Mengyán András és a Pesti Műhely

A Pesti Műhely alapító tagja, Fajó János testvére az interjúban beszél arról, milyen háttérrel érkezett a képzőművészeti életbe, hogyan hasznosította az Iparművészeti Főiskolán tanultakat formatervezési dizájn munkákban és miként alakult autonóm alkotó képzőművészeti pályája.

A hetvenes években nemzetközi kiállításokon számos díjat nyert, pedig nagyon nehéz volt a vasfüggöny mögött naprakész információkhoz jutni a nemzetközi trendekről. Mengyán ennek ellenére, ahogy ő fogalmaz – „abszolút véletlenül” – beleesett egy nemzetközi fősodorba. Az is közrejátszhatott ebben, hogy mindig érdekelte a kutatás, azt kereste, miként tudná racionálisan, logikai úton megközelíteni a formák világát.

Mengyán az Iparművészeti Főiskolán végzett, 1973 és 1981 közt tanársegédként dolgozott ugyanott, és már hallgatóként levelezésbe kezdett Kepes Györggyel, aki akkoriban indította az MIT-n a Visual Studies tanszéket. A nyolcvanas években többször járt Amerikában, a vizuális műfajokkal foglalkozó Pratt Institute-ben tanított, 1986-ban ő dolgozta ki a Pratt Institute új intézetének, a CDE (Center for Design Excellence) intézetnek a filozófiáját és programját. Egy évtizedig ingázott New York és Budapest között, de azóta is évente visszatér Amerikába.

A kilencvenes években Norvégiába tette át a székhelyét, 16 éven keresztül a bergeni egyetemen intézetvezetői professzorként tevékenykedett. Nyugdíjba vonulása után hazatért és képzőművészként aktív, rengeteget dolgozik. 

Az MNB Arts and Culture gyűjteményében több jelentős munkája szerepel, amelyeket játékosság és a síkból a térbe való átugrás jellemez. Az alkotói szándékokról Mengyán azt nyilatkozta, hogy az érdekli, ahogy az egyik referencia rendszerből átmegy egy forma egy másik referencia rendszerbe. Arról szólnak a munkái, ahogy a dimenzióváltásokkal az igazságok is megváltoznak. 

Nyár végén a Kieselbach Galériában lesz látható Mengyán András izgalmas életműve. A teljes interjú az alábbi linken olvasható.