Hatékonyan kezelhető az allergiás nátha

Az allergiás náthát meghatározott szerkezetű, 25 mg nagyságú, levegőben lévő anyagok tudják kiváltani. Az allergéneket úgynevezett indoor (zárttéri) és outdoor (kültéri) csoportra osztjuk. Kültéri légúti reakciót kiváltó allergének a pollenek.

Magyarországon a pollenek alapján három szezont lehet elkülöníteni. Első a fák szezonja, mely tél végén a mogyoróval kezdődik, és áprilisig tart. Ezt követi a fűszezon, melynek csúcspontja május és június. A harmadik szezonért pedig a gyomok a felelősek, elsősorban a parlagfű és a fekete üröm, de a kültéri gombák is okozhatnak betegséget. A lakáson belül vagy munkahelyen atkák, kisállatok (macska, kutya, hörcsög, tengerimalac, madár) levált hámsejtjei és testnedvei válthatnak ki allergiás tüneteket, valamint a beltéri gombák, melyek leginkább romló élelmiszereken, tűzifán, cserepes növényeken telepednek meg.

Az allergiás folyamat kialakulásában az egyéni készségen és az allergénen kívül szerepe van a környezeti tényezőknek is, például a légszennyezésnek: nagy forgalmú közlekedési útvonalak mellett több és súlyosabb allergiás légúti beteg van, mint a tiszta levegőjű környezetben.

A betegség tünetei a tüsszögés, vizes vagy nyálkás orrfolyás, gátolt orrlégzés. A pollenek által okozott betegségben gyakran szem-, torokviszketés kíséri az orrpanaszokat. Az allergiás náthához az alsó légutak fokozott ingerlékenysége társulhat, ez allergiás náthások között gyakrabban fordul elő, mint a nem allergiások között. Az alsó légutak fokozott ingerlékenységének legenyhébb jele a köhögés, legsúlyosabb megjelenése az asztma. A jelenségnek az a magyarázata, hogy az orr-, orrmelléküregek, garat, valamint a gége, légcső és az alsó légutak egységes szervrendszerként viselkednek, azonos elvek szerint épülnek fel és működnek, így érthető, hogy betegségeik is összefüggnek. A tapasztalat azt mutatja, hogy a felső légutakban zajló aktív gyulladás rontja az alsó légutak állapotát, de ha kezeljük az orr- és orrmelléküregeket, javul az alsó légutak betegsége is. Ez a tapasztalat indokolja, hogy fokozott figyelmet fordítsunk az orr- és orrmelléküregek betegségeinek, így az allergiás náthának a kezelésére is.

Jelenleg Európában a lakosság 15-20 százaléka szenved allergiás náthában, a rendelkezésünkre álló adatok szerint Magyarországon is hasonló arány tapasztalható. A betegség három évtizeddel ezelőtt még ritkán fordult elő, de az elmúlt évtizedekben rohamosan növekedett a gyakorisága. A gyakoriság növekedésének számos okát tételezik fel. A csecsemők immunrendszere kevésbé stimulált, mert kevesebb fertőző betegségen esnek át, és jobb higiénés körülmények között élnek. A környezet megváltozása elősegíti az allergének szaporodását; például ha a lakásban állatokat tartanak, az energiatakarékosság miatt szigetelik a lakásokat, ezzel csökken a szellőzés (a kisebb szellőzés növeli a páratartalmat és a hőmérsékletet, a magasabb hőmérsékletű, páradúsabb levegő elősegíti az atka gyarapodását), illetve növekedett a környezeti szennyezés, több allergén vesz körül bennünket, változtak a gazdasági és társadalmi körülmények.

Az epidemiológiai felmérések szerint a növekedési tendencia jelenleg is fennáll, és az allergiás betegek számának további gyarapodása várható. A betegség gyakorisága életkor szerint változó: csecsemő- és kisdedkorban még kevés allergiás beteg van, számuk az iskoláskorban kezd jól észrevehetően szaporodni, és tizenéves korban, valamint a húszas életévek elején fordul elő leggyakrabban. Később új megbetegedés egyre ritkábban keletkezik. A betegség súlyossága az élet során változik, vannak évek, amikor a beteg panaszai enyhébbek, és vannak olyan időszakok, amikor a tünetek igen súlyosak, megkeserítik a beteg életét, lehetetlenné teszi a munkát, a tanulást és a pihenést. Idősebb korra a betegség enyhülni szokott, és új megbetegedés csak ritkán lép fel.

Az allergiás náthához hasonló tüneteteket más, orr- és orrmelléküreg-betegség is tud okozni, ezért egyfelől igazolni kell a tünetek allergiás eredetét, másfelől fül-orr-gégészeti vizsgálattal ellenőrizni kell, hogy nem valamilyen más folyamat okozza-e a beteg panaszait.

