A gyógyítás csodái és a betegek védelme
Újságcikkek tucatjai foglalkoztak a "csodálatos" rákszűrés ügyével, néha megkérdőjelezve vezető szakorvosok kételyeit. Már az volt a kérdés, hogy mikor támogatja a biztosító, de az nem, hol vannak a bizonyítékai a vizsgálat hatásosságának.
Ez az, ami leginkább elgondolkodtató. Vajon miért nem él a máskor oly természetes gyanakvás az ilyen állítások esetében? Miért nem érdeklik a tények időnként a komoly lapok, műsorok újságíróit? Lehet, hogy nem ismerik azokat a szabályokat, melyeket nemzetközi szervezetek írtak elő, éppen a betegek védelmében?
Abban egyszerű egyetértenünk, hogy minden vizsgálati vagy gyógyítási módszer anynyit ér, amennyi bebizonyítható arról. Az kevés, hogy néhányan állítják, ez nála már bevált.
Az orvostudomány évszázadai alatt világossá vált, hogy sok-sok gyógyszer, módszer hatása csak látszólagos. Gyakran előfordulnak bizonyos beavatkozások után olyan gyógyulások, melyek másoknál nem ismételhetők. Tehát az alkalmazott kezelés után, de nem amiatt gyógyult valaki. (Gyakran tréfálkozunk azzal, hogy a beteg az orvosi beavatkozás ellenére meggyógyult!) Az orvostudományban csak azt fogadhatjuk el bizonyítéknak, amikor kellően ellenőrzött körülmények között ugyanaz a hatás ismételhető azonos betegségben szenvedő emberekben.
Ha az orvostudomány képviselőitől elvárjuk, hogy a szakma szabályainak megfelelően dolgozzanak, hogy megtartsák az előírásokat, hogy ne áltassák a betegeket bizonyítékok nélküli, esetleg veszélyes módszerekkel, beavatkozásokkal, akkor ugyanezt kellene elvárni mindenkitől. Az elfogadott orvosi beavatkozásokkal kapcsolatos problémák, komplikációk, szövődmények felháborodást, sőt pereket szülnek.
A csodálatos új módszereket hirdetőktől nem kérdezik meg, hogy a szakma szabályainak megfelelnek-e, bebizonyították-e már, hogy valóban azt eredményezik, amit állítanak róluk, s ha nincs bizonyíték, akkor van-e kutatási engedélyük, és felvilágosították-e a betegeket, hogy kutatást végeznek rajtuk, velük. Az emberi és betegjogok máskor lelkes támogatói a "csodák" esetében hajlamosak elfelejteni, hogy e "csodák" vizsgálatára ugyanazok a szabályok vonatkoznak a betegek érdekében, az ő védelmükben. Azért, hogy lelkiismeretlen, pénzsóvár vagy gondatlan, felelőtlen orvosok ne élhessenek vissza a betegek bizalmával, tájékozatlanságával.
Nemzetközi egyezmények, Magyarországon törvények és rendeletek szabályozzák, hogy mit és milyen körülmények között szabad tenni, ha új módszer vagy gyógyszer bevezetését szeretné valaki elérni. Az Egészségügyi Tudományos Tanács honlapján mindenki megtalálhatja az erre vonatkozó nemzetközi és hazai szabályokat (www.ett.hu).
Visszatérve a konkrét esetre, az újnak mondott rákszűrő vizsgálatra. E vizsgálatsorozatot újnak mondták, melyet ilyen célokra még nem alkalmaztak. Nincsenek bizonyítékok, hogy alkalmas arra, amire állították. Ilyen esetben a szabályok szerint meghatározott, ellenőrizhető kutatási program során szerezhetők meg a bizonyítékok a módszer alkalmasságára, a betegeket pedig tájékoztatni kell arról, hogy kutatást végeznek rajtuk. E kutatásra engedélyt kell kérni. Ha ez nem történt meg, akkor a büntető törvénykönyv 173/D § szerint: Aki emberen orvostudományi kutatást az egészségügyről szóló törvényben meghatározott engedély nélkül vagy az engedélytől eltérően végez, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A daganatos betegség fellépése, annak fenyegetése nagyon sok embert érint. Ilyen esetekben mindenki könnyebben hajlamos csodálatos módszerekben reménykedni. A világszerte elfogadott szűrővizsgálatokat Magyarországon is végzik. Ha új szűrési módszer lehetősége merül fel, először a bizonyítékokat kell megszerezni annak alkalmasságára.
Minden hasonló ügyben igaz: a törvények és szabályok az emberek védelmében születtek. Azok ismerete különösen fontos mindazoknak, akik az embereket tájékoztatják. Minden csoda esetén gyanakodjanak, és tegyék fel azt a kérdést: hol vannak a bizonyítékok?
A szerző orvos, az előző kormány egészségügyi államtitkára
