Összetettebb befektetővédelem a csatlakozás után
Pár hét, és Magyarország pénzügyi piacai is az Európai Unió (EU) részévé válnak. A belépés jelentősen átalakítja a hazai pénzügyi intézmények ellenőrzési rendszerét, de egyúttal változásokat hozhat a pénzügyi szolgáltatásokat igénybe vevő ügyfelek számára is. Az EU révén minden bizonnyal új pénzügyi termékek, szolgáltatók jelennek meg itthon, más intézmények viszont átformálhatják szervezeti, működési kereteiket. A magyar állampolgárok egyúttal egy tágabb földrajzi közösség részévé is válnak: Európa-szerte bárhol köthetnek például biztosításokat, helyezhetnek el bankbetéteket, és a szolgáltatók - elvileg - a kontinens bármely tájáról őket is "bombázhatják" ajánlataikkal.
A magyar hitelintézeti, tőkepiaci, biztosítási és pénztári jogszabályok döntő részben már ma is megfelelnek az EU előírásainak, s felkészült az unióra a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) is. Ez egyúttal azt is jelenti: az ügyfelek biztonsága érdekében mind az uniós tagállamok Magyarországon szolgáltató pénzügyi intézményei, mind az európai közösség területén terméket kínáló hazai piaci szereplők működését szigorúan ellenőrzi a hivatal.
Sokan mégis tarthatnak attól, hogy e kontinensnyi piacon kiszolgáltatottabbá válnak a magyar ügyfelek. Az EU előírásaival összhangba hozott hazai jogszabályok ugyanis korántsem minden esetben garantálják a hazai betétesek, befektetők vagy éppen biztosítottak biztonságát. A határon átnyúló szolgáltatásokat igénybe vevőknek tisztában kell lenniük azzal: ügyleteikre nem az itthon megszokott jogrend vonatkozik, hanem az adott uniós tagország, vagy az EU közös - bizonyos területeken még nem a hazai részletességgel kidolgozott - előírásai. Így nem árt a fokozott óvatosság az eltérő pénzügyi kultúrákkal történő első találkozásoknál.
Az "egységes európai útlevél" gondolata jegyében májustól az EU bármely tagállamában bejegyzett hitelintézetek, befektetési szolgáltatók, biztosítók, biztosítási alkuszok és szaktanácsadók a PSZÁF-nak - azaz a befogadó állam illetékes hatóságának - az engedélye nélkül is nyithatnak fióktelepet, illetve nyújthatnak szolgáltatást Magyarországon. A tevékenység megkezdésének szándékát az adott intézmény kizárólag anyaországának felügyeleti hatóságához köteles bejelenteni. Utóbbi - miután átvizsgálta az adott intézmény pénzügyi helyzetét, illetve irányítási, ellenőrzési rendszerét - tájékoztatja a PSZÁF-ot az újonnan piacra lépő szereplő tevékenységéről és alapvető adatairól.
A közvetlen szolgáltatás - tehát amikor a pénzügyi intézmény más országbeli egysége direkt kapcsolatban áll az ügyféllel - a jövőben itthon (is) inkább a hitelintézetek vállalati üzletágánál valószínűsíthető. A PSZÁF egyik elemzése rámutat: az EU egységes pénzügyi piacán a határon átnyúló banki, tőkepiaci szolgáltatások jó része a nagyvállalati (nagykereskedelmi) ágazatokhoz - bankközi betétek, származékos termékek, befektetési banki szolgáltatások, nagyvállalati hitelezés - kötődnek.
A pénzüket továbbra is itthon befektető magánszemélyeknek azonban nem kell kardinális változásokra készülniük. Osztrák, szlovák vagy szlovén pénzügyi intézmények viszont a magyar határ mentén lakossági szolgáltatásokkal is megpróbálhatják majd "csábítani" az ügyfeleket. A tőkepiacokon például a befektetési alapkezelők esetében növekedhet a határon átnyúló szolgáltatások szerepe.
Az Európai Központi Bank (EKB) szerint az EU-tagállamokon belüli külföldi jelenlét aránya a banki szektorok eszközállományán belül mindössze 10-15 százalék. Ráadásul a magyar bankrendszerben ma is jóval magasabb a külföldi jelenlét aránya, vagyis a nagy változások - az 1990 óta folyamatos külföldi tulajdonszerzéssel - már mögöttünk vannak.
A fióknyitás adminisztrációs és költségterhei az EU-csatlakozás után jelentősen csökkennek. Emiatt lehet, hogy a hazánkban működő pénzügyi szervezetek egy része felszámolja jelenlegi magyarországi leányvállalatát, s "csak" fiókként, netán határon átnyúló szolgáltatás keretében funkcionál tovább. (Számos itthoni banknak például ma is csak egy fiókja van, és tevékenységüket külföldi anyacégük erős kontroll alatt tartja.) Eközben fiókjaik révén egyéb, itthon a nagy költségek miatt még jelen nem lévő szolgáltatók is feltűnhetnek.
