A mohón vágyott szeretet

József Attiláról temérdek könyvet írtak már, a költészetét és az életét boncolgató szakirodalom tetemesnek mondható, mégis úgy tetszik: lehet ma is újat mondani. Legalábbis ha valaki elég kitartó kutató, és kellő empátiával, nyitottsággal közelít hozzá. Valachi Annát régóta izgatja József Attila költészete és személye. Irodalomtörténészként évek óta kutatja a föllelhető dokumentumokat, leveleket, s már 1998-ban publikált egy kötetet József Jolán, az édes mostoha címmel. A cím is mutatja azt, amire jutott: nemcsak a mama jelenléte, lénye, majd hiánya, hanem Jolán, az idősebb nővér – mint másfajta női példakép – jelenléte, lénye, majd hiánya is alapvetően meghatározta a költő életét.

Sok újdonságot tudunk meg erről is Valachi Anna új, „Amit szívedbe rejtesz…” – József Attila égi és földi szerelmei című kötetéből, amelynek megint telitalálat a címe. Itt ugyanis szívbéli rejtelmek, hátborzongató összefüggések tárulnak fel. Szívszorító olvasni például, ahogy Valachi Anna leírja, milyen lehetett a még boldog, vidám családi élet a papával, aki azonban hirtelen eltűnt, s iszonyatos űrt hagyott maga után – no meg az addig vidám mama helyett egy magába omlott, majd ebbe belebetegedő mamát. A kis Attila nők között nőtt fel, nem volt férfi példaképe, kereste is egész életében azt, aki apja helyett apja lehetne.

Megrázó például annak leírása is, miként élhette át kisgyerekként, amikor édesanyja nem tudta eltartani őket, ezért Attilát és Etust nevelőszülőkhöz adta. Amikor egy év múlva fölbukkant a nevelőszülőknél, a két gyerek nem ismert rá! A mamára, aki aztán ismét elment. Vissza kellett utaznia, dolgoznia kellett. Elvitte a vonat… Évekkel később, amikor a mama már nagyon beteg volt, s Attila vidékre utazott, hogy élelmet hozzon a családnak, akkor meg őt nem vitte vissza időben a vonat, amely nem járt a nagy hidegben. Attila pedig még a mama temetésén sem lehetett ott. A gyűlölt vonat miatt nem látta édesanyját holtában. Nem is tudta soha feldolgozni a hiányát. A mamához akart végül visszatérni, hiszen úgy gondolta, csak nála lelhet nyugalomra. Ahogy az Óda sorai mutatják, mit érezhetett: „Visz a vonat, megyek utánad, / talán ma még meg is talállak…”

A kötet minden sorából süt: olyan valaki írta, aki éveket áldozott arra, hogy József Attilával foglalkozzon. De az csak egy dolog, ha valaki alapos. Sőt: még az empátiából sem következik, hogy mindezt valaki jól át is tudja adni. Valachi Anna viszont magával ragadó módon meg is tudta írni mindazt, amit tud. Úgy közöl információkat, épít be dokumentumokat, hogy azok soha nem válnak unalmassá, sőt: az irodalomtörténészi alapossággal kutatott életmű és az élet itt olyan drámai erővel tárul fel az olvasó előtt, mint a legizgalmasabb regényben.

Valachi Anna: „Amit szívedbe rejtesz…” – József Attila égi és földi szerelmei. Noran kiadó, Budapest, 2006, 462 oldal, 3999 forint