugyanis nagy veszteséget jelent ezen együtteseknek. "Az egyik tartópillérünk vész el - mondja Szögi Csaba -, hiszen évente két bemutatónkat, illetve a Bethlen téri előadásainkat támogatta, s lehetett pályázni például az infrastruktúra fejlesztésére is. Mindez évente 3,5-4 millió forintot jelentett. Ez az összeg mostantól nem lesz..." Horváth Csaba, a KET művészeti vezetője, a kortárs tánc kiemelkedő egyénisége lapunknak elmondta: a pályázati kényszer miatt a régebbi darabokat nem tudják életben tartani, s a táncosok rendkívül alacsony jövedelemből élnek. "A társulatot a lelkesedés és a szakma iránti szeretet tartja még együtt" - fűzi hozzá.
Frenák Pál 1990-ben hozta létre Franciaországban Compagnie Pal Frenak nevű társulatát, majd 1998-ban Magyarországra jött, hogy az itteni tehetségekkel is alapítson saját együttest. A Frenák Pál Társulat négy esztendeje működik, s nyolc repertoárdarabot mondhat magáénak. Juhász Kata, az együttes táncművésze és aszszisztense arról tájékoztatta lapunkat, hogy a NKÖM-től kapott 12 millió forint működési támogatás mellett mindössze 4 millió forint származik az NKA-tól, a Soros Alapítványtól és a fővárostól. "Nehezen élünk - teszi hozzá -, a táncosok éhbérért dolgoznak, amikor pedig új darabra pályázunk, a megjelölt költségvetésnek csak a negyedét kapjuk meg, így a művészi elképzeléseinkből folyton vissza kell vennünk."
A Frenák Pál Társulat az utóbbi két évben többet játszik külföldön, mint Magyarországon, s ennek pénzügyi okai is vannak. Budapesten kívül például fel sem tudnak lépni, hiszen a vidéki színházak nem tudnak pénzt fordítani erre. A fővárosi, Liliom utcai Trafó, a kortárs előadások remek helyszíne se tudja megvenni produkcióikat, tavaly decemberben például öt alkalommal játszották itt a Tricks & Tracks című előadást, amely 2,5 millió forintba került, a Trafó csak ezen költségek egy részét tudta fizetni. A Frenák Pál Társulat tehát gyakran a külföldi turnékon megtakarított pénzéből tesz hozzá a hazai fellépéseihez. "Sajnos fenntartó nélkül működő, független együttesként nem lehet létezni Magyarországon - vélekedik Juhász Kata. - Ennek nyilván az is az oka, hogy a kortárs táncnak nálunk még nincs nagy múltja." Alapvető szemléletváltásra lenne szükség, az államnak és a médiának nagyobb felelősséggel kellene segítenie az újító törekvéseket.
A Budapest Táncszínház szintén pályázatokból tartja el magát. Négy éven át mindössze évi 4 milliós működési költségből gazdálkodott, s az idén az NKÖM ezt az összeget 8,7 millió forintra emelte. Az NKA, a fővárosi önkormányzat kulturális bizottsága, a Soros Alapítvány jelentett még pénzforrást, illetve a Nemzeti Táncszínháznál is pályáznak. "Az idén hat pályázatot adtam be az NKA-hoz, ebből ötre kaptam pénzt, s ez 1,8 millió forintot jelent. Ez az összeg két új produkciót, egy régi felújítását, valamint gyerekdarab és felnőtteknek szóló előadás vidéki játszását foglalja magában" - mondta Földi Béla, a Budapest Táncszínház vezetője.
A kevés pénz nemcsak azért jelent gondot, mert a táncosok a minimálbérnél is alacsonyabb havi fizetést kapnak, hanem azért is, mert nincs pénz reklámra. Márpedig médiajelenlét, pr nélkül manapság nehéz létezni. Miközben az állami vagy önkormányzati fenntartású kőszínházak állandó támogatást kapnak, fontos lenne pénzt szorítani azokra az együttesekre is, amelyek értéket képviselnek. Tegyük hozzá: gyakran ezek az együttesek képviselik hazánkat külföldön, ha valami érdekeset kell megmutatni mai, kortárs művészetünkből.
A támogatási rendszer legnagyobb hátránya az, hogy a pályázati pénzeknek, azaz kuratóriumoknak kiszolgáltatottan működő együttesek nem tudnak előre tervezni. "Ez lehetetlenné teszi, hogy hosszú távra szerződtessem a táncosaimat - meséli Földi Béla. - A tavalyi évünk jól sikerült, a magasabb támogatási összegeknek köszönhetően több bemutatót tarthattunk. Három külföldi vendégkoreográfussal dolgoztunk, sok régi táncosom vissza is szerződött. Az idén azonban a csekély támogatás miatt ismét szétesett a csapat, így gyakorlatilag a tavaly bemutatott öt darabunkat szinte ki is dobhatjuk."
