Kis zenei kiadók úsznak az árral szemben
A nagy lemezkiadó cégek tavalyi, 32 milliárd dolláros összforgalma szerte a világon 9-10 százalékos csökkenést mutat az előző évhez képest. Egyébként 2000-ben 1,4, egy évvel később 5 százalékkal lett kisebb a forgalom az IFPI, a Hanglemezgyártók Nemzetközi Szövetsége szerint. Ennek oka egyebek között az internetes fájlcsere, valamint a CD-másolás elterjedése. A jelenség hazánkban is érzékelhető, hiszen a lemezeladások száma az utóbbi két évben rohamosan csökkent, a Mahasz adatai szerint 2000-ben csaknem 5, 2001-ben 16, tavaly pedig 15 százalékkal kevesebb CD-t, zenei kazettát, DVD-t adtak el az előző esztendőhöz viszonyítva, s ez a hanyatlás a kisebb kiadókat talán még fájdalmasabban érinti.
A Budapest Music Center, azaz a BMC Records egy éve szinte kizárólag olyan kortárs zenei és dzsessz CD-ket jelentet meg, amelyek magyar vonatkozásúak. A BMC adja ki egyebek között Eötvös Péter lemezeit, s ugyancsak ezen magyar kiadó nevéhez fűződik számos kitűnő magyar dzsesszalbum, a frissek közül például a Gadó Gábor Quartet Othodoxia című CD-je, amely Franciaországban már komoly sikert aratott (VG, 2003. február 28.).
A kis kiadók számára a túlélés egyik záloga a markáns arculat, amint Gőz László harsonaművész, a BMC vezetője mondja: "Azokkal a zenészekkel dolgozunk, akiknek a hangja a világ zenei életében is újdonságot jelenthet. Véleményem szerint ez most átmeneti időszak. Nyugat-Európában már lecsengett a nálunk még tomboló olcsó, érdektelen szórakozás." A BMC Recordsnál gyakran évekig készül egy album. Egy-egy lemez létrehozása - kétezres induló példányszámmal - 2-10 millió forintba kerül, a lemezborítók a nagykereskedelmi vételár 25 százalékát teszik ki. A cég éves kiadása 100 millió forint. Ennek körülbelül 25 százalékát a különböző pályázatokon nyert pénzek adják, a lemezeladásból származó bevétel pedig a kiadási költségnek mintegy 10-15 százaléka. Ezenkívül bevételt jelent egyebek között nyomdai anyagok gyártása, koncertek szervezése cégek számára.
A több mint tíz éve működő Etnofon Népzenei Kiadó vezetője, Kiss Ferenc népzenész szerint a fő problémát az jelenti, hogy Magyarországon ennek a műfajnak még nem alakult ki a mecenatúrája. Amint említi: "Tíz év alatt mindössze egyetlen lemezt tudtunk egy multinacionális cég támogatásával létrehozni." Az Etnofon évente 8-10 CD-t ad ki, ezekből 2-3 kiadványhoz sikerül valamilyen pályázaton támogatást kapnia. Egy lemez elkészítésének az összege 500 ezertől 1 millió forintig terjed, az évi kiadás így meghaladja a 8-10 millió forintot. Az induló példányszám általában 500 vagy 1000 darab, a kiadott albumokba fektetett összeg nagyjából egy év alatt térül meg. Ha nincs támogató, akkor ezt a kiadónak kell megelőlegeznie, noha a kis műhelyek egyik égető gondja éppen a tőkehiány.
A kisebb kiadók lehetőségeit némileg visszaveti az is, hogy egyre több zenekar adja ki saját vállalkozásban a lemezét. "Ezt a típusú zenét - fűzi hozzá Kiss Ferenc - a koncertek helyszínén lehet leginkább eladni, így a zenekarok rájöttek, hogy jobban járnak, ha maguk fektetnek pénzt lemezük megjelentetésébe." Ennek ellenére a népzenei kiadók, ha nehezen is, de megállnak a lábukon, s együttműködnek; az Etnofon lemezeit például a Fonó Records terjeszti. Mivel a nép- és világzene vásárlórétege az utóbbi években egyre nőtt, így a kiadók nem keresztezik egymás útjait.
A Fonó Recordsnál az előző évekhez képest nem csökkent a lemezeladás, ami annak köszönhető, hogy több pénzt fordítottak promócióra és a terjesztés megszervezésére. Gazdasági okok miatt azonban a cég az évi kiadott lemezek számát húszról a felére csökkenti. A kiadó ügyvezető igazgatója, László Sándor szerint nem is annyira az internet jelent veszélyt, hanem az, hogy a CD-másolás szinte már mindenki számára megvalósítható. A Fonó Records ezt úgy próbálja ellensúlyozni, hogy több pénzt és energiát fordít a kivitelezésre, s tegyük hozzá: kiadványaik valóban feltűnően szépek. László Sándor úgy véli, hogy a zenebarátok talán a vonzó lemezborító hatására a vásárlás mellett döntenek.
Az igényes borítók a Fonónál a kiadási költségek csaknem felét teszik ki. Ennek egyik példája az Új Pátria sorozat, amely az Utolsó óra program során Erdélyben öszszegyűjtött és így megmentett páratlan értékű zenei anyagot mutatja be. Tavaly 3-4 Új Pátria-CD jelent meg, az idén kettőt tervez a kiadó, s ennek főként pénzügyi okai vannak. Egy lemez kiadási költsége - a zenei anyagtól függően - 800 ezer és 2 millió forint között mozog. Az induló példányszám általában ezerre tehető.
