Büntetővámok: Kína a luxusiparra mérhet elsöprő erejű válaszcsapást
A kínai–EU vámháború kitörését egyik fél sem kockáztatja meg, hatalmas taktikázások zajlanak a háttérben, hogy a felek win-win alapon nullára kihozzák a versenytorzító állami támogatások miatt júliusban a kínai elektromos autókra kivetett sávos, 36,3 százalékig terjedő büntetővámok és a válaszul kilátásba helyezett, egyes uniós termékcsoportokat fenyegető kínai vámemelések hatásait.
Pontosabban a várható termékek, várható vámemelésének várható hatásait, hiszen Kína a fenyegetett árucikkek belengetésén nem ment még túl, a túl olcsó francia brandy ügyében felhorkant kínai gazdák noszogatására indított vizsgálatot is felfüggesztették. Amíg nem látnak józanul.
Késik a kínai válasz a büntetővámok ügyében
Az uniós sertéshús és tejtermékek esetében pedig el kezdtek vizsgálódni. Az idő pedig sürget, a tagállamok szeptember közepén dönthettek volna az autóipari vámok öt évre szóló „véglegesítéséről”, de inkább bölcsen a halasztást választották, időt hagyva a tárgyalásokra, s hogy az egyes tagállamok megfontolt döntést hozhassanak, mivel a kezdetben oly nagy egység bomladozni látszik.
Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök például kiállt a sorból és a kínai gyártású elektromos autókra kivetett vámok enyhítése mellett szállt síkra a közelmúltban tett pekingi látogatásán. Hazája egészen addig a kemény vámszigorítást támogatta, míg a Kínába irányuló, éves szinten 1,5 milliárd euró értékű sertéshúsexportja „vámveszélybe” nem került.
Ha más kormányok, például Olaszország követik a példáját, a vámok még jócskán enyhülhetnek, de a németeknél is változhat a széljárás. Azaz tényleg gyengülni látszik az egység
A luxuscikkek nem nélkülözhetetlenek
A labda azonban továbbra is Peking térfelén pattog, ott kell valamilyen húsba vágó válaszcsapást megtervezni, mert azzal még adósak. A Reuters elemzése szerint a kínai megtorlásra kiválóan alkalmasak lehetnek az európai luxuscikkek, melyek közé a bőrtáskák, órák, parfümök, ékszerek, cipők, öltönyök és egyéb különleges ruházati cikkek tartoznak, ezekből tavaly összesen 11 milliárd eurónyi ékezett Kínába.
Ezeknek a megsarcolása jár a legkisebb fájdalommal és ez érintené a legkevesebb embert.
A luxuscikkek fogyasztása, vásárlása messze nem jár olyan veszteséggel a kínai gazdaság számára, mintha a gyógyszeripari vagy más feldolgozóipari termékeket, vagy a repülőgépeket vennék célba. A Bain & Co. tanácsadó cég felmérése szerint a luxuscikkek vásárlói a kínaiak leggazdagabb 2 százalékából kerülnek ki, ők felelnek a költések 40 százalékáért.
A többi alkalmi fogyasztókhoz kötődik, ám számukra egy-egy áhított luxuscikkre telik csupán. Azaz ha a kivetett vámokkal feljebb srófolnák a luxuscikkek árát, azzal a társadalom egy szűk rétegében váltanának csak ki elégedetlenséget.
Pekingben azt is figyelik, ki hangoskodik leginkább az elektronos autók vámjának ügyében és célzottan rájuk tudják szabni a válaszlépéseiket. Például Franciaországra, amely a Renault és (részben) a Stellantis hazájaként vehemensen kiállt az uniós büntetőtarifák alkalmazása mellett – ahogy az azóta színeváltott spanyolok és az olaszok is.
Párizs kezdhet aggódni
Ők hárman a legnagyobb luxustáska exportőrök, együttesen 2,92 milliárd dollár értékben küldtek tavaly Kínába ezekből a nélkülözhetetlennek ugyancsak nem mondható, viszont méregdrága termékekből. Az EU 5 milliárd dollár értékű, Kínába küldött bőr- és műanyag táskáinak egyharmada tavaly Franciaországból származott. Érthető tehát, hogy
a közel 2 milliárd dolláros francia táskaexport magára vonja a figyelmet, mint ami ideális célpont lenne egy pekingi vámrakéta elindításához.
