Ősszel sólyommal is vadásznak
Vadászni nem csak a hegyekben vagy a dombokon lehet. Itt van például az Alföld, ahol az apróvadak még most is nagy számban fordulnak elő, úgyhogy érdemes csőre tölteni a flintákat. A mi nagy síkságunkon is vannak erdők, azok mélyén őzek, vaddisznók élnek, az ártéri erdőkben, mezőkön gyakran találkozhatunk fácánokkal, és viszonylag elég sokszor látni futó mezei tapsifülest. Különösen az Alföld északi körzeteiben lehet jó vadászterületeket találni. Van ott dámvad, gímszarvas, vadkacsa és a kedves nevű szalonka is. Jellemző a fácán- és nyúlhajtás, a kereső vadászat, az úgynevezett lesvadászat, amit apróvadaknál alkalmaznak, de újabban gépkocsival és fogattal is vadásznak az érdeklődők, zömmel külföldi üzletemberek. Nem kevésbé népszerű és kifejezetten izgalmas az íj- és sólyomvadászat.
Sok vadász örülhet most annak, hogy az október-novemberi ködös reggelekig még lehetőség van látcsöves és fényképezőgépes cserelésre. Természetesen az erdő nemcsak a vadászoké, hanem a természetfotósoké, illetve az állat- és madárvilág szakértőié is. Nekik persze nem kell szakvezető, ám a kocavadászoknak nem árt. Ebben manapság rendkívül sok szervezőiroda és vadásztársaság segít.
Azért az igazi les csakis a hegyekben jó - mondják a dunántúliak. És talán igazuk is van. Nincs is szebb és izgalmasabb dolog annál, mint hogy az ember felmászik egy bakonyi lesre, és onnan kémleli a szarvasokat és őzeket, netán a vaddisznókat. Veszprém megyében, a Bakonynak helyet adó országrészen csaknem félmillió hektárnyi vadászterület várja az agancsokra áhítozó kalandvágyó embereket. Ott is valamennyi kis- és nagyvad megtalálható, a szakértők szerint mégis kiemelkedő értékű a gímszarvas- és vaddisznóállomány. Talán azért is érdemes megbecsülni, mert az erdősűrűség viszonylag nagy, mintegy 30 százalékos, így ha a következő évtizedekben is megmarad ez az arány, akkor lesz hova bújnia a vadaknak.
A Balaton-felvidék ugyancsak közel van a Bakonyhoz. Ott aztán sokszor hallani német és olasz szót, minthogy nagyon sok német, osztrák, svájci és itáliai csoport próbál szerencsét abban a körzetben. A bérvadászok még nyár végén, ősz elején is csapatostul érkeznek, néhány napot a tó mellett töltenek, majd felkerekednek, és terepjáróikkal felkeresik a környék erdőit. Szeptemberben nagyon sok szarvasbikát szemelnek ki maguknak, és zömmel sikerül is puskavégre kapni őket. Ha szerencséjük van, még muflont is lőhetnek, bár mostanában nem nagyon mennek rá erre az egyébként ritka állatfajtára.
Ám a borospohár annál népszerűbb a Balaton, különösen a Badacsony környékén. Szeptemberben és októberben végeláthatatlanok a szüreti mulatságok, fesztiválok és bemutatók. Nem is igazi borvidék az, amelyiken ne lenne hetente legalább egy ilyen rendezvény.
A hazai borvidékeken ilyenkor kulturális felfedezők is járnak, mégpedig nem is akármilyen szervezésben, hanem egyes golfklubokéban. A zöld sport és a borkultúra összekapcsolódása csak néhány éve lett divat, szerencsére egyre terjedőben van. A kis fehér labdát lyukakba ütögetők egy-egy nagyobb verseny után sokszor közösen ellátogatnak egy kiválasztott borvidékre, ahol a nemes ital készítésének titkai mellett megismerkednek a helyi népi kultúrával és szokásokkal is.
