Ötvenen túl gyakori a prosztatabetegség

A prosztatabetegség nem veszélyezteti az életet, de az általa okozott panaszok kedvezőtlenül hatnak az élet minőségére. Kezeletlen esetekben lassú, fokozatos rosszabbodásra lehet számítani, de spontán javulás is lehetséges. Ismeretesek olyan irodalmi adatok, amelyek szerint a műtétre előjegyzett betegek 25-30 százaléka válik panaszmentessé a várakozás ideje alatt (egyes országokban ugyanis nem ritka a 3-6 hónapos műtéti előjegyzés sem).

A vizeletürítés nehézségét a jóindulatú prosztatamegnagyobbodáson kívül okozhatja a rák, a húgycsőszűkület, a hólyagizomzat gyengesége is. A tünetek mellett másik jellegzetes panasz lehet a gyakori vizelési inger, vizelettartási nehézség. A megnagyobbodott hólyagba bedomborodó középlebeny típusú prosztataadenóma mellett ezen tünetek oka lehet a hólyag- vagy prosztatadaganat, a hólyagkőgyulladás, a hólyagizomzat idegi vagy vérellátási zavarból származó ingerlékenysége. A megnagyobbodott prosztata zavarja az alvást, emiatt nappali fáradékonyság lép fel. A szakorvos a kivizsgáláskor részletesen kikérdezi a beteget. A vizelési problémákat okozhatják különféle gyógyszerek is, például a magas vérnyomás, a Parkinson-kór, a központi idegrendszeri és egyéb betegségek terápiájára alkalmazott készítmények szedése.

A prosztata nagyságának, elhelyezkedésének, állománybeli eltérésének (kő, hegesedés, gyulladás) kimutatására a legelfogadottabb a végbélen keresztüli ultrahang (UH)-vizsgálat. Természetesen elengedhetetlen a végbélen keresztüli tapintásos vizsgálat is.

A panaszok objektivizálhatók uroflowmetriával, amely a vizelés folyamatának számítógépes elemzése. Amennyiben úgy döntünk, hogy a beteg kezelést igényel, számos lehetőség áll rendelkezésre. Mielőtt azonban a jóindulatú prosztatamegnagyobbodást kezelni kezdjük, kötelező a prosztatarák kizárása.

Az enyhe vizelési panaszok szövődménymentes esetekben kezelést nem igényelnek, de az életmód és a táplálkozási rend bizonyos változtatása, növényi kivonatok adása hasznos lehet. Kerüljünk minden olyan tevékenységet, testhelyzetet, amely a prosztata vérbőségét és ezáltal duzzanatát okozhatja. Minimalizáljuk az alkoholfogyasztást, a szaunázást, ne üljünk hosszú ideig puha széken. A szexuális élet - a régebbi elképzelésekkel ellentétben - nem befolyásolja a folyamat kifejlődését, illetve progreszszióját. Amennyiben a panaszok fokozódnak, a gyógyszeres kezelés megkezdése indokolt. A gyógyszerek kettős támadáspontúak. A mirigyállomány túlburjánzását, és ezzel a mechanikus obstrukciót csökkentik a férfihormont a prosztata számára aktívvá transzferáló 5 alfa reduktase bénítók. Ezek a gyógyszerek 3-6 hónapos szedés után csökkenthetik a prosztata tömegét és ezzel a mechanikus húgycsőobstrukciót. A gyakran előforduló, főleg a vizelet végén jelentkező vérzésekre is jótékony hatással bírnak. Hátrányaik között említik a potenciazavarokat és a prosztatarák szűrésére szolgáló tumor marker (jelző) szint csökkentését, mely megtévesztheti a vizsgáló orvost.

A gyógyszerek másik csoportja a prosztata kötőszöveti elemei által okozott fokozott tónust csökkenti. Ezek az alfa receptor bénítók napokon belül hatnak. A legújabb, úgynevezett prosztataszelektív gyógyszerek már csak nagyon ritkán okoznak vérnyomás-ingadozást, de az esetleges ilyen mellékhatásra fel kell hívni a beteg figyelmét. Újabban főleg nagyobb (>40-50 g) prosztaták esetén a két készítmény együttes adását javasolják.

Amennyiben a gyógyszerek eredménytelenek, vagy szövődmények lépnek föl, a sebészeti beavatkozás nem kerülhető el.

A húgycsövön keresztüli műtét lényege, hogy a hólyagba vezetett endoszkópon keresztül, elektromos áram vezetésére alkalmas fémkacsokkal, folyamatos öblítés mellett reszekáljuk a prosztataszövetet. A műtét általában a gerincvelőből kilépő idegtörzsek érzéstelenítésével történik, ritkán tart egy óránál tovább. Az úgynevezett nyitott műtét a hasfal és húgyhólyag megnyitásával jár. A katéterviselési idő 5-6 nap. A lábadozás hetekig tarthat. A húgycsövön át végzett műtéteknél a katéterviselési idő 2-3 nap, és a lábadozás 1-2 hét.

