A világ szakmai közvéleménye jó ideje az egyik legkiválóbb ütőhangszeres együttesének tartja az Amadindát, amely tegnapi, születésnapi koncertjén ismét elkápráztatta a Zeneakadémia közönségét. Az Amadinda tagjai – Bojtos Károly, Holló Aurél, Rácz Zoltán és Váczi Zoltán – nemrég vették át a Kossuth-díjat, s friss hír, hogy az együttes vezetőjének, Rácz Zoltánnak a francia kulturális miniszter az irodalom és a kultúra lovagja kitüntetést adományozta. A 20. születésnapot új albummal köszöntötte a Hungaroton Classic kiadó, a CD tegnap, a koncert napján jelent meg. A Legacies 5. című korongon a zenekar 1989 és 1999 közötti koncertjein rögzített, azokból válogatott felvételek hallhatók. Tucatnyi lemezük közül egyébként a legtöbb a Hungaroton gondozásában látott napvilágot, de akad Teldec-kiadású CD-jük is.
Az Amadinda elmélyülten foglalkozik a tradicionális zenék megismerésével és megismertetésével. Így nem csoda, hogy az együttes tagjai rengeteg különleges hangszeren játszanak. Igaz, az már önmagában elképesztő, mennyi minden (sokszor nem föltétlenül hangszernek tetsző tárgy) sorakozik a színpadon egyetlen estjükön. Saját maguknak is készítenek hangszereket, nem azért, mert ez a legolcsóbb megoldás, sokkal inkább azért, mert így már a nyersanyagot is saját maguk választják ki, ráadásul másképp kötődnek hozzá, mintha vásárolták volna. Fogalmuk nincs róla, mennyi hangszerük lehet. Mint Rácz Zoltán a Világgazdaság kérdésére elmesélte: nemrég kiderült például, hogy a kolompok száma 150 körül mozog. Vannak instrumentumok, amelyek tönkremennek, s szinte naponta jönnek újak.
A különleges zeneszerszámok áráról Rácz Zoltán annyit árult el lapunk kérdésére, hogy bár akadnak több százezer forintosak is, de nem jellemző, hogy olyan méregdrága hangszereken játszanának, mint amennyibe például egy kiváló hegedű kerül. Mivel rengeteg koncertre és fesztiválra kapnak meghívást, így sokfelé járnak a világban, s szinte mindenhol vásárolnak valami apróságot. Esetleg olyan valamit, amely szinte filléres darab, számukra mégis óriási érték, mert különlegességről van szó. Akadt már olyan duda, amelyet Indonéziában vettek mindössze 4 dollárért, de számukra hallatlanul értékes, hiszen itthon nem juthatnának hozzá.
2000 őszén megállapodást kötöttek a világ egyik legjelentősebb hangszergyártó cégével, a holland Adamsszal. 1996-ban egy tajvani fesztivál kirobbanóan sikeres koncertjén látta-hallotta őket az Adamsnak, az ütősökre szakosodott hangszerkészítő cégnek a képviselője. Így kezdődött, igaz, szerződést csak négy év múlva kötöttek. André Adams maga is ütős volt, a világhírű amszterdami Concertgebouw zenekarában játszott. Körülbelül másfél évtizeddel ezelőtt hozta létre a saját műhelyét, amely mára már komoly gyár lett. Az Amadindával készült egy plakát, amelyen az Adams a négy magyar ütős képével hirdeti magát, ezzel a szöveggel: “Amadinda – choosing for the Sound of Quality”, azaz “Amadinda – a minőségi hangzás választása”.
Cserébe a magyar zenészek kitűnő hangszereket kapnak, amelyek javítását is vállalja a gyár. Ilyen szerződés mindig jól jön, de most különösen így volt ez, “mert akkor már másfél évtizede koptattuk a hangszereinket, s újak vásárlása hatalmas összegbe került volna” – fogalmaz Rácz Zoltán. Mindenesetre komoly megtiszteltetés, ha egy kitűnő hangszerkészítő gyár a zászlajára tűzi egy együttes nevét. De a gyárnak is jó, hiszen ha jól választ, növekedhet a forgalma. Mint Rácz Zoltántól megtudtuk: nőtt az Adams eladási mutatója Európában, amióta az Amadindát támogatja.
