Ügynökök ne kíméljenek!
Kicsi a piac, kevés a pénz – Magyarországon ezért nem tud kialakulni olyan ügynöki rendszer, mint amilyen az Egyesült Államokban vagy Nyugat-Európában működik, megkönnyítve ezzel a megbízók és a művészek életét is.
Magyarországon több mint kétezer színész van. Közel harminc helyen lehet tanulni a mesterséget, és akkor még nem említettük a tanfolyamokat. Akiknek van munkájuk, a kevés fizetésre panaszkodnak, az állástalan színészek száma pedig növekszik. Pénz a filmekben van, a produkciókba azonban nehéz bekerülni; a szakma állandó keserve, hogy a filmesek ugyanazokat az arcokat keresik.
„Miért nincs például a filmszemlén egy olyan fórum, amelyen az ügynökségek találkozhatnak a producerekkel, rendezőkkel, hogy megmutathassák, hány tehetség van még Magyarországon?” – kérdezi Seregély Beáta, a Művésznegyed művész-képviseleti iroda vezetője. „A legfontosabb feladatunk, hogy munkához juttassuk az ügyfeleinket. Másoknak a szerződésekben segítünk, tárgyalunk a gázsiról helyettük. A legtöbben ezt az akadályt veszik nehezen, ami érthető, megalázónak érzik azt bizonygatni, hogy mennyit érnek” – meséli. Ügyfelük többek közt Szarvas József, Szűcs Nelli, Trill Zsolt, Varju Kálmán, Andai Kati és még sorolhatnánk. Ubrankovics Júlia 2007-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, a nagyközönség a Majdnem szűz című filmből, Bacsó Péter utolsó munkájából ismerheti. A színésznő tudatosan építi karrierjét, a Művésznegyed mellett képviselik az érdekeit Berlinben, sőt elmondása szerint már az Egyesült Államokban is. „Színész vagyok, aki elfogadja, hogy a külföldi filmesek szemében egy termék. A termék pedig nem tudja magát eladni” – mondja. Mint fogalmaz, a Művésznegyed megkönnyítette az életét, letárgyalják helyette a feltételeket, képviseli az érdekeit, ebédet, öltözőt, utazást intéznek helyette, rendezik az időbeosztását. „Ezek a praktikus dolgok. Valójában mindennél fontosabb, hogy valaki segít eligazodni, mi az, amit elvárhatnak tőlem és mi az, amit nem”.
„Egyre több színésznek van ügynöke, ezt a filmesek már természetesnek veszik, a színházak sajnos még nem” – mondja Seregély Beáta, aki szerint legtöbbször épp a teátrumoknál veszik semmibe a szerzői jogi törvényt. „Úgy tűnik, rangon alulinak érzik egy ügynökkel tárgyalni” – teszi hozzá a cég vezetője, aki szerint nem árt emlékeztetni a színházi embereket, hogy nemcsak kötelességei, de jogai is vannak az alkotóknak. „Szerencsére ez nem minden színházra igaz” – szögezi le rögtön. A cég nemcsak színészeket képvisel, ügyfeleik között van író, dramaturg, díszlettervező is.
Hogy miért van szükség ügynökökre, azt jól érzékelteti a mintegy nyolcvan művészt képviselő Kék Művészügynökség vezetőjének, Pécsi Júliának a története. „Már évek óta kulturális menedzserként dolgoztam, amikor egyszer egy étteremben mellettem Udvaros Dorottya tárgyalt egy producerrel. Olyan megrendítő volt végighallgatni azt a beszélgetést, hogy elhatároztam, létrehozok egy ügynökséget, amely mentesíti a színészeket az ilyen tárgyalások alól” – meséli a cége történetét. Az első ügyfél Alföldi Róbert volt, akivel – bár jó barátok is egyben – csak tárgyalópartnerként találkoznak, mióta a színész-rendező a Nemzeti igazgatója lett. „Amikor hozzánk jön egy művész, akkor a terhét mint egy hátizsákot leteheti. Intézünk mindent helyette, írjuk a szerződéseket, biztosítjuk a jogi hátteret, segítjük a sajtókapcsolatokban” – mondja Pécsi Júlia, aki nem titkolja azt sem, jutalékos rendszerben, tíz százalékért dolgoznak. „A hazai kulturális piac jelen körülményei között a bevételeink alig haladják meg a kiadásainkat, így a Kék egyelőre nem tud valódi gazdasági vállalkozásként működni, ma még inkább miszsziónak tekinthető” – vallja a cég vezetője, majd hozzáteszi, a kultúrától elvont milliárdokat, a szünetelő filmipart a vállalkozás is megszenvedi. „Ma a legnagyobb művészeknek is nehéz munkához jutniuk.” – meséli.
Hogy a művészeket munkához segítsék, működik egy Kék Produkciós Iroda is. Számos sikerdarab fűződik a céghez, ott van például Parti Nagy Lajos A hét asszonya című egyszemélyes drámája Csákányi Eszterrel, de említhetnénk a Shakespeare Összes Rövidítve – S.Ö.R.-t is, vagy a szintén Parti Nagy-művet, az Ibusárt, amely már közel a századik előadásnál tart az Örkény Színházban. „Nagy csalódás, hogy a színházi törvény ellenére a produkciós cégek kiszorultak a támogatási rendszerből” – mondja Pécsi Júlia, aki saját bevallása szerint nagyobb potenciált látott a saját produkciók létrehozásában, mint ami megvalósult. „A produkciók fenntartják magukat, de csak akkor tudnak hosszú távon futni, ha bekerülnek a repertoárrendszerbe” – fogalmaz.
A „Kék istállós” Hajdu „Steve” István, aki 2007 óta szabadúszó színészként dolgozik, a ügynökségek érdek-képviseleti szerepét emelte ki. Mint fogalmazott, hasonlóan védik az érdekeit, mint egy szakszervezet, de emellett segítenek a praktikus ügymenetben is. A színész, aki a Törtetők című sorozatban épp egy színészügynököt szinkronizál, úgy véli, az Egyesült Államokban működő rendszert csak akkor lehetne meghonosítani, ha az olyan tőkeerős vállalkozásokra épülne, amelyek képesek beszállni a film finanszírozásába. „A tengerentúlon kemény öszszeggel részt vesznek egy-egy filmben az ügynökségek, cserébe elvárják, hogy a saját csapatukból álljon fel a stáb” – mondja, de azt hozzáteszi, hogy nem szeretné, ha az ügynökök akkora úrrá válnának, mint az Egyesült Államokban.
