Danubius: +55 százalék az idén
A szárnyalás azért lepte meg a piacot, mert nem látott napvilágot olyan információ, amely a részvény drasztikus átértékelődésére sarkallta volna a befektetőket. Felvásárlási kísérletről sem lehet beszélni, hiszen a Danubius-részvények többségi tulajdonosai a Sir Bernard Schreier érdekkörébe tartozó vállalatok, amelyeknek egyetlen részvény vásárlása esetén is kötelező nyilvános felvásárlási ajánlatot kellene tenniük. Tehát bizonyára arról van szó, hogy egy befektetési alap több tíz ezer darabos pozíciót kívánt felépíteni, és ezt igen agresszív módon tette.
De vajon tényleg ennyire alulértékelt lenne a Danubius a jelenlegi 5200 forintos árfolyamon? A helyes válasz valószínűleg az lehet: az attól függ. A Danubius két külön üzletágat tömörít; egyrészt a szállodaüzemeltetést, másrészt az ingatlanhasznosítást.
Ha a vállalatot hagyományos szolgáltató vállalatként kezeljük, akkor a Danubius értékelésére a diszkontált szabad készpénzáramlás (DCF) módszer a legalkalmasabb. A Portfólió.hu konszenzusát alapul véve az elemzők 2004-re 272 forintos, 2005-re pedig 379 forintos részvényenkénti nettó profitot várnak. Ez alapján a Danubius 19,1-es P/E-n (árfolyam/nyereség) forog az idei, és 13,7-es P/E-n a jövő évi előrejelzés alapján. A vállalatban rejtőző növekedési potenciál és a részvények likviditása alapján nehéz igazolni ilyen magas értékelési szinteket, vagyis a vállalatot akár túlértékeltnek is nevezhetnénk.
Létezik azonban egy másik szemüveg is, amin keresztül a Danubiust ígéretesebbnek tűnik. A cég ingatlanvagyona felől közelítve az összehasonlítási alap a cég jelenlegi összértéke, azaz a részvénykapitalizáció és az adósság értéke, amely jelenleg körülbelül 65 milliárd forintra tehető.
Ha csak a mérlegben szereplő 62 milliárdnyi tárgyi eszközökre pillantunk, akkor a részvények alulértékeltsége szembetűnő lenne. Az elmúlt évtizedben a magyar ingatlanpiacon jelentős reálfelértékelődésnek lehetünk szemtanúi, tehát ebből arra következtethetünk, hogy a könyv szerinti érték jelentősen elmarad a piaci értéktől. Egy korábban napvilágot látott becslés szerint a Danubius magyar ingatlanainak piaci értéke 100 milliárd forint, amely érték nem tartalmazza a vállalat cseh, szlovák és román érdekeltségeit, amelyek körülbelül a teljes csoport egyharmadát teszik ki.
Létezik tehát két módszer, amely első pillantásra homlok-egyenest ellentétes következtetést sugall. Az ellentmondás feloldásához a kulcsszó az átszervezés. Ha arra számítunk, hogy a Danubius megfelelő időben értékesíti az ingatlanait, és kizárólag a szállodaüzemeltetési tevékenységre koncentrál, akkor már egy DCF módszer is az ingatlanérték szerinti értékelés eredményét tükrözné. Amennyiben ilyen átstrukturálás nem valószínű, akkor az ingatlanérték rejtett érték maradhat, és a részvénytulajdonosok csak az osztalékhozamra számíthatnak, amit pedig a szabad készpénzáramlás határoz meg hosszú távon. Az átstrukturálás a jelenlegi tulajdonosi háttér miatt rövid távon valószínűtlen, de mint tudjuk, részvényekben csak hosszú távon szabad gondolkodni.
