Festői látvány volt, amikor a képeimet a vár egyik tisztásán állítottam ki, háttérben egy meseszép panorámával és a tengerrel - mesélte pár évvel ezelőtt az egyik ismerősöm San Marinóról, s azóta egyfolytában ott motoszkált bennem a kisördög, hogy ezt bizony nekem is látnom kell.
Az első találkozás meglehetősen kísértetiesre sikeredett, hiszen egy novemberi napon, szemerkélő esőben és bizony nagy ködben keveredtem oda. S bár a mintegy 750 méteres hegycsúcson álló erődítményekből lenézve csupán halvány fényekre szorítkozott a panoráma, a labirintusokra emlékeztető, meredek kockaköves utcákon csatangolva legalább úgy érezhettem magam, mintha egy Hitchcock-filmbe csöppentem volna.
A kilátás valóban lenyűgöző - ezt már egy tavaszi kirándulás alkalmával mondtam, miközben próbáltam beazonosítani a környező városokat, Riminit, Cattolicát, Riccionét, Santarcangelót a messzi távolban feltűnő településekkel, a tenger ott csillogott előttem a napsütésben, a hátam mögött pedig éppen a nyári középkori játékokra gyakoroltak az íjászok. Hiszen nem is igazi vár az olyan, főként ha három erődítménnyel rendelkezik, amelynek nincsenek nyíllövői.
A kedvenc helyem a második torony lett. Ennek több oka is van: egyrészt egy meredek, sziklás hegyoldalon keresztül lehet oda eljutni, másrészt pedig mert a lemenő nap sugarai egészen meseszerűvé teszik az erődítmény tornyát. S már csak várni kell a középkori lovagokat. Az már csak ráadás, hogy az erődítmény többemeletnyi fegyvergyűjteménnyel rendelkezik, s a második toronyhoz felkapaszkodók némi szusszanást követően eldönthetik, hajlandóak-e még több száz méternyi távolságot megtenni a hegyi utakra emlékeztető kaptatókon, hogy eljussanak a "várnegyed" végén álló harmadik toronyhoz.
San Marinóról szinte mindenkinek a Forma-1 ugrik be, s bár a miniállamtól közel egyórányira rendezik a versenyt, az autók mégis minduntalan jelen vannak az ország életében. Az országhatár szélén egy versenyautó-múzeumot rendeztek be, ahol 1890-1970 között készült csodajárgányokban lehet gyönyörködni, az autóveteránok minden évben megrendezett felvonulásán San Marinóban is tiszteletüket teszik, a várnegyed utcáin pedig vélhetően a legtöbb az egy főre jutó Mini Morrisok száma, a szűk terepen ugyanis ezt még könynyedén el lehet kormányozni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.