Az „Termőföldtől az asztalig” stratégiája (F2F) következményeit vizsgálta a Kieli Egyetem, a kutatás végén elkészült tanulmány pedig borús képet fest az Európai Bizottság tervéről. Mint írják, a termelést korlátozná az EU, sok gazdát tönkretennének, és az üvegházhatású gázok kibocsátása sem csökkenne.
Az Európai Bizottság 2020 májusában terjesztette elő – hatástanulmány nélkül – a „Termőföldtől az asztalig” stratégiát, amely az európai zöldmegállapodás egyik fő intézkedése. A klímasemlegesség 2050-ig történő megvalósítását célzó stratégia
a növényvédő szerek használatát 50, a műtrágyák alkalmazását 20 százalékkal csökkentené 2030-ig. Az antibiotikumok terén szintén 50 százalékos vágást irányoz elő, az ökológiai gazdálkodással érintett területek arányát pedig 8-ról legalább 25 százalékra emelné.
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) szerint a tervek olyan súlyos terheket rónának az agrár- és élelmiszer-gazdaság szereplőire, hogy közülük sokan felhagynának a tevékenységükkel, miközben a szabadkereskedelmi egyezmények hatására a harmadik országokból az EU piacaira érkező termékek még a jelenlegi szabályozásoknak sem feltétlenül felelnek meg.
Az F2F stratégiát az elmúlt hetekben számos tanulmány bírálta, mondván, az a termelés jelentős csökkenéséhez vezetne, így
a marhahústermelés 20, a tejé 6,3, a gabonaféléké 21,4, az olajos magvaké 20 százalékkal csökkenne az unióban.
Gabonafélékből és marhahúsból biztosan importra szorulnánk a jövőben, miközben a stratégia éghajlati szempontból sem hatékony.
Bár a stratégia megvalósítása elsőre látványos, 109 millió CO2-egyenértéknyi csökkenéshez vezethetne az üvegházhatású gázok uniós kibocsátásában, azonban ezt a látszólagosan kedvező hatást megsemmisíti az uniós LULUCF-ágazatban (földhasználat, földhasználat-változás és erdőgazdálkodás) a CO2-tárolás 50 millió tonna CO2-egyenértékkel történő csökkenése és az uniós termelés harmadik országokba áthelyezése.
