Rettegett járvány az atípusos tüdőgyulladás

Hazánkban a tatárjárás idején dühöngött az első pestisjárvány, a középkortól napjainkig számos fertőzés volt az országban. Az elmúlt évszázad legsúlyosabb fertőzéseit az influenzavírusok okozták, az áldozatok száma elérte a 20 milliót. A járványok és a járványtan története a bibliai korokra nyúlik vissza. A Bibliában leírt egészségügyi és táplálkozási szabályok, az elhullott állatok fogyasztásának tilalma, a mosakodási előírások, a fertőző betegek, a leprások elkülönítése a tömeges járványos megbetegedések féken tartását szolgálta.

Akik a gyakorlatban foglalkoztak a fertőző betegségekkel, felismerték, hogy a járványos kórból felépülők csak ritkán kapják meg ismét ugyanazt a nyavalyát. Ugyancsak fontos volt az a felismerés is, hogyha egy bizonyos idő (ún. latenciaperiódus) után egy zárt közösségben nem fordul elő újabb fertőzés, akkor a megbetegedés már nem terjed. Ezeknek a megfigyeléseknek tudható be az a XIV. században kialakult gyakorlat, hogy a járványok megelőzése céljából a messziről érkezett hajóknak a kikötés előtt 40 napig a tengeren kellett vesztegelniük, innen származik a karantén elnevezés. Az ókortól a XIX. századig elsősorban a járványok és az éhínségek idézték elő az emberiség tömeges pusztulását. A fejlődő országokban a hiányos táplálkozás (az ún. malnutritio) számos fertőző megbetegedés halálos kimenetelét okozza. A szegénység, az éhínség és a fertőző betegségek ma is kézen fogva járnak a világ számos térségében. 1995-ben a világon 11,6 millió ötévesnél fiatalabb gyermek halt meg a fertőző betegségek és a hiányos táplálkozás együttes következményeként, 2000-ben még mindig 4,7 millió volt ez a szám.

Hazánkat ismereteink szerint az első járvány - az 1201-ben, Egyiptomban kirobbant pestisjárvány - a tatárjárás idején érte el. 1347-ben Európában újra pestis tombolt, amely két év alatt 25 millió áldozatot követelt, s Ciprus, Izland, Grönland teljesen elnéptelenedtek. Ez a járvány Magyarországot 1351-ben érte el. Az Árpád-házi királyok idején a leprásokat leprosoriumokban helyezték el, például Bártfán (Kertai).

Az újkori járványok kiterjedéséről már többet tudunk. A magyarországi fertőző betegségek történetéből az 1510-es években dúló morbus gallicust (szifilisz), az 1542-ben behurcolt kiütéses tífuszt és az 1831-es nagy kolerajárványt emeljük ki. Ez utóbbival egy időben zajlott a gyermekkori fertőző betegség, a diftériajárvány; 1892-95 között évente 30 ezer gyermek halt meg, s noha a szám évről évre csökkent, a "torokgyík" még a XX. század elején is ezrével szedte áldozatait.

A XIX. század másik rettegett légúti fertőző betegsége a tuberkulózis, amely valószínűleg Angliából indult. Ám amíg a nyugat-európai országokban 100 ezer lakos közül 200-an, hazánkban 400-an - évente összesen 40 ezren - haltak meg benne. A szegénységgel szorosan együtt járó megbetegedést morbus hungaricusnak is hívták. A 20. század legnagyobb fertőzései az influenzajárványok voltak, amelyek gyakran a föld lakosainak felét betegítették meg, az áldozatok száma pedig elérte a 20 milliót. Az influenza 2003-ban Magyarországon több mint 400 000 embert betegített meg, és a halálos szövődmények száma meghaladta a húszat. A XX. század "magyarországi" járványai közül ki kell emelni a vírushepatitist, a poliomyelitis anterior acutát (Heine-Medin-betegség) és a hazánkat is elérő HIV-fertőzést, illetőleg AIDS-es megbetegedést. Hazánk az AIDS terjedését ez ideig sikeresen megakadályozta - 1998 és 2002 között (a behurcolt esetekkel együtt) évente 20-37 eset fordult elő.

