Regionalitás, vállalkozás

A fővárosi polgárokat több kerületből álló régiókban szervezett egészségügyi ellátórendszerben gyógyítják. A regionális járó-, aktív-, és krónikus betegellátás kialakításának főbb elvei: az esélyegyenlőség-, a hatékonyság javítása, a betegutak kialakítása, az integrált ellátási formák alkalmazása, befejezett ellátás, a minőségbiztosítás figyelembevétele.

Orvosszakmai szempontból egy régiónak tekinthető egy olyan terület, amelyben minden alapvető szakmából hatékonyan biztosítható az az átlagos ellátás, amelyre a lakosságnak szüksége van. Az adott térségben koncentrálódó alapvető, a párhuzamos struktúrákat kiküszöbölő ellátás központja az igényeket kielégítő bázisintézmény, amelyet a fővárosi önkormányzat tart fenn.

A térségi megközelítés legfontosabb előnye, hogy biztosítja az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés esélyének egyenlőségét, elősegíti a szükségletekhez igazodó szerkezetváltást, egyúttal a méret- és költséghatékonyság javítását, a kistérségekben megvalósul az alap- és szakellátás együttműködése, s megvalósítható a szociális és az egészségügy együttműködése a határterületeken. Fontos szempont: amennyiben a külső jogi környezet változik, úgy esély van arra, hogy a kistérségek - saját döntésük alapján - egészséggazdálkodó szervezetként is működhessenek és egységben kezelhessék a fejlesztési és működési költségeket.

Az egészségügyben a térségi megközelítés mellett fontos feladat a szerkezetátalakítás, illetve a vállalkozások megfelelő súlyának biztosítása is. A fővárosi önkormányzat által 1998-ban elfogadott budapesti egészségcharta tartalmazza a szerkezetátalakítás szükségességét, amely az egészségügyi ellátórendszer korszerűsítésével, átalakításával segítheti a fővárosi polgárok életminőségének javítását. Öt éve kimondtuk: az ellátások és szolgáltatások kiszerződéssel való biztosítása számos esetben az ellátás hatékonyságát és színvonalát javíthatja.

Ezen elvek mentén kórházainkban már az eddigiekben is alkalmaztuk a különböző tevékenységek és szolgáltatások kiszerződéssel való ellátását. A fővárosi önkormányzat 19 intézményében összesen ötven különböző szolgáltatást végeznek privát szolgáltatók, jellemzően (72 százalék) az infrastruktúra üzemeltetése útján. E szervezetekkel a kórházak olyan szerződést kötöttek, amelyek garantálják, hogy a piaci üzemeltetés tartósan költségmegtakarítással jár, vagy ha ez nem lehetséges, az üzemeltető társaság gyorsabb modernizációval, eszközfejlesztéssel és cserével segíti a kórházat. Ez esetben az eszközök megújítása, vagy például a szoftverek frissítése nem az üzemeltető fővárost terheli. A gazdasági átalakulás mára ténykérdés. Más szempontból ki is mondható: az intézmények 1990 óta nincsenek közvetlenül állami tulajdonban. A törvényalkotó a tulajdonosi jogosítványokat részben a települési önkormányzatoknak, részben a szaktárcáknak, illetve az egyetemeknek adta. Az egészségügyi minisztérium kezelésében ma már alig több mint 10 országos gyógyítóintézmény van. A fővárosban 1992 óta a háziorvosi ellátás egésze, a szakrendelők jó része kerületi önkormányzati hatáskörbe, illetve tulajdonba került. A háziorvosi privatizáció eredményeként a 23 fővárosi kerületben az összes háziorvosok 2-84 százaléka (kerületenként igen nagy szóródással), budapesti átlagban a háziorvosok 44,5 százaléka privatizált. Működnek és szolgáltatnak alapítványi, egyházi és magánkórházak, intézmények. Az egészségügyben több mint 400 privát szolgáltatót jegyeztek 2000-ben a fővárosban.

Összefoglalva az eddigieket, véleményem szerint az egészségügyi rendszer átalakításának megkezdése elodázhatatlan folyamat, amelynek megszervezési formája lehet a regionalitásra alapozott egészségügyi ellátás, illetve amelynek része kell legyen a privatizáció is.