Nemzetközi vizsgálat a néma gyilkos ellen
A magas vérnyomás az eddig megismert leggyakoribb betegség és a harmadik leggyakoribb halálok a világon. Hazánkban 600-800 ezer embert érint, gyakorisága a 40 év alatti lakosság körében 20, 65 év felett a 60 százalékot is meghaladja. A magyar férfiak születéskor várható élettartama 68 év, a nőké 76 év (az EU országaiban ez 75, illetve 81 év).
A keringési betegség kockázata azoknál a legkisebb, akik vérnyomása alacsonyabb, mint 120/80 Hgmm, a koleszterinszintjük nem haladja meg az 5,2 mmol/l-t, a HDL-koleszterinértékük 1,0 mmol/l feletti, és a testtömegindex-értékük kisebb mint 25 kg/m2. Haskörfogatuk férfiaknál kisebb mint 102 cm, nőknél 88 cm, nem dohányoznak, és naponta 1 egység alkoholt (30 ml tömény ital, 200 ml bor, 500 ml sörben lévő alkohol) fogyasztanak. A felnőtt populá-ciónak azonban csak negyede sorolható ebbe a kategóriába, hiszen hazánkban a férfi dohányosok aránya 41, a nőké 25 százalék, a felnőtt lakosság 5-10 százaléka túlzott alkoholfogyasztó.
A magasvérnyomás-betegségre semmiféle sajátságos, egyedi tünet nem jellemző, nem véletlenül nevezik "néma gyilkosnak" is. Biztonsággal felismerni csak a vérnyomás mérésével lehet. A jelentkező tünet(ek) nem a megemelkedett vérnyomás tünete(i), hanem már az általa okozott szövődményeknek vagy valamelyik szervben okozott károsodásnak mutatója (mutatói). A magas vérnyomás hátterében több mint 40 százalékban genetikai eltérések, további több mint 40 százalékban tágabb értelemben vett környezeti hatások (stressz, lakóhely, táplálkozási szokások) állnak (lásd az ábrát).
Ha legalább három alkalommal történt eseti méréssel 139/89 Hgmm-nél kisebb értéket mérünk, a vérnyomás normális. (Önvérnyomásmérés esetén 135/85 Hgmm alatt tekinthető a vérnyomás normálisnak.). Ezen értékek felett magasvérnyomás-betegségről, hipertóniáról beszélünk. A vérnyomás értékét számos tényező befolyásolja (érzelmi-fizikai állapot, étkezés, alkoholfogyasztás, dohányzás, külső-belső hőmérséklet, a vizsgált személy testhelyzete, a kar alátámasztása stb.), és az értékek gyorsan változhatnak. Ezekhez még a naponta és havonta ingadozó hormonváltozások is társul(hat)nak, melyek mind befolyásolják az aktuálisan mért vérnyomásértéket.
Az önvérnyomásmérés segítségével a betegség legfelismerhetőbb tünetét, a vérnyomás változását a beteg maga is észleli. Önmaga figyelheti meg, hogy mely napszakban (délelőtt, este), milyen környezeti változások (hideg-, illetve melegfront, szellemi-testi megerőltetés), milyen étrend vagy egyéb tényezők változtatják meg a kórházi környezetben egyensúlyban lévőnek látszó állapotot.
A betegség eredete szerint megkülönböztetünk elsődleges (essentialis) hipertóniát és valamilyen kórállapothoz társulót. Sajnos az esetek 90 százalékában nem ismert a betegséget kiváltó ok. Az életkor előrehaladtával a magasvérnyomás-betegség gyakoribbá válik, ezért javasolt szűrésszerűen évenként legalább egy alkalommal megmérni azt minden életkorban, 40 év felett ezt nem megtenni hiba.
A túlsúly az egyik legfontosabb kockázati tényező a magasvérnyomás-betegség kialakulásában. Az emelkedett vérnyomásérték túlsúlyosaknál több mint kétszer olyan gyakori, mint a normális testsúlyúaknál. A testsúly csökkentése önmagában a leghatékonyabb vérnyomáscsökkentő lehetőség a túlsúlyosak számára, átlagosan 1 kg testsúlycsökkenést 1,5/1,5 Hgmm vérnyomáscsökkenés kísér. Ha az alkoholfogyasztás és a magas vérnyomás közti kapcsolatot vizsgáljuk, tény, hogy a napi kis mennyiségű (1-2 dl bor) alkoholt fogyasztók körében ritkább a magasvérnyomás-betegség és a kardiovaszkuláris halálozás gyakorisága, mint az alkoholt egyáltalán nem fogyasztóknál. Napi 50 g-nál több alkohol fogyasztása azonban biztosan emeli a vérnyomást. A rendszeres alkoholfogyasztók körében a fogyasztás mérséklése azonban biztosan csökkenti a vérnyomást és ezzel együtt az agyvérzés előfordulási gyakoriságát.
