Az időben kiszűrt vastagbéldaganat gyógyítható

A gyomor-bél rendszeri daganatok mégis mintha "mostohagyerekei" lennének a tudományos ismeretterjesztésnek, illetve a médiának. Ez a közlés most óvatos kísérlet a változtatásra.

Az euroamerikai területen előforduló gastrointestinalis rosszindulatú daganatok közül a leggyakoribb (950 ezer eset/év) a vastagbélrák, az éves halálozás 500 ezer körüli. Minden második felismert eset tehát egy éven belül halállal végződik. A második helyen a gyomorrák áll 870 ezer új esettel és nagyon magas halálozási rátával. Ezt követi a máj és a hasnyálmirigy daganata. Európában a vastagbélrák átlagos előfordulási száma férfiaknál 38,7, a nők esetében 27,8 százezer lakosra vetítve. Magyarországon a vastagbélrákkal kapcsolatos halálozási arány nem ismert, mert a májáttétes halálozás részben a "májdaganatos" halálozási csoportban található. Valószínűsíthető, hogy az európai átlagnál magasabb.

Ha a vastagbélrákot az első stádiumban műtik, az ötéves túlélés gyakorlatilag 100 százalékos. Az előrehaladott, harmadik és negyedik stádiumú daganat ötéves túlélése nulla. A fenti adatok világossá teszik, hogy a megelőzésnek különleges jelentősége van.

A szervezett vastagbélrákszűrés története csak rövid múltra tekinthet vissza, pedig az eredmények elképesztően jók.

Nagyon fontos tehát részben a politikai döntést hozók, részben a rájuk ható társadalmi igény, illetve az ezeket közvetítő média szerepének vizsgálata.

A vastagbéldaganatok megelőzését az USA-ban öt évvel ezelőtt egy magánalapítvány kezdeményezése lendítette fel. A szűrést - szemben a "hagyományos" székletvér-kimutatási módszerekkel - elsődleges vastagbéltükrözéssel végezték. A hatás döbbenetes volt: a vastagbélrák előfordulása 68, a halálozás 80 százalékkal csökkent.

Európa csak később kapott észbe, de az előzmények hasonlóak voltak. Németországban több mint húsz éven át az orvosi szakma folyamatosan kísérletezett a szűrés bevezetésével. Ez a hosszú idő egyúttal bizonyíték arra, hogy a szakmai érvek teljesen hatástalanok a társadalomra és az egészségpolitikára, még Németországban is. A szűrési program nem azért indult meg, mert a szakma logikus bizonyítékokkal szolgált, hanem mert a média figyelme a vastagbélrákra irányult. A sztorit az élet írta.

Az történt, hogy a Burda-konszern trónörököse, Felix Burda 2001-ben, 33 évesen meghalt vastagbélrákban. Az édesanya - a Burda-hálózat tulajdonosa - elhatározta, hogy a vastagbélrák megelőzésére alapítványt hoz létre. Az alapítvány nem a gyógykezelésre gyűjtött adományokat, hanem a megelőzés és szűrés népszerűsítését tűzte ki céljául. A kampány hihetetlenül sikeres lett. A szervezők - a világ egyik legnagyobb divatcégének professzionális reklámszakemberei - olyan hirdetéseket jelentettek meg mind az írott, mind az elektronikus médiában, amelyek felkeltették a közönség érdeklődését. Különösen a televízióban rendszeresen sugárzott reklámok váltottak ki elementáris hatást.

Németországban egy éve már központi finanszírozásból működik a vastagbélszűrési program. Nézzük csak meg, hogyan is indult ez a németországi sikertörténet!