Egyes országokban előszeretettel végzik a minimálinvazív beavatkozásokat, melyek közül egy-kettő a transzuretrális reszekció alternatívája. Ezek lényege, hogy a húgycsövön keresztül különböző energiaforrásokat juttatunk a prosztata környezetébe, illetve szövetébe. Ilyen energiaforrás lehet a lézer, a rádiófrekvencia vagy a mikrohullámú generátor.

Az utóbbi évtizedben bevezetett alternatív műtéti eljárások közül egyedül a mikrohullámmal működő készülékkel végzett beavatkozások látszanak biztatónak. Ezen műtétek mindegyike hőhatáson alapul. A prosztata szöveti fehérjéi kicsapódnak, a szövet zsugorodik. A koagulációs nekrózis miatt a kezdeti időkben a panaszok fokozódnak, gyakran több napig, esetleg több hétig katéter viselésére szorul a beteg. Előnyük, hogy egyesek helyi érzéstelenítésben is elvégezhetők, nincs vérzés.

Hátrányuk azonban a megbízhatatlan hatékonyság. Gyakran kell ismételni, vagy kiegészíteni elektromos reszekcióval. Egyedül a legújabban bevezetett Ho-Yag lézerrel végzett műtétek jelentenek valós alternatívát a klasszikus, húgycsövön keresz-tüli elektromos beavatkozással szemben. Gyakori kérdés, hogy a prosztata részleges vagy teljes eltávolítása hogyan befolyásolja a férfi szexuális életét. Erre azt lehet mondani, hogy ami volt, megmarad, sőt egyes esetekben javulhat is.

A prosztatarák a legtöbb országban a férfiak leggyakoribb rosszindulatú megbetegedése, és az egyik leggyakoribb halálok is. Előfordulásában a földrajzi és faji eltérések nagyon jellegzetesek. Ázsiában nagyon ritka (Kína, Japán), a feketéknél sokkal gyakoribb, mint ugyanazon földrajzi környezetben élő fehéreknél. Mindezek magyarázhatók genetikai okokkal és környezeti, táplálkozási szokásokkal.

A gyakori előfordulás, a hoszszú panaszmentes időszak miatt világszerte végeznek szűrővizsgálatot e populációban. Ezek szükségességéről, etikusságáról komoly szakmai viták folynak.

A veszélyeztetett férfilakosság (családi anamnézis, táplálkozási szokások, panaszokat okozó prosztatamegnagyobbodás) körében azonban a szűrés egyértelműen indokolt.

Úgy tűnik, hogy az állati zsiradékok, az A és D vitamin hiánya kockázati tényezőt jelent. Nem ritka a családon belüli előfordulás. Ezért is szoktuk javasolni, hogy ilyen esetekben az 50 év körüli férfiak panaszmentesség esetén is forduljanak szűrővizsgálati kéréssel szakorvoshoz. A prosztatarák hosszú évekig tünetmentes lehet, de ha már panaszokat okoz, az esetek nagy százalékában túl van azon a határon, hogy műtétet végezzünk.

Napjainkban elég megbízható daganatjelzőnek bizonyul a prosztataspecifikus antigén (PSA), amely a vérből kimutatható. Csak a prosztatában termelődik, de rosszindulatú esetekben lényegesen magasabb az értéke, mint jóindulatú megbetegedéseknél. A PSA szérum szintjét illetően meg szoktuk adni a normál értéket, a használt kittek gyártmányától függően. Mindenkit óvok azonban attól, hogy egyedül a normálnak mondott (<4 mg/ml) PSA-érték alapján kizártnak tekintse a rák jelentétét. Az értékelés függ a kortól, a prosztata nagyságától, a fennálló gyulladástól és számos más paramétertől. A PSA mellett a tapintási lelet és a végbélen át végzett UH-vizsgálat is hozzátartozik a szűréshez csakúgy, mint a folyamat kiterjedésének megítéléséhez. A vizsgálatok alapján indokolt szövettani mintavétel. A szövettanilag megerősített prosztatarák lokalizált esetekben operálható, gyógyítható. A prosztatarák miatt végzett radikális műtét a prosztata és környezete (ondóhólyagok, ondóvezetékcsonkok) teljes eltávolítását jelenti, a húgycső és húgyhólyag újraegyesítésével.