Az EU-ban ma uralkodó felfogás szerint egyébként a lakossági (kiskereskedelmi) üzletágakban inkább a leányvállalati, semmint a fiók a célszerű üzemi forma. Az önálló leánycég, a "helyi identitás" érzését erősíti az ügyfelekben, ráadásul kellő nagyságú üzemméret is szükséges a - lakossági termékeknél többé-kevésbé elengedhetetlen - hálózat fenntartásához is.
Sok új piaci belépőre azonban nem számít a PSZÁF. Az ok: a belföldi pénzügyi piacok többségénél ma is rendkívül éles a verseny, az EU-hoz képest magas jövedelmezőségi mutatók pedig fokozatosan csökkenni fognak az uniós belépés és főképp az Európai Monetáris Unióhoz való csatlakozás után. (Az utóbbi például az árfolyam-kockázati termékkör jelentős szűkülésével jár). Magyarország - egyes korábbi reményekkel ellentétben - nem vált a régió pénzügyi központjává. Azon piaci szereplők többsége pedig, amelyek számára a régió kulcspiac, már évek óta jelen vannak Magyarországon.
A fióktelepek prudenciális (pénzügyi, üzleti megbízhatósági) felügyeletét azok anyaországi hatósága látja el. A fiókok fogyasztóvédelmi jellegű ellenőrzését azonban az EU-ban is a "befogadó ország" felügyelete - tehát itthon a PSZÁF - gyakorolja majd.
A magyar felügyelet az új piaci szereplőket tájékoztatja a hazai fogyasztóvédelmi és egyéb, a közjót szolgáló rendelkezésekről. Ennek során a PSZÁF nyomatékosan felhívja a fióktelep figyelmét a hirdetés szabályaira, az ügyfelek (betétesek, befektetők, biztosítottak) kötelező magyar nyelvű tájékoztatására, az üzletszabályzat tartalmi követelményeire. Hitelintézeteknél hangsúlyosan tájékoztat a felügyelet a fogyasztási kölcsönök nyújtásának előírásairól, befektetési szolgáltatóknál pedig a megbízások teljesítésére vonatkozó szabályokról.
Az unió jelenlegi direktívái azonban egyéb felhatalmazásokat is adnak a "befogadó ország" hatóságának. Így például hitelintézetek fióktelepénél egyrészt statisztikai célból, másrészt - ami talán ennél is fontosabb - a fióktelepek likviditásának (fizetőképességének) felmérése érdekében is adatszolgáltatásra kötelezheti ezeket az intézményeket.
Az EU-direktívák meglehetősen szűkszavúan szabják meg, hogy melyek lehetnek a bekérendő adatok (az unió fő szabályként a tagállamokra bízza ezek eldöntését). Egyes előírásokból annyi kiviláglik: a magyar hatóságok a hitelintézetek fióktelepeitől bizonyos területeken - így a likviditás ellenőrzése kapcsán - ugyanazon információkat tudakolhatják meg, mint az itthoni székhelyű, azonos tevékenységű társaságoktól. Bizonyos az is, hogy a fióktelepeknek egy hónappal előre tájékoztatni kell a PSZÁF-ot, ha változik például szervezeti felépítésük, irányítási vagy ellenőrzési rendjük, tevékenységi körük, netán üzleti tervük.
Az "anyaország" felügyelete természetesen magyarországi helyszíni vizsgálatokkal is meggyőződhet arról, vajon az itt működő fiókintézmények prudensen tevékenykednek-e. Az uniós előírások lehetőséget adnak arra is, hogy külhoni hatóság e feladat elvégzésére magyar társfelügyeletét kérje föl. A PSZÁF bizonyos témák - így a likviditás, szolgáltatásnyújtásra vonatkozó előírások teljesítése - kapcsán saját elhatározásából is folytathat vizsgálatot az itthon működő fiókoknál.
Az EU előírása szerint a külhoni hitelintézetek és befektetési vállalkozások magyar fióktelepeinek előzetes tájékoztatást kell adniuk a hazai hatóságnak akkor is, ha változnak betétbiztosítási, illetve befektetővédelmi szabályaik. Bizonyos helyzetekben ez az információadás életbevágó lehet.
Az a hitelintézeti fiókintézmény, amely rendelkezik az EU által előírt minimális - jelenleg ügyfélbetétenként 20 ezer eurós - betétbiztosítási szintjével, nem köteles csatlakozni a hazai Országos Betétbiztosítási Alaphoz (OBA). Ugyanez a helyzet a befektetési szolgáltatói fiókoknál is: nekik sem kell belépniük a Befektetővédelmi Alapba (Beva), ha megvan az ügyfelenkénti, ugyancsak 20 ezer eurós biztosításuk. Más kérdés, hogy versenyhátrányba kerülhet az a befektetési szolgáltató, amelyik nem garantálja a hazai védelmi limitet ügyfeleinek.