Képzeljük el, amint valamely akciófilm közepén lévő hirdetési blokkban két mosószerről, egy intimbetétről, három csokoládéevésről és két külföldi utazásról szóló reklám között megjelenik egy hangulatában ugyanolyan lendületes "spot", amelyben mondjuk egy ausztráliai utazásra készülő középkorú hölgy repülőtérre indulván, a fülbevalóit helyezi fel. A kamera ráközelít az ékszer gyöngyeire. (Minden vastagbélreklám logója a kicsiny gömbforma.) A bemondó hangja közli, hogy a hölgy vastagbelében egy pont ekkora rák helyezkedik el, jó lenne, ha elutazás helyett vastagbéltükrözésre menne. Vagy: kandalló előtt bort szürcsölgető, jól szituált pár szőlőt szemezget. A kamera ráközelít a szőlőszemre... Vagy: golfpálya, előkelő, középkorú urak. Golflabda... és megint a figyelmeztetés.

2003 nyarán a Magyar Gasztroenterológiai Társaság kongresszusán Burda asszony maga számolt be alapítványa működéséről. Ezt mondta:

"Arra az egyszerű megállapításra jutottunk, hogy a vastagbélrák említése - még azokban a családokban is, ahol a betegség előfordult - tabu téma. Németország korábbi szövetségi elnökének felesége vastagbélrákban hunyt el. A média azt mondta, hogy halálát májdaganat okozta. Nincs magyarázat. Aztán 2002 márciusában megszerveztük az első vastagbélrák-megelőző hónapot, hasonlóan, mint az az USA-ban történt. Ilyenkor aktivisták járnak az utcákon, s felajánlják az ingyenes tesztet az arra járóknak. A legnagyobb napilapok egy hónapig folyamatosan részt vesznek a kampányban. A kampányba a leghíresebb német személyiségek bekapcsolódtak, pl. Michael Schumacher, a legismertebb színészek és talkshow-vezetők. Az első vastagbélrákhónapban 680 cikk jelent meg, amely kb. 300 millió olvasót jelent; 68 televízós reklám, kb. 18 millió nézővel, ez már valami."

A reklámok olyan mértékű közönségigényt ébresztettek a szűrés iránt, amelynek a német kormány és a biztosító nem tudott ellenállni. 2002. október óta Németországban megindult a vastagbélrák államilag finanszírozott, elsődleges kolonoszkópiás prevenciós programja.

A vastagbéldaganat (bizonyos vagy előrehaladott formáinak) egyik általános tünete a szurokszéklet vagy vér megjelenése a székletben. A szűrések tehát a vér kimutatására alkalmas módszerekkel indultak. Ilyen jellegű tanulmányok jelentek meg Magyarországon már a 70-es évek végén, a 80-as évek elején, az eljárás azonban nem vált általánossá. Ennek egyik oka részben az volt, hogy a biztosítói finanszírozás nem állt mögé. Másik oka, hogy megmaradt pusztán szakmai indoklás szintjén. Nem társult hozzá megfelelő médiatámogatás. Néhány évvel ezelőtt újra felfedezték a széklet okkult vértartalmának szűrővizsgálati szerepét. A néhány magyarországi intézmény által szervezett vizsgálatok lényegében megismételték a húsz évvel ezelőtti kísérletet, az eredmény ugyanaz. A szűrés hatékonysága 0,3 százalék körüli. A módszerrel nem mutathatók ki a nem vérző rákok, a korai esetek, a rákmegelőző állapotot jelentő vastagbélpolipok.

Minden szűrési program lényeges eleme a lakossági részvétel. A nálunk sokkal fegyelmezettebb Németországban a korábbi szűrővizsgálatoknál a 45 év feletti férfiak körében 13-15, a nők körében 30-35 százalékos volt a részvételi arány. És ez így maradt hosszú éveken keresztül. A vastagbélrák felismerésének és korai kezelésének eredménye nem javult. Ez nemcsak az alacsony részvételi aránynak tudható be, hanem a módszer elégtelenségének. A székletvérteszt elvén alapuló szűrésnél csak a második lépcső - a "pozitívnak" talált esetekben - a vastagbéltükrözés. A nem vérző daganatokat, polipokat nem ismerik fel. Logikus tehát, hogy a szűrés elsődlegesen kolonoszkópiával (vastagbéltükrözés) történjen.

