Vakságot okozhat a száguldó pezsgősdugó
A British Journal of Ophthalmology 2004. januári számában (88:69) megjelent tanulmányban négy kutató (Kuhn Ferenc, Mester Viktória, Robert Morris, Jose Dalma) a magyar szemsérülési helyzetet az amerikaival és a mexikóival veti össze. Megállapításaik jól mutatják, hogy milyen sok a tennivaló saját házunk táján.
A tanulmányban kizárólag súlyos sérüléseket elemeztek, amelyek a látást vagy a szem és környéke anatómiáját komolyan veszélyeztetik, és amelyeket szénsavval dúsított ital okozott az üveg (sörös, vizes, pezsgős stb.) robbanása vagy a palackból kirepülő dugó/kupak révén. Öszszesen nem kevesebb, mint 90 beteg 90 sérült szemét analizálták, közülük 52 származott Magyarországról (a teljes magyar szemsérülési adatbázis 3,1 százaléka), 30 az Egyesült Államokból (0,3 százalék) és 8 Mexikóból (0,9 százalék). Valamennyi adatbázisban a férfiak voltak többségben, és a sérült általában élete harmadik évtizedében volt.
A tanulmány több meglepő eredményt hozott. Az amerikai és magyar sérültek között a betegek negyede, a mexikóiak fele ún. "ártatlan szemlélő" volt, vagyis nem az a személy sérült, aki az üveget nyitotta. A sérülések súlyosságát jól mutatja, hogy harmaduk-felük legalább egy, 3-13 százalékuk pedig 3 vagy ennél több műtéten esett át. A magas szintű sebészi ellátás ellenére az amerikai betegek 43, a magyarok 16, a mexikóiak 29 százaléka megvakult sérült szemére (az adatok különbözőségét elsősorban az magyarázza, hogy az amerikai sérültek többsége üvegszilánkok miatt áthatoló szemsérülést szenvedett, míg a két másik országban a sérülések fő oka a kupak, illetve dugó volt.
A legváratlanabb adat, hogy Magyarországon a sérülések milyen magas hányadát (az összes beteg 71 százaléka) okozta pezsgősdugó. Joggal merül fel a kérdés: mi ennek az oka, és miért képes a pezsgősdugó ilyen komoly károsodást okozni?
Egy 750 ml-es pezsgősüvegben több mint 4 liter szén-dioxid rejtőzik, melynek csupán 18 százaléka nyelődik el a pezsgőben (49 millió buborékot alkotva); a gáz túlnyomó része a folyadék felett helyezkedik el, hogy a dugó eltávolításakor a jellemző (bár szakszerű nyitáskor hallhatatlanná tett) pukkanó hangot szolgáltathassa. A nyomás, amelyet ez a szabad gáz képvisel, hihetetlenül nagy; majdnem háromszorosa annak, amely egy közúti forgalomban levő autó gumijában uralkodik - feltéve, hogy a palackot kellően lehűtötték, és a nyitás előtt nem rázták fel; ha az ital meleg, vagy a palack előtte rázásnak volt kitéve (lásd a Formula-1-ben uralkodó szokást), a nyomás - és vele a sérülés veszélye - sokszorosára növekszik.
Normális nyomásviszonyok mellett a dugó kb. 100 km-es sebességgel repül ki az üvegből, és 5 század másodperc alatt elér a palackot kinyitó személy szeméhez; a szemzárás reflexe nem elég gyors a sérülés elhárításához. A dugó emellett egyéb módokon is okozhat kárt: a szemüveghez csapódva az üveget eltörheti, és így szilánkok is kerülhetnek a szembe, illetve komoly ütést okoz akkor is, ha visszapattan a falról, mennyezetről, bútorokról. Az olcsóbb pezsgők zárására műanyag dugót használnak, melyek sokkal könnyebben eltávolíthatók, és mivel visszahelyezhetők (ellentétben a parafa dugóval), a felmelegedő palackból bármikor magától is kirepülhet.
A pezsgősüveg mellett komoly, vaksághoz vezető sérülést okozhat a sörös- vagy kólásüveg, amelynek mikrorepedései elkerülik a gyárban kötelező ellenőrzést, és akár az üveget érő fizikai behatás nélkül is robbanáshoz vezethetnek. A nem szakszerűen nyitott üveg kupakja szintén gyakori sérülésforrás.
Mindebből mi a tanulság valamennyiünk számára? El kell fogadnunk, el kell hinnünk, hogy a szén-dioxiddal dúsított, palackba zárt folyadék veszélyes eszköz, szinte fegyver, mely akkor is okozhat sérülést, ha a palackot és a dugót is előírásszerűen kezeljük: a szerzők láttak már sérülést földön tárolt, spontán robbanó sörösüvegtől is. A kólát célszerű lenne immár Magyarországon is műanyag palackba tölteni, nem pedig üvegbe; bár a műanyag környezetvédelmi szempontból kevésbé előnyös, különösen, ha nem kerül újrafelhasználásra, műanyag palack okozta sérülést nem ismer a szemészeti irodalom. Hasonlóképpen, míg a sörös- és kisméretű kólásüvegeken elterjedten alkalmazott, korrugált szélű, nyomott és lepattintással eltávolítandó fémkupak számos esetben okoz sérülést, a többliteres kólásüvegeken használt csavaros zár a szerzők tudomása szerint eddig még nem okozott szemsérülést.
A pezsgősdugók okozta szemsérülések megelőzése, vagy legalábbis a veszély csökkentése legegyszerűbben felvilágosítással oldható meg. Át kellene venniük a hazai gyártóknak is a figyelmeztető feliratok használatát. Még ha valaki nincs is teljesen józan állapotban a nyitáskor, akkor is emlékezni fog tudata mélyén arra, hogy korábban már látott ilyen üvegeken figyelmeztető ábrát és szöveget.
