Közép-Európában a lengyelek után a csehek is közzétették első idei termelőiár-index adatsorukat, és nincs sok kétség, a régió többi országában is arra lehet számítani, hogy a felszökő energiaárak problémája nem távozott az óévvel együtt, sőt, az idén még súlyosabbá vált, és még feljebb tornázta a vállalatok költségeit, amit azok továbbhárítanak a fogyasztókra.
A cseh ipar termelői árai januárban 19,4 százalékkal szöktek fel, ami a decemberi 13,2-nél is drámaibb emelkedés, pedig az elemzők csak pár tizednyi gyorsulásra számítottak. A modern Csehországban még sohasem emelkedtek ekkorát a termelői árak, legutóbb ilyen magas indexet még Csehszlovákia felbomlása előtt mértek, 1992 januárjában.
A termelői árakat legerőteljesebben pörgető tényező egyértelműen az energia drágulása (ráadásul a régióban a cégek költségeit az erős bérigények is növelik, mert a magas fájdalmas munkaerőhiánnyal párosul). Csehországban azért számíthattak viszonylag kis januári emelkedésre az elemzők, mert Lengyelországban a decemberi 14,4 százalékról mindössze 14,8-re pörgött fel az árindex – de csalódtak. A közös tényező, hogy a lengyeleknél is rendkívüli módon elszaladtak az energiaárak. Az áram-, gáz-, gőz- és légkondicionálás termékcsoportban januárban náluk 119,7 százalékos drágulást mértek.
A régióban a legdurvább termelőiár-emelkedést eddig Romániában mérték, az ő indexük decemberben a 30 százalékot is meghaladta, és a magyar adat is már a múlt év végén is magasabb volt, mint a januári cseh. Nem regionális, hanem európai – sőt globális – jelenségről van szó, hiszen Közép-Európa kiemelkedő gazdasági partnere, Németország januárra 25 százalékos rekordárindexet jelentett. A külföldi termelőiár-emelkedés extra inflációs csatornát jelent, mivel a válságból való kilábalás közepette megugrott a fogyasztás, jelentős mértékben az importált áruké, amit mutat a régiónk külkereskedelmi mérlegeiben történt romlás is.
