Összefogva lehet túlélni

Az október végén rendezett négynapos vásáron – ellentétben a korábbi években megszokott műcsarnoki modern és kortárs seregszemlékkel – a látogatók belépő nélkül tekinthették meg mintegy hetven galéria és művészeti egyesület kínálatát. Ily módon a rendezvény nemcsak a magángalériás szakma, hanem általában véve a hazai kortárs művészeti élet legfontosabb közönségvonzó eseményének bizonyult. Molnár Annamária szerint a piaci alapon működő galériáknak világszerte egyre több nonprofit feladatot kell ellátniuk. Ugyanakkor a külföldi vásárokon nem jellemző az ingyenes belépés – tette hozzá.

Persze eközben a galériák piaci helyzet sem éppen rózsás. Alighogy elindult kifelé az ágazat a 2009-es válságból, most ismét érezhetővé vált a gazdasági recesszió keresletcsökkentő hatása. Emiatt a korábbinál is fontosabbnak tűnik az, hogy a galériás szakma összefogjon, együttesen próbálja érvényesíteni az érdekeit – mutat rá a Molnár Ani Galéria tulajdonosa, aki idén februárban vette át a Magyar Kortárs Művészeti Galériák Országos Egyesülete elnöki feladatait.

Az egyesületnek jelenleg 22 tagja van, ez csak egy részét jelenti a Magyarországon működő kortárs művészettel foglalkozó kereskedelmi galériáknak. Az egyesület nem is törekszik arra, hogy teljesen lefedje a szakmát; a cél sokkal inkább az, hogy a szakmai körben elismert, legalább két éve működő és komoly kiállítási portfólióval rendelkező galériákat vegye fel tagjai közé. Így aztán a 2011-es Art Market Budapest mintegy 70 kiállítója között is többségben voltak a „céhen kívüliek”, tehát a fiatalabb, külföldi vagy más okból nem egyesületi tag galériák, továbbá a művészeti egyesületek, nonprofit kiállítóhelyek, magazinok.

Az egyesület alapvető célja az, hogy erősítse a kortárs művészeti szféra és ezen belül a galériák pozícióit, ismertségét és elfogadottságát. E téren sok még a teendő, hiszen a nagyközönség, sőt gyakran a művészek, művészeti szakemberek sem rendelkeznek kellő ismeretekkel a galériák szerepvállalásáról, sokan egyszerű műtárgy-kereskedelmet vélnek a galériás tevékenység mögött. Holott a galériához tartozó művészek pályájának egyengetése, a bel- és külföldi kiállítások, vásári szereplések szervezése rengeteg munkát és befektetést igényel, és stabilan működő galériák nélkül sem a művészek, sem a vásárlók, gyűjtők számára nincsenek kiszámítható értékviszonyok – érvel Molnár Annamária. Az együttműködésre olyan helyzetekben is szükség van, mint a mostanihoz hasonló vásárok előkészítése. A szervező cégek ugyanis sok esetben más elképzelésekkel rendelkeznek, mint a vezető galériák. Az egyesület egyetértett az Art Market koncepciójával – a kelet-közép-európai kortárs művészeti élet minél magasabb színvonalú bemutatásával – és a Millenáris mint helyszín kijelölésével is. Ugyanakkor egyes szervezési részletkérdésekben ellentét volt köztük. A galériák leginkább azt sérelmezték, hogy a nemzetközi gyakorlattal ellentétben nem volt zsűrije a vásárnak, amely megszűrte volna a kiállítókat és azok kínálatát. Jövőre az egyesület tagjai szeretnék elérni, hogy olyan zsűri döntsön a vásáron való részvételről, amelybe az egyesület is delegálhatja képviselőit – hangsúlyozza Molnár Annamária.

Ledényi Attila, a vásár szervezője számos ponton lát lehetőséget változtatásra annak érdekében, hogy az Art Market színvonala és vonzereje tovább növekedjen. „A szervezést és az ehhez kapcsolódó kommunikációt az ideinél korábban fogjuk kezdeni, a kiállítók részéről felmerült kényelmi igényeket igyekszünk kielégíteni, és intenzívebbé teszszük a külföldi gyűjtői csoportok szervezését” – ígéri Ledényi. Kérdésünkre elmondta: néhány galéria valóban kiemelte a zsűrizés fontosságát, volt azonban olyan is, aki egyelőre ezt kevésbé vagy egyáltalán nem tartja fontosnak vagy időszerűnek. Sőt, olyan galériás is akadt, aki felhívta a figyelmet arra, hogy ha a jelentős nemzetközi vásárok zsűrizési gyakorlatát és szigorát követnénk, a hazai galériák többsége nem menne át a rostán. Mindazonáltal a zsűrizés lehetőségét már az idén is megteremtette a vásár jelentős nemzetközi szakértőkből álló kuratóriuma – mutat rá Ledényi, hozzátéve: teljes körű jelentkezési dokumentációt azért nem lehetett eljuttatni a kuratóriumhoz, mivel a galériák jelentős része igen nagy késéssel adta le kiállítási portfólióját.