Újabb lökés Európának, hogy tovább menjen a zöldülés útján
Arról írtam 2024-ben, az ukrajnai háború kitörése után több mint két évvel, hogy Európa kényszerből vált önellátóbbá az energia területén. Ez nem csupán azzal járt, hogy a megújuló energiaforrásokat még inkább előtérbe helyezték, hanem azzal is, hogy a földgáz és a nukleáris energia is erősebb támogatást kapott a kontinensen, mivel felismerték jelentőségüket a fenntarthatóság előmozdításában.
Hasonló a helyzet most is: eltelt újabb két év, Ukrajnában továbbra sincs béke, az Európai Unió 2027 végén teljesen leállna az orosz energiahordozók vásárlásával, ráadásul a közel négy hónapja kitört iráni konfliktus ismét jelentős áremelkedést és szállítási nehézségeket okozott a piacon. Az európai földgázárak mintegy 50 százalékkal emelkedtek február vége óta, a Brent típusú kőolaj világpiaci ára pedig harmadával ugrott meg. Szakértők szerint még ha most azonnal lezárulna is a konfliktus, akkor is hónapokba telne, mire a piac visszarendeződne, a világgazdaságon pedig szinte biztosan tartósan nyomot hagynának a megugró árak.
A mostani helyzet ismét rávilágított arra, mennyire sérülékeny tud lenni a világgazdaság, és még mindig milyen nagy mértékben függ a fosszilis energiahordozóktól – azok árától és kínálatától. Hasonló lokális vagy szélesebb geopolitikai konfliktusok a jövőben is lesznek, sokak szerint egyre gyakrabban, így érdemes felkészülni rájuk.
A megújuló energiaforrások nagyobb részesedése szükséges
De mit lehet tenni ebben a helyzetben? Szakértők szerint egyértelműen jobb helyzetben vannak azok az országok, melyek az elmúlt években nagyobb hangsúlyt fektettek a megújuló energiaforrásokra. A világ még mindig mintegy 80 százalékban fosszilis energiahordozókból állítja elő az ipari és a háztartási fogyasztók számára az energiát, ezért is okoz ekkora riadalmat és fennakadást az árak megugrása. Követendő példa lehet ebben a tekintetben Uruguay, mely a 2008-as pénzügyi válságot követően szinte teljesen kivezette a fosszilis energiát, helyette szél- és vízenergiába fektetett. Ennek köszönhetően már az orosz–ukrán háború kitörésekor is stabilak maradtak az energiaárak az országban, ami csökkentette a lakosságra nehezedő inflációs nyomást, nem mellékesen pedig évente mintegy 500 millió eurót spórolhattak meg a becslések szerint.
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján tehát az energia ára és hozzáférhetősége továbbra is meghatározó tényező lehet. A geopolitikai konfliktusok ugyanakkor mindkettőt veszélybe sodorhatják. A megújuló energia ilyen konfliktushelyzetekben olcsóbb, ráadásul hozzáférhető, mivel szinte minden esetben belföldről származik.
A fentiek Magyarország számára különösen fontos tanulságok, hiszen hazánk energiafüggősége az uniós átlagnál is magasabb.
2023-ban a Magyarországon felhasznált energia több mint 60 százaléka importból származott, ezen belül kiemelkedően magas volt a földgáz behozatala. A villamosenergia-ellátásban kedvezőbb a helyzet, 2023-ban mintegy 25 százalék volt az import aránya, amely tavaly először 20 százalék alá csökkent.
Ez részben az elmúlt években a megújuló energia területén végrehajtott beruházásoknak az eredménye, amelyek folytatása mindenképpen javallott.
A villamos energia területén is állnak előttünk további feladatok: folytatni kell a kapacitások kiépítését, valamint a napenergia mellett más energiaforrások, például a szélenergia nagyobb arányú hasznosítását, emellett az energiatárolásban már elindított kapacitásbővítéseket is.
Jelentős tartalékok rejlenek az energiafogyasztás csökkentésében és az energiahatékonyság javításában is, hiszen az alacsonyabb energiafelhasználás mérsékelheti a drága és bizonytalan import iránti igényt. Ezért amikor azon gondolkodunk, hogy mi lesz velünk az orosz energia nélkül 2028 után, a beszerzési források diverzifikálásán túl nagy hangsúlyt kell fordítani arra, hogy hosszabb távon miként növelhető a hazai energia-előállítás aránya. Ez hozzájárulhat ahhoz, hogy Magyarország kevésbé legyen kiszolgáltatva a mostanihoz hasonló globális ársokkoknak és kínálati nehézségeknek.