A műtétnek komoly szövődményei lehetnek, de ezek megfelelő technikával kivédhetők. Előrehaladott, áttétes esetekben a férfihormonszint visszaszorítására és/vagy annak prosztatához való kötődésének megakadályozására kell törekedni. Ezek elérhetők egyrészt a hormon nagy részét termelő hereállomány műtéti eltávolításával vagy a termelődés gyógyszeres gátlásával, másrészt a prosztatában lévő androgén receptorok gyógyszeres semlegesítésével. A gyógyszeres kezelés több formája ismeretes a beteg panaszaitól, korától, a gyógyszerekre való reagálástól függően. Az esetek egy részében a kezelés megszakítható, vagy a kombinált terápia monoterápiára váltható. Sajnálatos módon a rákos sejtek a gyógyszeres kezelésre rövidebb-hosszabb időn belül ellenállóvá válnak, a folyamat progresszióját citosztatikumokkal próbáljuk meggátolni. A megfelelő citosztatikum még várat magára. Ezért is fontos, hogy minél több betegnél időben ismerjük fel ezt a végkimenetében elkerülhetetlen halálhoz vezető betegséget (műtét nélkül!).

A prosztatagyulladás az 50 év feletti férfiak egyik leggyakoribb betegsége. A jelenleg elfogadott csoportosítás szerint négy típust különböztetünk meg. A csoportosítás elsősorban a kórokozó baktériumok vagy más patogén csírák kimutathatóságára vagy hiányára épül. A másik szempont a folyamat heveny vagy krónikus lefolyása. A heveny, baktériumok által okozott prosztatagyulladás leggyakrabban húgycső-, húgyhólyaggyulladáshoz csatlakozik, de nem ritka a vér vagy nyirok útján valamely más gócból odajutó patogén csírák által kiváltott kórkép sem. A magas láz (gyakran hidegrázással), kínzó vizelési ingerek a jellemzőbb tünetek. Nem ritka az akut gyulladás okozta vizenyő, duzzanat miatti vizeletelakadás. Kezelésében legfontosabb a célzott vizeletfertőtlenítés.

A baktériumok által okozott idült prosztatagyulladás és a harmadik csoportba sorolt idült kismedencei fájdalom szindróma kezelése kitartást igényel. Az idült bakteriális prosztatitisz leggyakrabban nem megfelelően kezelt heveny gyulladás után marad vissza. Tünetei nagyon szerteágazóak. Jellegzetes az alhasi diszkomfortérzés, a gáti, keresztcsonti fájdalom, végbéltáji feszülés. Izom- és ízületi panaszok sem ritkák. A gyakori vizelési ingerek, húgycsőégések zavarják a beteget, és a panaszok hosszabb idejű fennállása a pszichológus bevonását is indokolttá teheti.

Különösen igaz ez a harmadik csoport betegeire. Ezen betegek kezelése a legnehezebb. Keresni kell a szexuális úton terjedő patogén csírákat. Amennyiben az ilyen irányban végzett tenyésztéses vizsgálatok pozitívak, célzott kezelésre lehetőség van. Negatív tenyésztések esetén is célszerű kéthetes, úgynevezett teszt antibiotikus kúra tartása. Ha a gyógyszeres kezelés eredményes, az 3-4 héten át folytatandó.

Kiegészítő kezelésként nonszteroid gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapítók adása minden esetben indokolt. A klasszikus, hetente ismételt prosztatamaszszázs csak azoknál a betegeknél indokolt, akiknél a prosztatából pangó váladék préselhető ki. Egyes esetekben a prosztata jóindulatú megnagyobbodásánál jól bevált blokkolók adása segíthet a prosztatikus húgycső spazmusának oldása és a vizeletingerek csökkentése révén. A krónikus prosztatagyulladás egyik szövődménye lehet a hólyagkimenet hegesedése, merevsége, mely egyes esetekben húgycsövön keresztül elektromos reszekciót vagy enyhébb esetekben a heges gyűrű bemetszését vonhatja maga után.

Összefoglalva: a prosztata jóindulatú megnagyobbodása és az időskori vizeletürítési és/vagy -tartási panaszok nem minden esetben vannak ok-okozati összefüggésben. Amennyiben ez bizonyított, a kezelés elkezdése előtt a prosztatarák kizárása kötelező. Ne siessünk a műtéti megoldással, az csak szövődményes esetekben javasolható. Az újabb gyógyszerekkel hosszú ideig biztosítható a betegek megfelelő életminősége, szövődménymentessége. Amennyiben azonban az orvosságok hatástalanok vagy kontraindikáltak, úgy a műtéti kezelés nem halasztható.

A prosztatarákra minden 50 év feletti férfinál gondolni kell. A szűrővizsgálatokat panaszmentes betegeknél is fel kell ajánlani, különösen a veszélyeztetett csoportoknál. Az időben felismert prosztatarák gyógyítható.

Krónikus prosztatagyulladás kezelésében döntő a beteg felvilágosítása a kezelés összetettségéről és annak elhúzódó voltáról. Gyors eredmények ilyen pácienseknél nem várhatók, de türelmes, hozzáértő orvos és orvosában bízó beteg találkozása esetén nagy százalékban gyógyítható a betegség, vagy legalábbis megfelelő életminőség biztosítható.