A jövő a kereskedelmi-ipari célú magánűrállomásoké – mondják Nyugaton. Ez az űrturizmus, a világűrben az ipar, például a fémolvasztás vagy idegen égitesteken a nyersanyag-kutatás, -kitermelés fejlesztését jelenti, valamit az űr további militarizálását. A kettő nem zárja ki egymást. Üzleti, illetve profitalapon magánvállalatok már régóta különféle szolgáltatásokat nyújtanak a hadseregnek.
Ukrajna felett keringő távközlési mesterséges Hold-rajait, a szolgáltatások díjának egy részét a Pentagon fizeti – az ukrán hadsereg számára. A Maxar Tech űrfelvételekkel üzletelő coloradói cég 15 cm-es felbontású, különféle szűrőkkel, szenzorokkal készített képeket árul. Az ezeken látható (cél)tárgyak megadott GPS-koordinátái (fontos katonai adatok) átlagosan kevesebb mint ötméteres eltéréssel pozicionálnak.
Ez elegendő pontosság a HIMARS-rakétáknak vagy az amerikai adomány M777-es nehéz tarackoknak. Emiatt is az ukrán hadsereg a Pentagon támogatásával nagy vásárlója a felvételeknek.
Talán a korábbi nagy nemzetközi űrprogramoknak – ezek közül is kiemelkedik fizikai méreteivel és pénzügyi nagyságával a Nemzetközi Űrállomás (ISS) – leáldozóban a napjuk? A válasz nem egyértelmű. Az amerikai állami űrkutatási ügynökség, a NASA célszerűnek tartana bizonyos fokú együttműködést az oroszokkal (akik nagyrészt még a Szovjetunió idején felhalmozott technológiai tőkéjükből, elsősorban a rakétatechnikájukból élnek). Ez idő szerint az ISS-t öt nemzetközi szervezet működteti: a NASA (USA), a Roszkozmosz (OF), a JAXA (Japán), az ESA (Európa) és a kanadai CSA.
Ha „privatizálják” az űrkutatások tetemes részét, a NASA-nak még annyi mozgástere sem lesz, mint ma. A NASA az oroszokkal, az ESA-val, az EU űr-ügynökségével, a japán JAXA-val való összekapaszkodással eredményeket mutathat fel Washingtonban, amikor a törvényhozás mellett működő állami számvevőszék (Government Accountability Office, GAO) elszámoltatja. Kritikusai szerint ez az amerikai állami szervezet nem állja majd a versenyt a magánszektorral a privatizálódó űrkutatásban. Ahol a szupergazdagok új hobbija: saját űrállomást építeni, űrkutatási és/vagy űrturizmusprogramot indítani.
Pedig a 440 tonnás – a világ legnagyobb, maximálisan megrakott szállítógépével körülbelül egyező súlyú – ISS benne van a Guinness Rekordok-könyvében mint a legdrágább ember alkotta tárgy. Felépítésének összköltségét 150 milliárd dollárra becsülik. De a gyakorlatilag 1998 óta működő, folyamatosan bővülő ISS már kiszolgálta az idejét, eredetileg 15 éves élettartamra tervezték. Egyre több vele a műszaki probléma, például az orosz részben a levegőelszivárgás.
Oroszország le akar válni a Nyugatról, az utolsó, nyugdíjas éveit élő ISS fizikai megszűnése után – várhatóan néhány év múlva – nem kíván együttműködni velük. Ez kölcsönös, és a jelenlegi, valamint a közeljövő világhelyzetét tekintve nem is változik. Moszkva és Washington jobb napokat látott űrkapcsolataiban az ISS kiemelkedő szerepet játszott.
A virágkort, a Szovjetunió széthullását követő éveket a fiatal Oroszország és a tapasztalt USA viszonylag szoros űregyüttműködése jellemezte.
Jó néhány, elsősorban katonai nagyvállalat, mint a Boeing, valamint a Lockheed Martin, űr- és hadiipari együttműködést alakított ki a rendszerváltás után legatyásodott oroszországi vállalatokkal. Az űriparban a Boeing jeleskedett, a repülőgépiparban a Lockheed (1995 után Lockheed Martin). Az indiai The EurAsian Times utal rá, hogy ebből az együttműködésből születhetett az amerikaiak helyből vagy rövid pályás le- és felszállásra képes F–35-öse, majd ezt követően a kínai J–20-as gép. Mindkettő tervezőit az anyagi támogatásért az amerikaiakhoz forduló orosz Jakovlev iroda 1987-ben már működőképes Jak–141-es gépe ihlethette meg.
A fordulópontot a 2014-es ukrajnai események, a Krím elcsatolása, az amerikai–orosz viszony gyors romlása jelezte. Az oroszok 2022-es Ukrajna elleni támadása végképp lerombolta az alapokat. Ez idő szerint a Nemzetközi Űrállomáson 2024-ig tart az oroszok részvétele. Utána Moszkva elköszön a nyugati partnerektől és saját űrállomást épít. Már „porolják le” az évtizedekig egy beszakadt tetejű kazahsztáni hangárban rozsdásodó Buránt, a Szovjetunió első (és utolsó) többször használatos űrrepülőgépét.
Amerikában csaknem féltucatnyi vállalat készül arra, hogy kereskedelmi alapon a Föld körül alacsony pályán működtessen saját űrállomást.
Ha csak a vállalkozások nevét, szabadon megtekinthető tevékenységét nézzük, látható, hogy igen széles merítésről van szó. A Northrop Grumman katonai óriásvállalat honlapján negyven másodperces video mutatja a koncepciót, amely egymással összekapcsolt henger alakú modulokból áll. Egy olyan platformot akarunk, amely a történetmondókat, tanárokat inspirálja, továbbá az következő generációkat szórakoztatja a kozmoszban, írja a bevezető. Ipari, kereskedelmi és egyéb tevékenységek ösztönzőjévé válik, remélik az óriásvállalat virginiai központjában.
A Northrop Grumman a nyugati hadászat egyik technológiai csúcsterméke, a gigászi rájára emlékeztető B–2-es Spirit (Szellem) lopakodó óriásbombázó előállítója és az idén a világ negyedik legnagyobb fegyvergyártója. Emellett nem marad el fontosságban a vállalatcsoport által gyártott, a világ legnagyobb drónjaként ismert RQ–4 Global Hawk. Tízszer annyiba kerül, mint egy Gripen JAS 39-es, és Budapestről egyhuzamban el tud repülni a Déli-sarkig. A Northrop Grumman összbevételének a 88 százalékát a hadiipar adja.
Kína a nagy kérdőjel. Eddig az ázsiai nagyhatalom nagyjából egymaga épített fel űrprogramokat, űrállomást. Kérdés, hogy Moszkvával összeáll-e, és ha igen, milyen mértékben. Technológiailag Peking nagyjából utolérte az amerikaiakat és az oroszokat. Nem szorul a másik kettő támogatására, és elegendő anyagi fedezete, ipari háttere van az önálló űrprogramok fenntartásához. Bizalmatlan, mivel nem akarja megosztani a többiekkel űripara roppant kényes információit, amelyek nemzetbiztonsági, valamint katonai jelentőségűek is.
Kína, űrtörténetében először hongkongi és makaói űrhajósjelölteket is beválasztottak az űrkutatások negyedik szakaszába (rossz nyelvek szerint a készülő holdra szállás végrehajtói csoportjába), a taikonauták közé. Ez a szó (太空 tàikōng, mandarin nyelven űr) az nyugati asztronauták fogalom mintájára készült, és kifejezi Peking elkülönülését a nyugati világtól. A központi pártlap szerint 12-14 jelölt van a „szűk listán” plusz legalább két „rakományspecialista” (payload specialists), akik tudományos kísérleteket folytatnak az űrben. A jelöltekkel szemben támasztott követelmények: doktori fokozat, ez lehet biológiából, orvostudományból, gépészetből, fizikából, elektronikából. Folyékonyan kell beszélniük a mandarint (putonghuát), jól kell tudniuk angolul. Fontos szempont: szeretniük kell az országot, támogatniuk az egy ország – két rendszer elvet.