A magyar járványügyi biztonság európai viszonylatban is az élvonalba tartozik. Az előforduló megbetegedések közül az influenza mellett a szalmonellózisok,

az enteritises megbetegedések, a bárányhimlő, a campylobacteriosis és a scarlatina a leggyakoribb (lásd az ábrát).

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2003. március 12-én közölt először adatokat arról, hogy február közepe óta ismeretlen kórokozó által előidézett, súlyos légúti tünetekkel és lázzal járó megbetegedések halmozódását észlelték Hongkongban és Vietnamban. Azóta arra derült fény, hogy a kínai Guangdong (Kuangtung) tartományban 2002 novembere óta zajló, hasonló tünetekkel jelentkező megbetegedéseket okozó ragály a márciusban még ismeretlen kórokozó által előidézett, több országra kiterjedő járvány kezdeti góca. A jelenleg is zajló nemzetközi járvány valószínű kezdetét 2002. november 1-jére teszik, és 2003. március 26-tól a Kínában regisztrált esetek adatait is felvették az immár globálissá váló járvány adatai közé. Március 14-e után a betegség az amerikai, az európai, az ausztrál és az afrikai kontinensen is felbukkant azok körében, akik Kínában, Hongkongban, Szingapúrban vagy Vietnamban jártak. A 2002. november 1.-2003. május 26. közötti időszakban 28 országból/területről 8202 lehetséges esetet jelentettek. A regisztrált megbetegedések közül 725 halálos volt. Az esetek 65 százalékát Kínában, ötödét Hongkongban, közel 7 százalékát Tajvanon regisztrálták.

A WHO április 28-án deklarálta, hogy elsőként Vietnamban sikerült felszámolni a járványt, április 8. óta náluk nem regisztráltak újabb megbetegedéseket. Az USA-t és Nagy-Britanniát május 1-jén, a mongóliai Ulánbátort és a kanadai Torontót május 14-én, a Fülöp-szigeteki Manilát május 20-án, a kínai Guangdong tartományt és Hongkongot pedig május 23-án törölték a WHO által érintettnek minősített listáról, mivel az utolsó helyben történt megbetegedést követő 20 nap alatt újabb esetre nem derült fény. Május 26-án azonban Toronto újra felkerült a listára.

Aki az érintett területeken jár, az annak elhagyását követő tíz napon belüli megbetegedések esetén gondolni kell a súlyos, heveny légúti tünetegyüttes megjelenésére.

A betegség hirtelen, 38 C-fokot meghaladó láz mellett hidegrázással/borzongással kezdődik. A betegek egy részénél fejfájás, izomfájdalom és rossz közérzet jelentkezik. Később száraz köhögés, esetenként fulladás, nehéz légzés lép fel. A tünetek súlyosbodnak, és a betegek egy részénél tüdőgyulladás alakul ki. 80-90 százalékuknál a hatodik-hetedik napon a panaszok enyhülnek, 10-20 százalékuknál a súlyosbodó állapot, légzési elégtelenség miatt mesterséges lélegeztetés válhat szükségessé. Akinél a láz mellett a betegség főbb tünetei közül egy vagy több jelen van, és a tünetek jelentkezését megelőző tíz napon belül Kína fent említett fertőzött területeiről vagy Tajvanról érkezett személylyel került szoros kapcsolatba, esetleg maga járt ott, felvetődhet a megfertőződöttség gyanúja.

A tünetegyüttes kórokozója egy koronavírus, melyet e járvány kezdetéig emberből még nem mutattak ki. A WHO által május 23-án közzétett információk szerint a vírus gazdája utáni kutatás részeredményeként az emberből izolálttól csak kismértékben eltérő koronavírust mutattak ki két, Dél-Kínában honos kisemlősből (a cibetmacskafélék családjába tartozó álcás pálmasodróból és a kutyafélék családjába tartozó nyestkutyából), valamint a vírus ellen termelődött ellenanyagokat találtak egy harmadik kisemlősben (kínai pézsmaborznyest). Ezeket az állatokat ínyencségként fogyasztják Dél-Kínában. További kutatásokat igényel a kisemlősök fertőzöttsége Guangdong tartományban (mivel egyelőre csak kevés mintát vizsgáltak, amelyek egyetlen piacról származtak), milyen a vírus állatról állatra történő terjedésének módja, és ezen állatoknak milyen szerepük van az emberi fertőzések/megbetegedések létrejöttében.