Az OBA-nál májustól 6 millió forintos betétvédelmi limit lép életbe, ami - az ügyfél önrészének levonása után - az EU-hoz hasonló mértékű. Más a helyzet a Beva esetében. Utóbbi jótállása ugyanis ez év decemberig csak maximum 1 millió forintig, 2007 végéig (önrésszel) 2 millióig terjedhet, s csak 2008-tól éri el a 6 millió forintos limitet.
A fióktelepek egyébként önként kiegészítő biztosítást kérhetnek az OBA-tól, illetve csatlakozhatnak a Bevához. A hazai szaktörvény alapján a magyarországi hitelintézetek által az EU-ban alapított fiókokra kiterjed az OBA betétvédelmi limitje. A Beva által nyújtott védelem országhatáron túli kiterjesztését egyelőre nem írja elő hazai jogszabály, de az uniós joggyakorlat alapján várhatóan ez is bekövetkezik majd.
Mi történik, ha a hazánkban tevékenykedő fióktelep megsérti a hazai előírásokat, és ezzel veszélybe sodorja magyar ügyfeleit? A PSZÁF-nak számos eszköze lesz majd a beavatkozásra. Első körben a magyar hatóság felszólíthatja az érintett fiókot a szabályellenes tevékenység megszüntetésére, ha pedig ez nem vezet eredményre, intézkedéseket kezdeményezhet az anyaországi társfelügyeletnél.
Szükséghelyzetben azonban a PSZÁF akár azonnal maga is óvintézkedéseket tehet az ügyfelek védelmében. A szükséghelyzet akkor áll fenn, ha a PSZÁF megítélése szerint a fióktelep működése súlyosan veszélyezteti a pénzügyi rendszer, a tőkepiac, illetve a biztosítási rendszer stabilitását vagy az ügyfelek érdekeit. A magyar felügyelet emiatt tett intézkedéseit az Európai Bizottság utólagosan megvizsgálja, és mérlegeli azok jogosságát.
Az EU-csatlakozással életbe lépő hazai hitelintézeti és biz-tosítási törvény kimondja: az e szférákhoz tartozó fióktelepekkel szemben nincs helye végelszámolásnak. (A tőkepiaci törvény viszont nem rendelkezik e témáról.) Ez azt jelenti: ha az ilyen fiók összeomlana, az esetleges hazai károsultak csak az uniós anyavállalat országában kereshetnek maguknak kárpótlást.
A magyarországi fióktelep csődje ugyanakkor természetesen egyúttal a külhoni anyacég összeomlását is jelenti. Márpedig erről az "anyaország" felügyeletének azonnal tájékoztatnia kell a PSZÁF-ot. Hitelintézet esetében az anyafelügyeletnek a befogadó állam - azaz ez esetben Magyarország - legalább két országos napilapjában is közzé kell tennie a végelszámolásról szóló, vagy a felszámolót kijelölő bírósági végzésről szóló tájékoztatót. Ez lehetőséget teremt a magyar ügyfeleknek is a tájékozódásra és arra, hogy felkészüljenek követeléseik érvényesítésére. A magas költségek, az ismeretlen nyelv és jogrendszer miatt a külföldi bírósági eljárás eredménye mindezek ellenére kétséges lehet.
A fogyasztóvédelmi problémák megoldására viszont az Európai Bizottság 3 éve létrehozta a határokon átnyúló pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos viták rendezésére hivatott hálózatát. A FIN-NET-nek ma 17 európai országban mintegy 40 fogyasztóvédelmi szervezet a tagja. Célja az, hogy a fogyasztó minél gyorsabban és egyszerűbben jusson az alternatív, azaz nem bírósági vitarendezés lehetőségéhez a legközelebbi FIN-NET-tag segítségével. Gond viszont, hogy a FIN-NET-nek egyelőre nincsenek magyar tagjai. Az EU egyéb tagállamaiban dolgozó magyar állampolgárok ugyanakkor már ma is fordulhatnak panaszaikkal a helyi FIN-NET tagszervezeteihez.
Májustól megszaporodnak a magyar felügyelet uniós fogyasztóvédelmi feladatai is. A PSZÁF immár uniós térben próbálja meg tudatosítani, hogy milyen jogaik vannak a magyar pénzügyi piacon a fogyasztóknak. Az eddigi belföldi terméktájékoztatási és összehasonlító szolgáltatás mellett nyilvánvalóan szükség lesz hasonló nemzetközi összeállításokra is. A felügyeletre hárul majd annak feladata is, hogy szükség szerint közvetítsen a határon átnyúló szolgáltatásokkal kapcsolatos vitákban. Végül a PSZÁF-nak kell érvényesíteni a magyar pénzügyi fogyasztók érdekeit, az EU jogalkotási folyamatában.
