BorsodChem: hogyan tovább?
A BorsodChem-részvények közelmúltbeli értékesítése egy előrelátó stratégia záróakkordja. Éppen négy éve jelentette be a Milford, hogy 24,82 százalékos részesedést szerzett a vegyipari vállalatban. Ezzel kezdetét vette a csata a cég irányításáért, ami az orosz hátterű befektetői csoport sikerével zárult, de azzal a kompromisszummal, hogy a menedzsment a helyén maradhatott. 2001 őszén a VCP nyilvános vételi ajánlat keretében 60 százalékra növelte befolyását a BorsodChemben. A felvásárlás mai részvényekkel számolva - az idén júniusban részvényfelaprózást hajtottak végre 1:5 arányban - 1060 forinton történt. Miután a VCP-nél landolt a Milford kezében lévő csomag is, a rohamosan csökkenő közkézhányaddal párhuzamosan elindult az árfolyam mesterséges felhajtása. Fél év alatt megháromszorozódott a BorsodChem ára a tőzsdén, így az amúgy ritkán és szelektíven reagáló PSZÁF is vizsgálódni kezdett. Minap publikált határozatában a PSZÁF megállapította, hogy valós megbízások nélkül, egyre magasabb árszintű önkötésekkel drágultak a részvények, kimerítve így a tisztességtelen árfolyam-befolyásolás fogalmát, ezért - nevetséges mértékű - bírsággal sújtotta az ügyleteket végrehajtó brókercéget, illetve üzletkötőjét.
A 90 százalék feletti irányítás elérését sem éppen piackonform módon oldotta meg a VCP. 2003 decemberében 2700 forintot meghaladó prompt árfolyam mellett 1120 (!) forinton - 25 százalékkal felhígítva a részvényeket - alaptőkét emelt a vegyipari cégben. A minimálisra olvadó közkézhányad lehetővé tette a valós értéket markánsan meghaladó árfolyam fenntartását, és egy olcsónak tűnő értékesítés megszervezését. A látszatra sokat adó VCP ekkor állt elő a felaprózással, ami közgazdasági tartalommal nem bír, ám pszichológiailag vonzóbbá tette a részvényeket. A nagyobb részesedések adásvételét övező titokzatosság miatt lehetetlen megbecsülni a VCP átlagárát, ám vélhetően 1400 forint alatt maradt, így legalább 23 milliárd forintot kasszírozott a BorsodChem-csomag értékesítésével.
Önmagában a számokkal való bűvészkedés - ami egy kisebb cégnél esetleg elegendő - kevés egy százmilliárdos nagyságrendű tranzakció sikeres lebonyolításához. Kiváló ötlet volt a lengyel intézményi befektetők megcélzása, ugyanis az ottani nyugdíjpénztári szabályozás szinte kötelezővé teszi a varsói tőzsdén jegyzett, nagyobb társaságokba történő befektetést. Ami azonban a történetet igazán eladhatóvá tette: az értékesítés időzítése. A kitűnő tőkepiaci klíma mellett a BC kiváló fundamentumokkal bír, főként a felszálló ágban lévő vegyipari ciklus miatt. Másrészt a diverzifikált termékstruktúra (PVC, TDI, MDI) egyedülálló régiónkban, ami a vállalat elhelyezkedéséből adódó olcsó munkaerő mellett kimagasló versenyelőnyt is jelent. Szakmailag kifogástalan munkát végez a menedzsment, ami a beruházási politikában és a költséghatékonyság terén a leglátványosabb. Ez a növekedési sztori tehette sikeressé az értékesítést, ám amint azt a legnagyobb bennfentesnek (VCP) a többségi pakettből való kiszállása bizonyítja, a részvényárfolyam minden bizonnyal már tartalmazza a potenciális eredménynövekedés két számjegyű dinamikáját.