>> Még nincs oltóanyag



Jelenleg a világ néhány kijelölt laboratóriumában olyan vizsgálatokat/teszteket vezettek be, amelyek alkalmasak a feltételezett vírussal történő fertőzöttség kimutatására. Hazánkban a súlyos, heveny légzőszervi tünetegyüttes gyanújának felmerülése esetén a beteg járványügyi mikrobiológiai vizsgálatának részét képező virológiai teszteket az Országos Epidemiológiai Központ virológiai főosztályán végzik.

Az atípusos tüdőgyulladás megelőzésére nincs még oltóanyag. A kórokozó nagy valószínűséggel elsősorban cseppfertőzéssel terjed, azonban a fertőzés létrejöttéhez szoros kontaktus szükséges. Ennek megfelelően a beteggel közös háztartásban, egy szobában való együttélés vagy direkt kontaktus, például a nyálkacseppek átadása révén nagyobb a fertőzés átadásának esélye. A betegeket ellátó egészségügyi dolgozók a páciens váladékaival történő közvetlen érintkezés miatt az átlagosnál nagyobb fertőzési veszélynek vannak kitéve, azonban ez a kockázat a megfelelő fertőzésmegelőzési (munkavédelmi) szabályok betartásával jelentősen csökkenthető.

A WHO, az ENSZ Élelmiszerügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) és a Nemzetközi Állat-egészségügyi Hivatal közös tájékoztatója szerint jelenleg nincsenek olyan tények, amelyek alátámasztanák azt a gyanút, hogy a súlyos, akut légzőszervi tünet-együttes kórokozója a járvány által érintett területről származó áruk, termékek vagy állatok révén is terjedhet. Ezért nem indokolt, hogy olyan intézkedések szülessenek, amelyek a nemzetközi kereskedelem bármilyen megszorítását célozzák.





>> Utazási információk



Az Egészségügyi Világszervezet április 2-án kiadott ajánlásában azt tanácsolta azon utazók számára, akik Kína Guangdong tartományába vagy Hongkongba terveztek utazást, hogy - ha nem feltétlenül szükséges - fontolják meg annak elhalasztását. Az új megbetegedések számának, dinamikájának alapján, valamint azon információkra alapozva, hogy az adott területről többen kihurcolták a betegséget, április 23-án a szervezet a fenti ajánlását kiterjesztette Kína Sanhszi (Sanxi) tartományára és Pekingre, valamint a kanadai Torontóra is. Mivel Torontóban a helyi lakosság körében tapasztalt utolsó esetet követő 20 napban nem fordult elő újabb fertőzés, és a betegséget ezen időszakban nem hurcolták ki a területről, április 29-én a kanadai várost, május 20-án a Fülöp-szigeteki Manilát, május 23-án pedig a kínai Guangdong tartományt és Hongkongot törölték az Egészségügyi Világszervezetnek a betegség helyi terjedését jelző, érintett területeket tartalmazó listájáról, ahová a tervezett utazásokat tanácsos elhalasztani.

A május 23-án kelt WHO-ajánlás Kína meghatározott területeire (Pekingbe, Tiencsinbe, továbbá a belső-mongóliai Hopej és Sanhszi tartományba, illetve Tajvanra) tervezett utazásokat javasolja elhalasztani. A javaslat nem terjed ki azokra az utasokra, akik a nevezett területek repülőterein csak mint tranzitutasok tartózkodnak. Az ajánlást a WHO a járványügyi helyzet függvényében naponta újraértékeli.

A tünetegyüttes által a legérintettebb területekre történő utazások számának mérséklésétől azt várja, hogy ezáltal csökken a kórokozó terjedésének lehetősége.