Amikor a székletvértesztet - mint szűrési módszert - elkezdték alkalmazni, a vastagbéltükrözés még viszonylag új, ritkábban használt s általában veszélyesnek tartott eljárás volt. Ez magyarázta, hogy akkoriban fel sem merült a kolonoszkópia mint az elsődleges szűrés lehetséges eszköze. A vastagbéltükrözés ma sem teljesen veszélytelen. A szövődmények aránya 1,4 ezrelék körül van. A legfőbb kockázat a bélperforáció és a vérzés. Több tízezer kolonoszkópiát feldolgozó újabb vizsgálatok 0 százalék közeli halálozásról számolnak be. Még kisebb a kockázat a szűrési céllal végzett vastagbéltükrözéseknél, ahol a halálozás gyakorlatilag minden tanulmányban 0. Nagy nemzetközi összehasonlító tanulmányok alapján állítható: a vastagbéltükrözést követő halálozás kb. 0,6/1 millió eset. Nincs tehát orvosszakmai akadálya a primer kolonoszkópiának.

A vastagbélszűrés európai elterjesztése érdekében 2002-ben egy új társaság alakult. Az esemény helyszíne - nem véletlenül - a Vatikán volt. Szinte a blaszfémiával határos a szervezés céltudatossága. A nemzetközi szaktekintélyekből álló testület ugyanis éppen azért szemelte ki alakuló ülésére a Vatikánt, mert közismert, hogy a Szentatya vastagbélrákban szenvedett, és sikeres műtéten jutott túl. II. János Pál személyesen támogatta a szakértők által kezdeményezett nemzetközi mozgalmat a vastagbélrák megelőzésére. A nemzetközi társaság alapítólevelében hangsúlyozza: szűrés, korai felismerés, elsődleges megelőzés.

A vastagbéldaganatok szűrése és megelőzése csak finanszírozói támogatás mellett megvalósuló társadalmi összefogással lehetséges. A rákellenes nemzetközi szervezet tehát tanítani akarja a lakosságot és meggyőzni a politikusokat, valamint a biztosítókat. A politikusok, a biztosítók is általában félnek minden új ötlettől, nehezen képesek felismerni azt, hogy bizonyos megelőző intézkedések óriási anyagi megtakarításokat jelenthetnek. A vastagbélrákszűrés jellemzően ilyen.

A szűrés "klasszikus" formája a kórtörténet, illetve a családta-

gok betegségének ismerete. Ez a daganatok szempontjából kivételesen fontos. Több olyan bélrendszeri polyposis ismert, ahol a családi halmozódás jellemző, illetve az öröklődési hajlam bizonyítható. Ezekben az esetekben a betegek tudatos viselkedése meghatározó. Ha a közvélemény tisztában van azzal, hogy a család-

ban előfordult vastagbélpolipok egyúttal rákmegelőző állapotot jelentenek, és a rokoni kapcsolat hajlamosít a kórkép előfordulására, a szűrési hajlandóság éppen abban a körben növekedhet meg, ahol a kockázat valóban magas.

Miért kolonoszkópia? Azt jelenti, hogy hajlékony eszközzel a vastagbél teljes egésze áttekinthető. Nemcsak látható az elváltozás, hanem abból szövettani mintavétel is történik, továbbá eltávolíthatók a kicsiny kinövések, a polipok. Miután a polip rákmegelőző állapotot jelent, a rák kialakulása ténylegesen megelőzhető, elkerülhető a későbbi műtét.

Az USA nemzeti felmérése egyértelműen bizonyítja, hogy a polipok korai felismerése és eltávolítása jelentősen csökkenti a vastagbéldaganat kialakulását.

A daganatokat általában - és így a vastagbél esetén is - csoportokra osztják. Ez függ a nagyságától, a környezet daganatos beszűröttségétől, a környezeti nyirokcsomók daganatos érintettségétől, illetve távoli áttéttől.

