BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

OEP-cél: a közpénzek hatékony allokálása

Az egészségügy átalakulása mintegy másfél évtizede húzódó folyamat. A rendszerváltás időszakában a magyar egészségbiztosítási rendszer visszatért történelmi hagyományaihoz, a Bismarck-féle szolidaritáselvű társadalombiztosításhoz. A finanszírozásban az addigi globális költségvetési szemléletet felváltotta a teljesítményelemekhez kötődő finanszírozás.

Szakmai, társadalmi és politikai viták kereszttüzében megindult a kórházi ágyak számának csökkentése. Számos területen elkezdődött a magánvállalkozások térnyerése. Klasszikus probléma a magyar egészségügyi rendszer túlzott kórházcentrikussága. A rendszerváltás környékén a magyarországi kórházi ágyszám nemzetközi összehasonlításban igen magas volt. Az ágyak számát közel egy évtized távlatában vizsgálva azt látjuk, hogy ma Magyarország a nemzetközi középmezőnyben helyezkedik el. Ha viszont megnézzük, hogy ebből az akut kórházi ágyak aránya menynyi, akkor azt találjuk, hogy ez hazánkban viszonylag magas, míg a krónikusoké (rehabilitációs, ápolási) alacsony. Ugyanakkor az is ismert, hogy a kórházi ágyak megoszlása jelentős egyenetlenségeket mutat megyei/térségi bontásban. Vélelmezhető, hogy a jelenlegi arányon belül szükséges megszüntetni a területek és szakmák közötti azon egyenetlenségeket, melyek a kórházi ágyak számában mutatkoznak.

Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) számára egyre nagyobb kihívást jelent a magántulajdonban lévő egészségügyi szolgáltatók számának gyarapodása. Míg 1995-ben az OEP által juttatott közpénzekből csupán 12,5 milliárd forint - vagyis a finanszírozás mintegy 6,9 százaléka -, addig a többéves dinamikus emelkedést követően 2002-ben már 78,5 milliárd - ami a finanszírozás hozzávetőlegesen 15,9 százaléka - jutott a magántulajdonban lévő vállalkozásoknak.

Amennyiben a vállalkozások részesedését az egyes OEP-kasszák szerinti bontásban vizsgáljuk, jól beazonosíthatók azok a területek, ahol a magántőke már megjelent. Így jelentős a magánvállalkozások részesedése a háziorvosi ellátás, fogászat, a CT/MR diagnosztika, a művesekezelések, az otthonápolás területén. Érdekes a járóbeteg-szakellátás helyzete, ahol a magánvállalkozók részesedése a pénztári finanszírozásból ugyan csak 5,8 százalék, azonban a szerződésállományból már 27,6 százalékkal részesednek.

Mindezek tükrében örvendetes, hogy az egészségügyi szolgáltatókról szóló törvénytervezet lehetővé teszi a jelenlegi merev tulajdonviszonyok, illetve gazdálkodási formák változtatását, és lehetőséget nyújt az egészségügyi intézmények olyan irányú átalakítására, ahol a jobb alkalmazkodóképesség, racionálisabb gazdálkodás szempontjai érvényesülhetnek. A privát és a közszféra közötti harmonikus, az egymás érdekeit kölcsönösen tiszteletben tartó együttműködés egyik kulcseleme az egészségügyi rendszerekkel szemben megjelenő kihívások sikeres kezelésének. A struktúra átalakítása kapcsán az OEP számára kiemelt szempont, hogy határozottabban tudja érvényesíteni a finanszírozói érdeket, és az eddigi passzív szerep helyett aktívabban vegyen részt az egészségügyi szolgáltatások vásárlásában.

A dotációt nyújtó kiemelt célja, hogy a közfinanszírozott egészségügyi szolgáltatások körébe történő bekerülés transzparens módon, szakmai bizonyítékok alapján és az egészséggazdaság-tani, egészségügyi technológiai elemzések eredményeinek felhasználásával, a lakossági szükségletekhez igazodóan történjen meg. A szerződéskötési gyakorlat átalakítása révén pedig lehetővé válik a szolgáltatások típusának és mennyiségének szerződésben történő rögzítése. Az OEP vásárlói szerepének erősítése hozzájárul egy a szakmai preferenciák iránt fogékony, az egészségügyi technológiai elemzés eredményeit alkalmazó, racionális döntéseket hozó közintézmény megerősítéséhez. A végső cél tehát az, hogy a rendelkezésünkre álló forrásokból a lehető legnagyobb mértékű egészségnyereséget biztosítsuk a lakosság számára.

Az európai uniós csatlakozásból adódó feladatokra való felkészülés az OEP-nél folyamatban van. Hangsúlyozzuk, hogy az

uniónak nem célja egységes egészségügyi rendszer bevezetése az egyes tagállamokban. Ugyanakkor valamennyi tagország szociális biztonsági rendszerét koordinálni kell, hogy az EU alapító szerződésében megfogalmazott alapelv - az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a személyek szabad áramlása - maradéktalanul megvalósuljon. A római szerződésben a munkavállalóknak és az önálló vállalkozóknak, valamint a családtagjaiknak biztosított mozgás szabadsága sokat veszítene hatásából, ha e jogok gyakorlása közben ezeknek a személyeknek kockáztatni kellene a szociális biztonsági ellátásukat.

Összefoglalásul elmondható, az ellőttünk álló kihívások egyik fontos eleme, hogy a mennyiségi szemléletet váltsa fel egy az egészségügyi szolgáltatások minősége iránti érzékenység. Ebben a folyamatban az OEP - összhangban az egészségügy konszolidációs programjában foglaltakkal és az uniós csatlakozásból adódó lehetőségekkel, kötelezettségekkel - a közpénzek racionális, hatékony és transzparens módon történő allokációjával tudja támogatni az átalakulás folyamatát.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.