Az inkák távoli birodalma
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságEljött a nap, midőn Luís CastaÑedának elege lett a látványból. Minden reggel, amikor kinyitja irodájának az ablakát – panaszkodott Lima polgármestere – ebbe a „fenyegető és agresszív arcba” kell néznie. Elhatározta hát: Pizarrónak mennie kell. Kapóra jött, hogy a Jirón de la Uniónt, a perui főváros központi bevásárlóutcáját 2003-ban sétálóutcává alakították. Peru meghódítójának lovas szobra éppen útban van – gondolta.
A bronzból készült Francisco Pizarrót felpakolták egy teherautó platójára. A spanyol kisnemesek és kondások leszármazottjának, az Inka Birodalom megsemmisítőjének utolsó kilovaglása öt évszázaddal hódító körútját követően egyelőre egy városi raktárban végződött. Az indigéna népek számára Peru igazi története nem Pizarróval kezdődik, hanem vele ér véget.
A hódító örökségként ugyanis egy olyan kormányzati rendszert hagyott hátra, amely az európai bevándorlók utódainak dominanciáján alapul, és amely a spanyol gyarmati uralom 200 évvel ezelőtt kikényszerített vége után is sok tekintetben máig megmaradt. Peru, Bolívia és Ecuador őslakosai ugyanolyan szegények és jogfosztottak maradtak, mint valaha. A bányákban kézzel és csákánnyal kapartak az Andok kincsei, a cink, az ezüst, az ólom és az arany után. Ez azonban csak a posztkoloniális felső osztályt tette gazdaggá. Csak az 1920-as években mutatta be a perui baloldali érzelmű értelmiségi, José Carlos Mariátegui az Andok lakóinak szenvedését, és követelt radikális szociális reformokat. De még évtizedekbe telt, míg végre valaki nekiveselkedett, hogy az egyenjogúságot politikailag is megvalósítsa. Nem is Peruban történt, hanem a szegényebb szomszédnál, Bolíviában. Bolívia elnöke, Evo Morales nemrégiben jelentette be, hogy államosítani kívánja a bányákat, amelyek az őslakosok számára a gyarmati idők óta az idegen befolyás szimbólumai.
Bolíviában az 1825-ben kivívott függetlenség után szintén bányatulajdonosok, katonatisztek és oligarchák kezében volt a hatalom. A szociális reformkezdeményezések eredménytelenek maradtak, mert az őslakosok céljait a marxisták is alábecsülték. A társadalom továbbra is megosztott maradt: az egyik oldalon a kreolok (az európai bevándorlók utódai), a másikon az indigénák, akiknek szokásaiban az őslakosok öröksége él tovább.
