Váláshoz vezet a munkanélküliség

A termékenység szintje és a fiatalon vállalt anyaság között továbbra is igen erős a kapcsolat: minél fiatalabb korban vállalják első gyermeküket az anyák, annál több gyermeket szülnek életük folyamán – írják a Népesedési folyamatok társadalmi különbségeit taglaló jelentésükben a KSH kutatói. Ez a magatartási minta elsősorban az alacsonyabb iskolai végzettségű nőkre jellemző.

A nyolc általánost el nem végzettek ugyanúgy tizenéves korukban vállalják első gyermeküket, mint tíz vagy húsz évvel ezelőtt: sőt még korábban, akik legalább az általános iskolát kijárták, azok a húszas éveik elején, míg a középfokú végzettségű és érettségizett nők 25-29 éves, az egyetemet vagy főiskolát végzettek pedig a harmincas éveik elején vállalnak a leggyakrabban gyermeket. Nem egészen húsz évvel ezelőtt 1995-ben történt meg először, hogy a 20-24 évesek helyett a 25-29 évesek nők lettek a domináns korosztály a gyermekvállalásban, míg a második váltásra mindössze másfél évtizedet kellett várni: 2010-ben – és az óta is - a 30–34 éveseké lett e téren a vezető szerep.
Az iskolai végzettség szintjének emelkedésével – és a gyermekvállalási életkor kitolódásával - csökken az átlagos gyermekszám, ami azonban a legalacsonyabb értéket nem a felsőfokú végzettségűek, hanem az érettségizettek körében éri el. Fontos változás azonban az utóbbi évtizedekben, hogy a szülőképes korú nők körében csökkent az alacsonyabb végzettségű, de magasabb termékenységűek aránya, a magasabb végzettségű és alacsonyabb termékenységűeké pedig nőtt.
A KSH kutatói a gazdasági aktivitás és a gyermekvállalás összefüggését is vizsgálták, és azt találták, hogy a foglalkoztatott nők várható átlagos gyermekszáma (1,61) jóval meghaladja az országos átlagot (1,31). Az egyszerű reprodukciós szintet meghaladó, illetve azt megközelítő termékenységi szintet viszont csak a munkanélküli (2,19) és az inaktív kereső nők érnék el (2,08). A legkevesebb gyermekszámra, átlagosan kevesebb, mint egy gyermekre az eltartott nők számíthatnak.
Most először vizsgálták kutatók, hogy vajon befolyásolja-e, és ha igen, mi módon a nők halálozását a vállalt gyermekek száma. Az adatok egyértelműen azt bizonyítják, a kétgyermekes nők halandósága a legalacsonyabb, de a korcsoportok döntő többségében a három- vagy négygyermekesek mortalitása is alacsonyabb, mint a gyermekteleneké.
A rendszerváltás óta közel 45 százalékkal csökkent a házasságkötések száma, és napjainkra gyakorlatilag eltűntek a tizenéves menyasszonyok, és igencsak megritkultak a húszas éveik első felében járó nőké is. Az először házasságra lépők átlagéletkora a 1990-es évek elején még 22 év volt, 2013-ban már 29,5 év, ami azt jelenti, hogy két évtized alatt 7,5 évvel lettek idősebbek az először házasuló menyasszonyok. Ilyen mértékű változást a statisztikusok soha korábban nem figyeltek meg.
A 2011-es népszámlálás adatai alapján azt is megnézték, hogy végzettség alapján mekkora az esélye annak, hogy egy nő nem marad hajadon. Azt találták, hogy a képzettebbek nagyobb eséllyel találnak párt, és a különbség igen jelentős, több mint ötszörös a legmagasabb végzettségűek javára. A gazdasági aktivitást vizsgálva a kutatók azt találták, hogy a fiatalon csak a munkanélküliek és az inaktív keresők (döntő többségükben gyermekgondozásban részesülők) kötnek házasságot. A foglalkoztatott nőknek a legnagyobb az esélyük arra, hogy 50 éves korukig házasságot kötnek – tehát jogilag nem maradnak hajadonok -, míg erre az eltartottak és inaktív keresők esélyei a legkisebbek. (Itt inkább a házasságon kívüli együttélési formák a jellemzőek.)
A válások életkor szerinti jellemzői nem változtak az elmúlt két évtizedben, mert jelenleg ugyanúgy a húszas éveikben járó nők válnak a leggyakrabban, mint tíz vagy húsz évvel ezelőtt. Érdekes, hogy a harmincas éveik végéig az egyetemet, főiskolát végzett nők körében a legritkább a válás, majd a negyvenes éveik második felétől átveszik a vezető szerepet, és náluk a leggyakoribb a válás valamennyi iskolai végzettségű kategória között. A házasságok stabilitását leginkább fenyegető tényező ugyanakkor egyértelműen a munkanélküliség, függetlenül attól, hogy a férj vagy a feleség állástalan. Ahol mind a ketten munkanélküliek, ott a válások gyakorisága ott a több mint négyszerese az országos átlagnak.
Az iskolai végzettség szerinti halandósági különbségek kapcsán az Eurostat 2010-es adataira hivatkozva rámutatnak: egy felsőfokú végzettségű nő születésekor várható átlagos élettartama 5,5 évvel több, mint egy alapfokú végzettségűé - a férfiaknál ez a különbség csaknem 13,5 év. A KSH kutatói most is megerősítették, hogy a házasságban élők tovább élnek. A halandóságbeli eltérések mindhárom nem házas népességkategóriában (nőtlen/hajadon, elvált és özvegy) megfigyelhetőek a házas népesség javára. Egyes életkorokban – különösen – a férfiak körében kétszerese, háromszorosa a nem házas népesség mortalitása, mint a házasoké. Az okokról eltérő nézetek és elképzelések, igazolt vagy cáfolt hipotézisek léteznek. A „szelektív” koncepció szerint eleve azok kötnek inkább házasságot, akik már a párválasztás időszakában is „egészségesebbek” voltak, a „protektív” megközelítés viszont a párkapcsolatok és ezen belül a házasságok védelmező hatásait hangsúlyozzák.