A WHO adatai szerint a járvány kezdetétől március 23-ig 35 repülőgépen azonosítottak olyan utast, aki a betegség tüneteit mutatta. A 35 repülőgép közül csupán négyen regisztrálták a kórokozó továbbterjedését, ezeken összesen 27 személy betegedett meg (ezek közül egyetlen gépen 22 eset volt). Március 23. óta nem észlelték a betegségnek repülőgépen utazók közötti terjedését, elsősorban annak köszönhetően, hogy a fertőzött területekről induló nemzetközi utasokat szűrővizsgálatnak vetik alá.

Azt tanácsoljuk valamennyi, a betegség által érintett országba készülőnek, hogy ha külföldi tartózkodása során, vagy azt követően belázasodik és légúti panasza jelentkezik, azonnal forduljon orvoshoz. Aki az elmúlt tíz napban érkezett haza az érintett országokból és lázas, légzőszervi betegsége van, maradjon otthonában, s telefonon kérje a háziorvos látogatását.

Fontos az utazás alatt kiemelt figyelmet fordítani a személyi higiéné alapvető szabályainak betartására, a gyakori kézmosásra. Fertőzött területeken zsúfolt, zárt térben történő huzamosabb tartózkodás esetén a levegő által közvetített kórokozók terjedésének megelőzésére elegendő egy egyszerű, gyógyszertárban vásárolható maszk viselése.

A SARS megelőzésére, kiszűrésére és ellátására Magyarország a nemzetközi (elsősorban a WHO- és az EU-) ajánlásoknak megfelelő rendszert épített ki. Ez részben információt szolgáltat a Ferihegyre érkező utasok részére, ismeretanyagot nyújt az ÁNTSZ munkatársainak, a fertőző betegeket ellátó osztályok orvosainak, ápolóinak, a mentőszolgálat munkatársainak, a repülőtér orvosainak, valamint a felnőtteket és gyermekeket ellátó alapellátás (háziorvosi szolgálat) orvosainak, nővéreinek, védőnőinek. Együttműködést alakított ki az ÁNTSZ, a klinikai ellátás, a honvédség és a határőrség orvosi szolgálatai között.





>> A szalmonellózis



A szalmonellózis élelmiszerekkel közvetített fertőző megbetegedés, amely jelentős populációt tesz munkaképtelenné, ezért költségkihatásaiban is súlyos problémát okoz. A szalmonella elsősorban az állatok megbetegedését okozza, az ember az állatokkal való közvetlen kontaktus, illetve élelmiszerek útján fertőződik. A szalmonella szabályos körforgásban van az ember, a környezet, az állatok, majd ismét az ember között. A szalmonellózis iránt a csecsemők, az idősek és a beteg emberek érzékenyebbek.

A kontaminált élelmiszer elfogyasztása után általában 18-36 óra lappangási idő elteltével hányinger, hányás, hasi görcsök mellett hasmenés, láz jelentkezik. Gyakran gyógyszeres beavatkozás nélkül egy héten belül meggyógyul a beteg. A gyógyultak székletéből egy ideig még kimutatható a szalmonella, csecsemőkben, gyermekek esetében négy-hat, a felnőtteknél három hónapig. Hat hónap elteltével általában megszűnik az ürítés; ha egy évnél tovább tart, krónikus ürítésről beszélünk. A szalmonellaürítők kontaminálhatják az élelmiszereket, piszkos kezükkel közvetlenül is fertőzést okozhatnak, ezért az ürítési idő alatt el kell tiltani őket az élelmiszerekkel való foglalatosságtól.

A humán szalmonellózis megelőzése szempontjából is kiemelt jelentősége van az állat-egészségügyi intézkedéseknek az állattartás, illetve az állati eredetű élelmiszerek előállítása terén. Legalább ennyire fontos a jó élelmezéshigiéniai környezet és a személyi higiénés viszonyok folyamatos biztosítása, ellenőrzése. Nem elhanyagolható a felvilágosítás szerepe sem: tudatosítani kell az állati eredetű élelmiszerek (hús, tojás) gyakori fertőzöttségét, a hőkezelés jelentőségét, az utólagos élelmiszer-kontaminálás elkerülésének fontosságát.