Pénzpiaci kockázatkezelés - a túlélés technikái II.
A forint árfolyamának volatilitása a 2001-es sávszélesítést követően megugrott, és a növekvő árfolyam-ingadozás nemegyszer érzékenyen értintette a devizabevételű, illetve -kiadású hazai vállalatokat. Az árfolyamkockázat azonban mérsékelhető megfelelő pénzpiaci eszközök alkalmazásával, melyek közül a határidős devizaügylet kötése a legelterjedtebb.
Egy exportőr cég, amely értékesítéséből euróbevételt vár, ráfordításait viszont forintban fizeti ki, tervezett nyereségét elveszítheti, amennyiben a forint az euróhoz képest jelentősen erősödik. Ezzel szemben egy hazai importőr cég számára az értékesítésből származó forintbevétele lehet előre adott, miközben kiadásait euróban teljesíti, így esetében a forint gyengülése teheti veszteségessé gazdálkodását. Mivel a piaci bizonytalanságok miatt előre nem tudható, hogy a forint-euró árfolyam a jövőben milyen irányba fog elmozdulni, ezért mindkét típusú cég esetén fennáll a tervezett nyereség eltűnésének esélye. Egy célszerű megoldás ezen kockázat mérséklésére határidős devizaügylet kötése lehet, amit kisebb vállalatok is igénybe tudnak venni.
Határidős devizaügylet megkötésekor a cég megállapodik bankjával, hogy egy bizonyos devizából meghatározott összeget egy rögzített jövőbeli napon és előre rögzített árfolyamon a banknak elad (exportőr esetén), vagy a banktól megvesz (importőr esetén). Az ügylet alkalmazása akkor célszerű, ha a vállalat előre tudja, milyen összegben és milyen időpontra várható a devizabevétel vagy -kiadás, ebben az esetben ugyanis annak forintértéke rögzíthető, így az árfolyam nem várt elmozdulása nem borítja fel a cég pénzügyi terveit.
Nézzük meg tényleges múlt-beli adatok alapján, mi is érhető el az exportőr és importőr szempontjából határidős devizaügylet megkötésével. Tegyük fel, hogy 2003. március 3-án egy exportőrnek 2003. december 1-jei határidővel 200 ezer euró bevétele, egy importőrnek pedig ugyanilyen határidővel és összegben kiadása keletkezett. Amennyiben vállalták az árfolyamkockázatot, és az euróösszeget a december 1-jei napi árfolyamon váltották át, akkor az időközbeni - a múltbeli adatok alapján nem várt - forintgyengülés az exportőrnek volt kedvező. A forint árfolyamának mozgása azonban előre nem volt látható, határidős ügylet segítségével viszont mindkét vállalat 252 forint körüli szinten előre tudta volna rögzíteni euróforgalmának átváltási árfolyamát. Ilyen módon tehát sem az exportőrnek, sem az importőrnek nem kellett volna a forint-euró árfolyam számára kedvezőtlen változásától tartania.
Az euróárfolyam mozgását tekintve úgy tűnhet, ebben az esetben a határidős ügylet megkötésével az importőr nyert, mivel az átváltási árfolyam előre rögzítésével nem sújtotta a 2003 márciusa és decembere között gyengülő forint miatt dráguló behozatal többletterhe - elkerülve így 40 millió forint értékű nem várt kiadást. Ez a megközelítés azonban megtévesztő lehet, hiszen valójában az exportőr is elérte azt a fontos előnyt, hogy kiküszöbölte bevétele forintértékének bizonytalanságát. A határidős ügylet ilyen esetben tehát nem a forint erősödése vagy gyengülése melletti spekulációt, hanem az árfolyamkockázat elkerülését szolgálja - azaz nem spekulációs, hanem fedezeti ügyletről beszélhetünk.
Illusztrációnkon is látszik, hogy egy adott időpontra vonatkozó határidős árfolyam az aktuális piaci feltételek szerint naponta változik. Ez az ingadozás abból ered, hogy a határidős ügyletet kínáló bankok bankközi hitelügyletekkel és azonnali devizaátváltással szerzik meg a határidős ügylet teljesítéséhez szükséges devizát. A határidős árfolyam ezért a napi árfolyam mellett a mindenkori deviza- és forintkamatszinttől is függ, a belföldi és külföldi kamatok szintje közti eltérés határozza meg a határidős és azonnali árfolyam különbségét (a különbség annál kisebb, minél rövidebb az ügylet futamideje).
Jelenleg a hazai magas kamatszint miatt például az euró és dollár esetében is a napi árfolyamnál magasabbak a határidős árfolyamok, ezért az importőrök számára drágának tűnhet a deviza határidős megvásárlása. A határidős ügylet azonban felfogható egy biztosításként, ahol a lehetséges veszteség elkerülésének ára az, hogy elesünk a számunkra kedvező árfolyammozgás esetén elérhető többletnyereségtől. A magas forintkamatszint ugyanis azt is tükrözi, hogy a piac nem zárja ki a forint akár jelentős leértékelődésének esélyét sem, ami az importőröknek hátrányos lenne - ezen eshetőség ellen nyújt esetükben "biztosítást" a napjainkban talán drágának tűnő határidős devizavétel.
A piacon ma már a konvertibilis devizák széles körében lehetőség van határidős ügylet megkötésére, a futamidő pedig tipikusan egy héttől egy évig terjed. Az ügylet esetleges nem teljesülése a pénzintézet számára többletkockázatot jelent, aminek elkerülése érdekében a bankok biztosítékot kérnek a határidős ügylet megkötésekor, ennek értéke általában a kötési összeg 5-10 százaléka körül van (formája lehet készpénz, értékpapír vagy meglévő hitelkeret-szerződés is). A tranzakciós költségek mérséklése érdekében egy minimális érték - általában 100 ezer eurónak vagy dollárnak megfelelő összeg - alatt határidős devizaügylet kötése nem lehetséges. Azok a vállalatok, amelyek nem egy időpontban, hanem rövidebb időtávon belül több részletben számítanak ilyen összeghatárt elérő devizaforgalomra, olyan módon tudják mégis határidős ügylet segítségével mérsékelni árfolyamkockázatukat, hogy vagy összegyűjtik több részletben befolyó devizabevételüket, és azt együttesen adják el a határidős árfolyamon (export esetén), vagy előre megveszik a részösszegekben szükséges devizát szintén a rögzített határidős árfolyamon (import esetén).
A határidős devizaügylet további sajátossága export és import esetén is a lejáratkori elszámolás két módozata. Választható ugyanis az, hogy lejáratkor ténylegesen kifizetik az ügylet megkötésekor rögzített forintösszeget a deviza ellenében; a másik lehetőség, hogy a cég csak a napi és határidős árfolyam különbözetének megfelelő összeget fizeti ki vagy kapja meg. A két lehetőség az árfolyamkockázat elleni védekezést tekintve ekvivalens, mivel a második esetben az ügylet lejáratakor kifizetendő összeg éppen ellentételezi a napi árfolyam aktuális szintjének a cég számára kedvező vagy kedvezőtlen hatását.
Azt láthatjuk tehát, hogy megfelelő összeget elérő devizabevétel vagy -kiadás esetén határidős ügylet segítségével a vállalat függetleníteni tudja magát a forint árfolyamának nem várt ingadozásaitól. Ennek legfőbb előnye az exportbevétel vagy importkiadás forintértékének tervezhetősége, valamint hogy egy a cég számára kedvezőtlen árfolyam-elmozdulás nem veszélyezteti a vállalat nyereséges működését.