Az egyes és kettes csoportba tartozó daganatok esetében a műtét szinte száz százalékban teljes gyógyulást eredményez.

A hármas és négyes stádiumban a halálozás az általánosan alkalmazott kemoterápia ellenére is ugrásszerűen megnő, illetve késő túlélés szinte nincs. Ez

azt jelenti, hogy optimális szű-

rés esetén minden vastagbélrák gyógyítható, vagy megelőzhető, szemben a jelenlegi átlagosan 50 százalék feletti, öt éven belüli halálozással. A vastagbélrákok esetében - amennyiben sebészi eltávolításuk meg is történik - egyre inkább általános a beavatkozást követő kemo- vagy radioterápiás (onkológiai) kezelés. Ezek a kezelések rendkívül költségesek, részben a gyógyszerek, részben adott esetben a szükséges berendezések árai miatt.

A vastagbéldaganat egyes és kettes stádiumú eseteiben azonban a várható túlélés olyan jó, hogy kemoterápia, vagy egyéb onkológiai kezelés általában nem indokolt. Ennek két világos folyománya van: ha a daganatot korai fázisban ismerik fel, ez a társadalom, illetve az egészségbiztosító számára hatalmas költségmegtakarítást eredményez, minthogy onkológiai kezelési igénye nem merül fel. A beteg számára a daganat vagy polip korai felismerése a műtét vagy/és az onkológiai kezelés elkerülésének előnyét nyújtja. A páciens nagy valószínűséggel életben marad.

Az úgynevezett "palliatív" kemoterápiát az előrehaladott vastagbélrákban szenvedő betegek legalább 50 százalékánál alkalmazzák, de az eredmények vitathatók. Az egészségpolitika csak kevés országban merte megfogalmazni, hogy az élettartam egy-két hónappal történő megnövelése nem kerülhet milliókba.

Ha 55 és 60 éves kor között csak egy kolonoszkópia történik, a rák előfordulási gyakorisága 68, a halálozás kb. 80 százalékkal csökkenthető. Ez szűrővizsgálatok tekintetében egészen kivételes hatékonyságot jelent.

Rendszeres vastagbélszűrő vizsgálatok folynak az USA-ban, Ausztráliában, az Egyesült Királyságban, Németországban, Japánban és Olaszországban. Ezek az államok azt javasolják, hogy a szűrés 50 éves kortól kezdődjön. Ezen javaslatok szerint évente vagy kétévente kellene szűrni, vagy székletvérvizsgálattal, vagy sigmoideoszkópiával. Pozitív lelet esetén teljes kolonoszkópia szükséges. Amerikában, Német- és Olaszországban minden állampolgár jogosult kolonoszkópos vizsgálatra, önkéntes alapon.

Személyes megjegyzésem: volt alkalmam korábban az államigazgatásban dolgozó pénzügyi szakértőkkel beszélni arról, valójában kiszámolható-e az, hogy egy emberélet mennyit is ér a költségvetésnek. A számolgatás eredményeként a pénzügyi szakértő kijelentette, hogy összegszerűen ez nem határozható meg, azaz lényegében mindegy, hogy egy állampolgár élő-e, vagy halott. A cinizmus e mértéktelen gusztustalansága feleslegessé tett minden további érvelést.

A különböző betegségek megelőzésének kérdése mindig is kivételes egészségpolitikai jelentőséggel bírt. Nagyon nehéz szakmai érveket felsorakoztatni a mellett, hogy miért éppen az emlőrákban történő halálozást kívánjuk elkerülni, és például a vastagbélrákban történőt miért nem. A betegek számára nem elfogadhatók az egészségpolitika prioritásai. Nincs lehetőségük kiválasztani az aktuálisan preferált betegségeket, amelyből a támogatott szűrési programok segítségével kigyógyulhatnak. A vastagbélrák előfordulásának gyakorisága, magas halálozási aránya és megelőzésének hatékonysága indokolttá teszi a kolonoszkópiás szűrés bevezetését.