Az allergiás náthát bőrpróbával lehet igazolni. A bőrpróba megbízható, egyszerű, gyorsan kivitelezhető vizsgálat. Az allergiás nátha kezelése több tényezőből áll. Fontos az allergén kerülése, ezt sokszor feleslegesnek vagy kivitelezhetetlennek vélik, holott van jelentősége: csökkenthető a szükséges gyógyszer mennyisége, és az allergén kerülése csökkentheti a betegség előrehaladását. Egyszerű, életmódra vonatkozó ajánlásokról van szó: például ne autózzon nyitott ablakkal, ruháját ne szárítsa, ne szellőztesse a szabadban, és a legmagasabb pollensűrűség idején csukja be a lakás ablakát. Csökkenthető az atkaszám, ha legalább a hálószobában nincs süppedős szőnyeg, kárpit, sokat szellőztetnek, és az ágyneműt hetenként kimossák, legalább 60 C°-on. Minden, allergiás náthában szenvedő beteg számára előnyös, ha a hálószobában nincs cserepes növény, illetve a lakásban nem tartanak semmilyen állatot, legfeljebb halat. A lakáson belül tartott állat allergiás betegséget válthat ki, fokozhatja a már meglévő allergiás légúti betegséget. Az allergénkerülés általában nem valósítható meg maradéktalanul, így a legtöbb beteg gyógyszeres kezelésben is részesül.

Az allergiás nátha kezelésére igen sok gyógyszer áll a rendelkezésünkre. A gyógyszerválasztást a beteg tünetei és a tünetek súlyossága szabja meg. Ha az allergiás megbetegedés csak egyetlen szerv területén okoz panaszt (például csak szemviszketés vagy csak tüsszögés lép fel), akkor helyileg alkalmazható készítményeket javaslunk: szemcsepp, orrspray. Ha több szerv betegszik meg, akkor a kezelés alapját a szisztémásan adható gyógyszerek adják. A betegség súlyossági besorolását és a lépcsőzetes kezelés elvét betartva választjuk ki azt a gyógyszeres terápiát, mellyel a beteg panaszmentessé válik.

A legtöbb beteg antihisztamint és/vagy lokális szteroidot kap.

Az antihisztaminok az allergiás reakció során felszabaduló egyik legfontosabb vegyületcsoport: a hisztamin hatását (viszketést, tüsszögést, váladékozást) szüntetik meg. A régebben alkalmazott úgynevezett első generációs antihisztaminok jól mérsékelték a viszketést, tüsszögést, de a gátolt orrlégzést nem javították, és csak rövid ideig tartott a hatásuk, emellett használhatóságukat erősen korlátozta, hogy álmosságot okoztak, és rontották a pszichomotoros funkciókat, további nemkívánatos mellékhatásuk volt, hogy fokozták az étvágyat, a betegek híztak az antihisztamin szedése ideje alatt, szájszárazság és gyomor-bél panasz is kísérte a szedésüket. Hátrányaik miatt sok beteg inkább az allergiás náthával járó keserveket vállalta, mint az antihisztaminok mellékhatásait.

Az elmúlt évtizedben megjelentek a második generációs antihisztaminok (cetirizin, loratadin, astemizol, acrivastin), melyeknek a szokásos terápiás dózisban nem vagy csak alig van központi idegrendszeri hatása, nem okoznak szájszárazságot, étvágyfokozódást és gyomor-bél panaszokat. Hiányosságuk, hogy a gátolt orrlégzést érdemben nem javítják. Természetes volt a törekvés olyan készítmények kifejlesztésére, melyeknek a mellett, hogy semmilyen központi idegrendszeri hatása nincs, kontrollálják az allergiás nátha valamennyi tünetét, a gátolt orrlégzést is. Az újabb fejlesztésű antihisztaminok (fexofenadin, desloratadin, levocetirizin) többirányú farmakológiai hatásuk révén a hagyományos antihisztaminoknál jobban kontrollálják az allergiás nátha tüneteit, már hatnak a gátolt orrlégzésre is. Az újabb fejlesztésű készítmények közül jelenleg Magyarországon csak a fexofenadin érhető el, amely a vizsgálatok szerint a terápiás adag háromszorosánál sem álmosít, nem befolyásolja pl. a járművezetési képességet.

A másik hatékony gyógyszercsoportot a lokális szteroidok alkotják. Ezek több ponton gátolják az allergiás gyulladás kialakulását, így értető, hogy az allergiás nátha valamennyi orrtünetét a leginkább csökkentik, a gátolt orrlégzés kezelésére elsőnek választandók. A modern lokális szteroidok (budesonid, flutica-son, mometason) biztonságos gyógyszerek, a szokásos terápiás dózisban sem szisztémás, sem helyi mellékhatástól nem kell félni, tartósan és rendszeresen használható készítmények.

Mindkét gyógyszercsoport sikeres kezeléséhez fontos a gyógyszerek előírás szerinti alkalmazása. Az immunkezelés csak arra alkalmas beteg számára jön szóba, ha a kezelés elvégzésére minden feltétel adott. Nélkülözhetetlen a betegoktatás és -gondozás.