Átmeneti a Mol gyengélkedése
Az elmúlt három hét során drasztikusan romlott a finomítói profitabilitás, amire a befektetők tömeges eladásokkal reagáltak. A finomítói marzsok a tavalyi átlagos hordónkénti 5,23 dolláros szintről 2005 első hetére átlagosan hordónként 0,73 dollárra csökkentek. Eközben a könnyű és a nehéz olajok közötti különbség a hordónkénti négyről két dollár alá esett vissza. Minderre a Mol árfolyama egyetlen hét alatt közel nyolcszázalékos eséssel reagált.
A befektetők kétféleképpen ítélik meg a kialakult helyzetet. Egyrészről ugyan mindenki a marzsok esésére számított az idén, de a kialakult helyzet a profitabilitás vártnál gyorsabb lemorzsolódására utal. A drasztikus árfolyamesés azt tükrözi, hogy ez lehet az uralkodó nézet. A másik álláspont szerint átmeneti hatásról van szó, ami nem indokolja az egész éves várakozások felülvizsgálatát, azaz 2005-ben is a historikus kétdolláros finomítói marzsokat és a 1,5 dolláros brent/urál különbséget meghaladó szintekre kell számítanunk. Amennyiben ez utóbbi megállapítás a helytálló, akkor a piac túlreagálta a kialakult helyzetet, és ez akár egy jó vételi lehetőséget is teremthet.
Jóllehet az olajár és a finomítói marzsok alakulásában geopolitikai és pszichológiai tényezők is szerepet játszanak, érdemes egy pillantást vetni az olajipari fundamentumokra, amelyek iránymutatással szolgálhatnak az idei évre. A finomítói marzsok gyengélkedéséért felelőssé tehető a szezonalitás, de a szokatlanul enyhe tél is a fűtőolajok árának csökkenéséhez vezetett. Ugyanakkor a tavalyi magas finomítói nyereségesség okai többnyire az idén is fennállnak: a szabályozási környezet változása, a szigorúbb kéntartalmi korlátok miatti kínálatcsökkenés, a dízelautók térhódításának következtében bekövetkező szerkezeti változás a fogyasztásban, vagy a brent/urál különbség tágulása. Mindezekből arra lehet következtetni, hogy 2005-ben is fennmarad a hosszú távú szinteket meghaladó profitabilitás, bár ez nem éri majd el a kiugróan magas tavalyi szintet.
A Mol esetében több olyan tényező is van, amelyek a szektor fölé emelik a magyar olajcéget. A jelentős szárazföldi prémium miatt a Mol esetében a volatilitás kisebb, mint a szektortársakénál, de sokat jelenthet, hogy a Mol kizárólag az új szabványnak megfelelő gázolajat termel, amelyek prémiuma a régi szabvány szerintiekéhez képest fél év alatt tonnánként tízről hatvan dollár fölé ugrott. Mindezek tetejébe a Mol termékszerkezete jobb, mint a hivatalosan publikált uráli mediterrán finomítói marzs.