Annál is inkább, mert a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO) 2001-ben történt csatlakozását követően Kína megkezdte a vámok fokozatos leépítését, az unióból érkező táskákra például potom 6 százalékot számítanak fel. Egyszerű lenne dömpingvádakra hivatkozva jó pár százalékkal megemelni például a több ezer dolláros Balenciaga táskák importvámját, azonban ehhez megfelelő alap is szükséges.
Kína sem sértheti meg látványosan a WTO szabályait, azaz furmányosan kell eljárnia, ha a jog talaján akar maradni. Peking bármit tenne ezen a területen, azzal látványosan rontaná a luxusipar globális piacvezetőjének számító LVMH profittermelő képességét.
A 75 éves Bernard Arnault francia vállalatbirodalma az Asterès tanácsadó cég adatai szerint 24 milliárd euró értékben exportált tavaly luxuscikkeket szerte a világba, a teljes francia kivitel 4 százaléka hozzájuk fűződik.
S bár Arnault igyekszik meleg, baráti viszonyt ápolni a kínai vezetéssel, a mosolydiplomácia ekkora tétnél már nem sokat ér. Kína jelenleg 15 árukategóriára szed úgynevezett fogyasztási adót, ám közülük csak hatra illik rá a luxuscímke:
- a csúcskategóriás órák,
- a kozmetikumok,
- az ékszerek,
- a jachtok,
- a golffelszerelések
- és sportautók.
Ezekből azonban tavaly csak 6 milliárd euró értékben importált, miközben az Európába küldött kínai elektromos autók értéke elérte a 10 milliárd eurót, és utóbbi növekedési dinamikája messze felülmúlja a Kínába irányuló uniós luxuscikkek bővülési tempóját. Sőt, itt a bővülés már negatív előjelű, a luxusipari cégek sorra arra panaszkodnak, hogy az amerikai és főként a kínai vásárlóik cserben hagyták őket.
Hogy mennyire, azt persze a számokból nem derül ki. Az LVMH, a Hermes és a Gucci-tulajdonos Kering egyike sem hozza nyilvánosságra a Kínából származó pontos eladásaikat, csak annyit lehet tudni, hogy Ázsia adja a forgalmuk durván egyharmadát – és ebbe nem csak a kontinens többi országa, de a luxuskedvelő Japán is beletartozik, ami erősen torzítja a képet.
Az értékarányossággal tehát baj van, a villanyautók és a luxuscikkek megvámolásának eredője messze esik az egyenlőtől.
Ha te így, akkor én úgy
Bár a luxuscikkgyártók hajlamosak lennének a magasabb költségeket áthárítani a kínai fogyasztókra, az áremeléseket betyár nehéz lenne keresztülvinni, amikor a gazdaság elhúzódó visszaesésben van. A Bank of America elemzői már korábban is arra számítottak, hogy a legtöbb luxuscég nem vállalja a forgalmát még jobban visszavető agresszív áremeléseket.
A terv egyik lehetséges hátulütője, hogy a gazdag kínai fogyasztók külföldön szerzik be a luxuscikkeket.
Japán például már fel is készült a kínaiak rohamára. Ott a kínai turisták számának megugrása és a gyenge jen együtt az LVMH eladásainak 57 százalékos bővüléséhez vezetett a június végéig tartó három hónapban.
Benard Arnault tehát korántsem biztos, hogy a kínai-európai kereskedelmi háború áldozatává válik, bár esély az van rá. Hszi Csin-ping kínai elnök kockázatelemző csapata szemszögéből a luxusszektor csuklóztatása viszonylag fájdalommentes módnak tűnik arra, hogy visszavágjon Brüsszelnek, ha Európa nem fúj visszavonulót a kínai elektromos autók büntetővámjával kapcsolatban.
Szakértők szerint ezzel Kína a legkisebb fájdalommal járó, de a legkeményebb hatást tudná elérni a vámvitában, ráadásul az országot irányító kommunista pártnak ideológiailag sem kell túl sokat vacakolnia az indoklással.