Általánosan ajánlott a sófogyasztás mérséklése. Mind a megelőzésben, mind a kezelésben a rendszeresen végzett fizikai aktivitás rendkívül kedvező hatású. Napjainkban nem kérdőjelezhető meg, hogy a rendszeres testmozgást végzők között később kezdődik a hipertónia, mint a korban, nemben és egyéb tényezőkben is hasonló, de testmozgást nem végzők körében. A hazánkban is egyre nagyobb teret nyerő fitnesz- és wellnessközpontok a komplex prevencióban hatékony segítséget nyújtanak. Nem ajánlható azonban, hogy hipertóniás beteg ellenőrzés nélkül kezdjen testedzést. Részben az ilyenkor fennálló kisebb terhelhetőséget, a kisebb terheléskor észlelhető nagyobb pulzusszámot kell figyelembe venni. Alapelvként leszögezhető, hogy ha a nyugalmi szisztolés vérnyomásérték a 170 Hgmm-t és a nyugalmi pulzus a 90/perc értéket meghaladja, akkor ne kezdjen fizikai terhelést. A terhelés azonnali felfüggesztése javasolt, ha a szívfrekvencia (pulzusszám) meghaladja a 210 mínusz az életkor (években mért) értékét. Elsősorban séta, könnyű testi munka, úszás, kocogás, kerékpározás, fiatalabbaknak a csapatsportok közül a foci, kézi-, röplabda, illetve az egyéni sportok közül a tenisz, golf, lovaglás ajánlott, mely tevékenységek nem járnak hirtelen vérnyomás-növekedéssel, és folyamatos ellenőrzés mellett biztonsággal végezhetőek.
Ismert, hogy már 30 perces könnyű futás is 300 kcal energiát igényel, ami kb. 50 g testsúlycsökkenésnek felel meg. Ha tovább számolunk, akkor ez havonta 1500 g (1,5 kg), és évenként 18 kg-ot jelent. A legfontosabb rizikófaktor, a dohányzás is legtöbbször hiányzik a rendszeres testmozgást végzőknél.
Jóllehet a stressz nem betegség, azonban a tartós idegi feszültség betegséghez vezethet. A tartósan stresszben élők körében - bármi is okozza azt - lényegesen gyakrabban fordul elő magasvérnyomás-betegség. A stresszre adott válaszreakciót nagymértékben befolyásolja, hogy a stressz jó, vagy rossz élményekhez társul. Kedvező stresszélmények során (sikeres munka, szabadidő, életörömök, jólét) ritkábban, míg káros stresszek (családi, munkahelyi megoldatlan szituációk) gyakrabban okoznak tartósan emelkedett vérnyomást. A stressz okozta feszültségek csökkenése gyakran csak hosszas pszichoterápiás kezelésekkel, autogén gyakorlatok megtanulásával, progresszív izomgyakorlatok elsajátításával, esetleg jógával, illetve meditációs technikákkal valósítható meg. A magasvérnyomás-betegségben szenvedő ember számára a pihenés, az alvás és a megfelelő napszaki ritmus biztosítása létkérdés. Az ismert pszichostimulánsok (kávé, alkohol) rendszeres vagy időszakos fogyasztása a szervezet végső tartalékait könnyen kimerítheti.
A magasvérnyomásos beteg számára az időjárás hőmérséklet-ingadozásai a kor előrehaladtával egyre nagyobb terhelést jelentenek. Kánikulai melegben ajánlatos elkerülni az utcán tartózkodást. Hasonló módon fokozott és nem várt vérnyomás-emelkedést okozhat a szaunázás és a meleg fürdő is.
Az ideális antihipertenzív szer az élettani, kórélettani ismeretek tükrében egyelőre nem ismert. Az adott lehetőségek mellett sem rendelkezünk olyan vérnyomáscsökkentővel, melynek hatása egyszerre nem túl gyors, ugyanakkor tartós, és hatása testhelyzettől független, napi egy alkalommal szedhető, étkezéstől független megfelelő felszívódású, emellett jól kombinálható más szerekkel, nem csökkenti a szív összehúzó erejét, nem okoz kedvezőtlen anyagcsere-változásokat, az életminőséget kedvezően befolyásolja, nincs rászokás, elvonási tünetek nem jelentkeznek, végül, de nem utolsósorban egyben olcsó is.
Azonban rendelkezésünkre állnak a tudomány és a kutatás legkorszerűbb szerei; 2002-ben Magyarországon közel 500 vérnyomáscsökkentő szer volt forgalomban. Kutatók megfigyelték, hogy amennyiben egy gyógyszert tartósan szükséges szedni, akkor a betegek több mint fele (!!) vagy kisebb dózisban, vagy egyáltalán nem szedi azt. A mellékhatások megjelenése vagy annak lehetősége is jelentősen csökkenti a gyógyszerszedési hajlandóságot, és ezt a betegek több mint 60 százaléka a kezelőorvos tudta nélkül teszi. Ismert, hogy a vérnyomáscsökkentő szerek gyakran okoznak mellékhatást, míg a betegség önmagában nem jár tünettel. Ez nem könnyíti meg az orvos helyzetét, amikor a rendszeres, pontos gyógyszerszedés szükségességéről igyekszik meggyőzni betegét.
Az eddigiek alapján a kérdés könnyen megválaszolható. Hiszen hajszolt életmódban, nem, vagy keveset törődve az egészségükkel fokozott stresszben élnek, korszerűtlenül, egészségtelenül táplálkozik. Néha-néha ötletszerűen sportolnak, szaunáznak, fociznak, síelnek, ahogy ezt a társasági élet megkívánja. Gyakori, hogy a menedzser a saját fizikai állapotát nem jól méri fel, és ilyenkor nemcsak sportsérüléseket szenved, hanem szervezetét is túlterheli. A kötelező szűrések eredményeit nem fogadja el, testsúlyával, vérnyomásával, laboratóriumi eredményeivel sajnos nem vagy csak megkésve foglalkozik. Ha ismertté válik magasvérnyomás-betegsége, nem méri rendszeresen vérnyomását, nem szedi pontosan a gyógyszereit, nem hiszi el, hogy élethosszig tartó szabályozási zavarát kell saját magának kézben tartania. És végül, mert okos és intelligens, "kitanulja" betegségét, önállóan módosít(hat)ja orvosának tanácsát, gyógyszerelési javaslatát.
