A világon egyedülálló, egyben példaértékű konstrukcióban működik az európai atomkutatásokkal foglalkozó (de nem pontosan ezen a néven létrejött) Európai Nukleáris Kutatási Szervezet, a CERN: minden tudományos eredményét ingyen hozzáférhetővé, eszközeit pedig – elsősorban részecskegyorsítóit – használni engedi az azt igénylőknek.
Ingyen tette közkinccsé 1993-ban World Wide Webet is, amelynek bázisán az Egyesült Államokban katonai célokra kifejlesztették az Internetet, majd annak polgári hasznosításán üzletemberek sora gazdagodott meg – mutatott rá magyar újságíróknak az intézet látogatóközpontjának korábbi vezetője, Mick Storr. Ő szervezte korábban a középiskolai tanárok továbbképzését is a CERN-ben, legelőször éppen a magyarországiakét. Eredetileg kísérleti részecskefizikus volt a CERN-nél, és részt vett szoftverfejlesztési projektekben is.
Nemes célok és spórolási kényszer
Az 1954 óta működő, és azóta folyamatosan fejlődő, bővülő kutatóintézet-komplexum eredetileg azért jött létre, hogy újraépítse a földrész atomfizikai tudományát az európai atomtudósok második világháborút követő, elsősorban az Egyesült Államokba történt elvándorlása után. Nem véletlen, hogy a CERN alapításának szükségességéről szóló nyilatkozatot a kor számos atomtudósa aláírta. A szervezetnek jelenleg 23 ország a tagja, három a felvételére vár, hét társult tagként, három pedig megfigyelőként vesz részt a munkájában.
A kísérleteivel a világegyetem működésének megismerését segítő CERN alapvetően tagországai – köztük Magyarország – tagdíjaiból és kisebb súllyal a különböző módon együttműködő országok befizetéseiből.
Működéséhez a tagországok az idén 1174,5 millió svájci frankkal járultak hozzá, ennek több mint 70 százalékát Németország, az Egyesült Királyság, Olaszország, Franciaország és Spanyolország adta össze, Magyarország 0,71 százalékát.
A nem tagországok befizettek további 31,49 millió frankot. Ám a CERN-t is utolérték a globális energiaellátási zavarok és az árak elszabadulása, ezért a szervezet most szeptemberben úgy döntött, hogy jelentősen lefaragja laboratóriumai energiafelhasználását, jövőre 20 százalékkal kevesebbet működteti a részecskegyorsító komplexumát, és további energiatakarékossági, energiahatékonysági intézkedéseket vezet be.
Magyarország 1992-ben csatlakozott a CERN-hez, az együttműködésben a KFKI Részecske és Magfizikai Kutatóintézet (átalakulása után az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont), az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Debreceni Egyetem és debreceni Atomki Atommagkutató Intézet vesz részt. A CERN éppen a nyáron ismerte el négy hazai atomkutatónak az új részecskék keresését segítő CMS detektorhoz kötődő munkáját: díjat kapott az Atomkinál dolgozó Béni Noémi és Szillási Zoltán, a francia származású, az Atomki kötelékébe tartozó Daniel Francois Teyssier, és Bencze György, a Wigner Fizikai Kutatóközpont nyugalmazott kutatója.
A kutatók nem csereszabatosak
Viszont sajátosan alakult a közelmúltban a megfigyelő státusú Oroszország sorsa. (A másik két megfigyelő Amerika és Japán.) Egy héttel azután ugyanis, hogy Oroszország február 24-én megtámadta Ukrajnát, a CERN összes tagországa úgy döntött, hogy megszakít minden tudományos együttműködést Oroszországgal és Fehéroroszországgal, felmondják, vagy szüneteltetik a CERN és az e két ország tudományos intézeteivel lévő megállapodásaikat. Mindazonáltal nem eszik olyan forrón a kását:
a Világgazdaság információi szerint az orosz tudósok folytatják a munkájukat a CERN-ben, ugyanis az egy-egy projektben részt vevő kutatók másokkal nem, vagy nehezen helyettesíthetők. Furcsa is lenne, ha egy adott ország által finanszírozott, tudásával gazdagított projektet más ország venne át.
Fehéroroszország nem szerepel sem a CERN-tagok, sem a vele együttműködő, vagy megfigyelő országok listáján.
És mire jó ez az egész?
A CERN legnagyobb, Svájc és Franciaország határán – de a föld mélyén lévő – létesítménye 27 kilométer kerületű körgyűrű, a Nagy Hadronütköztető (Large Hadron Collider, azaz LHC). A részecskefizikában hadronnak nevezik azokat az összetett szubatomi részecskéket, amelyeket kvarkok és gluonok alkotnak. A körgyűrűn négy nagy részecskeérzékelő helyezkedik el: az ATLAS, az ALICE, a CMS és az LHCb. (Fent szerepelt, hogy a magyar kutatók jelenlegi munkája a CMS-hez kapcsolódik.) Az LHC átnyúlik Franciaországba – tulajdonképpen a fő svájci telephelyét is átszeli a svájci–francia határ –, a magyar újságíróknak is a francia oldalon volt módjuk megismerkedni a földalatti létesítmények egy részével.
Az LHC-ben szubatomi részecskéket gyorsítanak nagy sebességre, majd azokat nagy energiával ütköztetik azért, hogy megfigyelhessék ezen ütközések következményeit, és következtetéseket vonhassanak le belőle az anyag, végső soron a világ működésére.
Ennél konkrétabban hangzik, hogy például antianyagot mutattak ki a vizsgálatok során, felfedezték a gyenge kölcsönhatást (ez a négy alapvető kölcsönhatás egyike) közvetítő anyagot, vagy kimutatták a többi részecskének tömeget Higgs-részecskét. Hétköznapi szemmel még kézzelfoghatóbb a CERN legfrissebb bejelentése, amely szerint a szervezet részvételével olyan együttműködés indul, amelyben egy forradalmi rádióterápiás eszközt fejlesztenének ki a rák kezelésére. A kezelés nagy energiájú elektronokkal bombáznának olyan rákos sejteket, amelyek más kezelésre nem reagálnak. A CERN partnere a Vaudois-i egyetemi kórház és az Alcen cég egészségügyi részlege.
A kutatásoktól már visszavonult Mick Storr fáradhatatlan a részecskefizikával, a CERN-nek kapcsolatos ismeretek átadásában:
