Az EU változtat a prioritásokon. Josep Borrell, az EU külügyi és biztonságpolitikai főbiztosa a spanyolországi Toledóban augusztus végén rendezett informális külügyi és biztonságpolitikai találkozó után tartott sajtóértekezletén bejelentette (a videón 17.40-nél), hogy tíz új tag (eszerint beleértve Koszovót és Grúziát) felvételére készül fel az unió – pénzügyileg is, hiszen a tízből kilenc még a legszegényebb EU-tagnál, Bulgáriánál is szegényebb. Egyes források szerint ez a 10-es Borrell-lista csak 8 vagy 9 államot foglal magában. Korábban Ukrajna, Moldova és Grúzia állt a felbomlott sor élén, a többi tagjelöltről gyakorlatilag szó sem esett.

Josep Borrell, az EU külügyi és biztonságpolitikai főbiztosa tíz új tag felvételét szorgalmazza.
Fotó: AFP

Ezt a sorrendet vélhetően több tényező is felborította. Mindenekelőtt a csatlakozási tárgyalásokkal sokkal előbbre tartó Nyugat-Balkán érintett államainak némelykor csendes, némelykor nyílt tiltakozása amiatt, hogy a háborúban álló, katonai szükségállapotban létező, a demokratikus szabadságjogok nagy részét emiatt mellőző ukránok megelőzték őket. Kimondatlanul is politikai alapú kivételezéssel vádolták meg a brüsszeli vezetést. Borrell mindazonáltal Toledóban nem tért ki a stratégiaváltás, a hirtelen megjelenő tízes (kilences, nyolcas?) lista publikálásának okaira. A nyolc, biztosnak látszó tagjelölt mellett a két problémás állam: Grúzia és Koszovó.

„Pofa be”

Ugyanakkor ő is és más EU-vezetők, no meg az érintett tagjelöltek is utaltak rá, hogy mindegyikük előtt hosszú út áll – ez kiváltképpen Ukrajnára vonatkozik –, amíg teljes jogú tagként bebocsáttatnak az unióba. Kijev egyelőre a Nyugat által nem a remélt, gyorsabb tempójú ellentámadással van elfoglalva. Feltételezhetően emiatt az ukrán vezetés egyre idegesebb. 

Kuleba kijevi külügyminiszter meglehetősen durva „pofa be” felszólítással intézte el az ellentámadás tempóját lassúnak tartó kritizálókat. Zelenszkij elnök újabb és újabb korrupcióellenes intézkedéseket hoz, egész garnitúrákat vált le, hogy egyfelől lecsitítsa az idevonatkozó nyugati kritikákat, másfelől biztosítsa a szükséges emberanyagot az ellentámadás tempójának fenntartásához. Ez utóbbit az ukrajnai helyi toborzószervezetek, katonaorvosok köréből jelentett korrupció hátráltatja. Mindez természetesen kihat az EU-vezetés hozzáállására is Kijev tagjelölti státuszának megerősítéséhez.

Koszovó nincs a listán

Vitatott a többi között Koszovó tagjelölti helyzete is, hiszen ismeretesen több EU-tagország (Ciprus, Görögország, Románia, Szlovákia és Spanyolország) nem ismeri el az országot. Emellett a Szerbiával ismét súlyosbodó, a koszovói szerb kisebbség sorsát érintő feszültség is bonyolítja a helyzetet. Az Egyesült Államok vezetése, amely mindenki másnál többet tett a koszovói államiság megteremtéséért, jó néven venné, ha Brüsszel nagyobb megértést tanúsítana Pristina EU-tagjelöltségre vonatkozó kérelme iránt. Mindenesetre Koszovó nincs rajta a szűkebb, nyolcas listán. Borrell megígérte Toledóban, hogy 

szeptember közepén foglalkoznak a Szerbia–Koszovó feszültség problémájával (és feltehetően Pristina EU-tagjelölti státusával is).

A szegény rokonok

Tavaly június 23-án az Európai Tanács még késznek mutatkozott megadni Grúziának az EU-tagjelölti státuszt, feltéve, hogy végrehajtja a szükségesnek ítélt reformokat. Ezek közül a legfontosabb az oktatási rendszer reformja (beleértve a beruházott eszközök radikális emelését), a megújuló energiatermelés és a közlekedési hálózat invesztíciókkal való támogatása. 

Idén augusztus 29-én Charles Michel, az Európai Tanács elnöke megerősítette, hogy 

az EU-nak 2030-ig fel kell készülnie nyolc új tag befogadására és az ezzel járó költségvetési gondok megoldására.

Ezek az országok: Albánia, Bosznia-Hercegovina (BiH), Észak-Macedónia, Moldova, Montenegró, Szerbia, Törökország és Ukrajna. Már nincs szó Grúziáról, viszont ismét belép a képbe Törökország, amely 1987-ben adta be csatlakozási kérelmét, és évtizedek – 1999 – óta várólistás. Pedig Grúzia (Georgia) lakosságának 82 százaléka támogatja az EU-csatlakozást (73 százaléka a NATO-tagságot), nem akarnak Putyin „orosz világának” a részévé válni. Vélhetően az is megzavarta a grúzokat és a tbiliszi vezetést, hogy a 2022. februári oroszországi támadást követően 

az EU a tagságért sorban álló többiek elé sorolta Ukrajnát és Moldovát.

A brüsszeli vezetés – noha a Berlaymont-palotában igyekszenek ismételten a szőnyeg alá rugdosni a (saját, első sorban az EP-oldalon) makacsul fel-feltörő korrupciós botrányokat – nehéz idei ősz elé néz. Nemcsak Ukrajna miatt, ahol várják a katonai-gazdasági-pénzügyi támogatás növelését egy olyan helyzetben, amikor az EU rendelkezésére álló eszközök állománya apad. Ott toporog egyre türelmetlenebbül az ajtó előtt, bebocsáttatásra és az ezzel járó pénzügyi támogatásra várva a kilenc szegény rokon.