Hogyan gazdálkodjunk okosan a munkaidővel?
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságA munkaidő rugalmas, költségkímélő beosztása és felhasználása elengedhetetlen a vállalkozások sikeréhez, éppen ezért nem mindegy, hogy miként szabályozzuk, egy rossz struktúrával ugyanis sok szükségtelen kiadás keletkezhet, legyen az akár feleslegesen kifizetett pótlék, vagy esetleg munkaügyi bírság.
A munkáltatónak lehetősége van arra, hogy a munkaerőkapacitásokat rugalmasabban tervezze, hogy a kötetlen munkarendet a szükséges igényekhez igazítsa, és arra is, hogy munkaerőkeretet határozzon meg a dolgozók számára.
A munkarendet és a munkaidő-beosztást alapvetően a munkáltató jogosult megállapítani, kötetlen munkarendnél ezt a jogot azonban – saját döntése alapján – átengedheti a munkavállalónak. Ebben az esetben nincs munkaidő-nyilvántartási kötelezettség és nem fizetendő túlórapótlék. A kötetlen munkarend alkalmazása megfelelő körültekintést és megfontolást igényel, nem elegendő csupán feltüntetni a munkaszerződésben: kötetlen munkavégzésről csak akkor beszélhetünk, ha a munkáltató heti átlagban legalább a napi munkaidő fele beosztásának jogát a munkavállaló számára írásban átengedi. A munkaszerződés erre vonatkozó rendelkezése mellett tehát a munkarend meghatározásának ténylegessége is szükséges. Annál a munkavállalónál, akinél ez a feltétel nem teljesülhet, a munkáltató hibázik, ha nem vezet munkaidő-nyilvántartást és nem fizeti ki az esetlegesen teljesített túlmunka ellenértékét.
A munkáltató rugalmas munkaidő- és munkaerő-gazdálkodását segítheti a munkaidőkeret alkalmazása. A munkavállaló által teljesítendő munkaidő keretjelleggel kerül meghatározásra legfeljebb négy hónapos – speciális esetekben ennél hosszabb – időtartamban. A munkáltató írásban határozza meg a munkaidőkeret kezdő és befejező időpontját. Így a felek a munkaidőkeret végén számolnak el egymással a túlmunka tekintetében. Ez nagyfokú rugalmasságot biztosít a munkaidő felhasználása tekintetében. A munkaintenzívebb időszakokban hosszabb napi munkaidőt és kevesebb pihenőnapot tervezhet, a kevésbé munkaintenzív időszakokban pedig több szabadidőt biztosíthat.
