A rekordok éve volt a tavalyi

Nem panaszkodhattak 2006-os teljesítményükre a hazai árverezÕházak. Az aukciós forgalom ismét túlszárnyalta a korábbi években mértet: míg két évvel ezelÕtt az árverések összleütése 5,7 milliárd forint körül alakult, addig 2006-ban ugyanez a mutató meghaladta az eddig csak álomnak számító 6 milliárd forintos határt. Ezzel lényegében megduplázódott a hazai árverések összforgalma 2000 óta. Már a tavaszi szezon is sikeres évet ígért. Az április és június között megrendezett aukciók rendre megközelítették az elÕzÕ év végi teljesítményeket, holott hagyományosan a karácsony elÕtti szezon számít a legerÕsebbnek. Az esztendÕ második felében azután szinte valamennyi cég legjobb formáját hozta. A Kieselbach Galéria nevével abszolút csúcstartót is jegyez a szakma. A Szent István körúti árverezÕház új összleütési rekordot állított fel decemberben (909 570 000 forint). Sikerét nem kisebb tettel vitte véghez, mint hogy Csontváry Kosztka Tivadar Randevú címÛ képét rekordáron, 230 millió forintért értékesítette.

A bomba sikerek és a töretlennek látszó prosperitás ellenére azonban egy baljós, akár már a közeli jövÕt is kedvezÕtlenül érintÕ folyamat foglalkoztatja a kereskedÕket. Nem véletlen, hogy a mÛkincspiac egyre több résztvevÕje nyilatkozik fokozott óvatossággal a jövÕrÕl. Az árverezÕházaknak mind nagyobb erÕfeszítéseket kell tenniük forgalmuk szinten tartása érdekében: ennek hátterében azonban nem a vásárlók elmaradása, sokkal inkább a mÛkereskedelem nélkülözhetetlen „kellékeinek”, az eladásra kínált kvalitásos mÛtárgyaknak a lassú, de biztos csökkenése áll.

A kilencvenes évek elején a mÛkereskedelem volt az egyik leglátványosabb terepe annak az újraelosztási folyamatnak, amely az új pályára állított magyar gazdaság régi és új szereplÕi között lejátszódott. A rendszerváltás óta eltelt 15 év alatt ez a folyamat lényegében lezárult, és a kiemelkedÕ és igényes mÛveket ma már nehezen, csak áldozatos munka árán lehet becsalogatni az aukciósházakba. Míg korábban a komoly alkotások szinte maguktól „ömlöttek” a galériákba, addig ma már a mÛkereskedÕ rátermettsége a siker fÕ kulcsa.

A kvalitásos mÛtárgyak utánpótlásának csökkenését bizonyítják az egyre nagyobb hullámokat kavaró hamisítási botrányok, amelyekbÕl az elmúlt évre is jutott jó néhány. Az eredetiséget általánosan és mindenki által megnyugtató módon igazoló intézményrendszer híján a vevÕknek nagyobb figyelemmel kell tájékozódniuk egy-egy vásárlás alkalmával. Mindeközben az árverezÕházak egyre nagyobb erÕfeszítéseket tesznek vevÕkörük esetleges bizalmatlanságának eloszlatása érdekében: garanciák vállalásával, valamint szakmai kezdeményezésekkel – elsÕsorban mÛvészet- és gyÛjtéstörténeti programokkal – kívánják biztosítani hozzáértésükrÕl és megbízhatóságukról az ügyfeleiket.

A korábban a nemzetközi piacon bÕséggel megtalálható magyar mÛalkotások száma is jelentÕsen megcsappant az elmúlt évben. A Sotheby’s rendszeressé vált közép-európai festészeti árverésének kínálatában 2006-ban csupán négy magyar mÛ szerepelt. EbbÕl mindössze egy, Paál László Faluvége címÛ alkotása váltott ki komolyabb érdeklÕdést a hazai gyÛjtÕk körében, de a 39–58 millió forint közötti sávra taksált kép végül – feltehetÕleg kevésbé izgalmas témája miatt – nem talált gazdára.

A mÛkincspiac szÛkülÕ utánpótlási lehetÕségei fényében egyre inkább felértékelÕdnek a hazai magángyÛjtemények mint lehetséges kínálati források. A múlt év elsÕ felében több, sikerrel árverezett alkotás is ilyen nagyra becsült kollekciókból – többek között PetÕ Lilla, Rolkó István, Dévényi Iván vagy éppen BedÕ Gábor gyÛjteményeibÕl – került aukcióra. Ez utóbbi gyÛjtemény egyik jelentÕs darabja szolgáltatta a tavaszi szezon meglepetését is. Csontváry Kosztka Tivadar Hídon átvonuló társaság címÛ képe – amelyet 180 millió forintért értékesített a MÛ-Terem Galéria – korábban a nagybányai származású üzletember kollekcióját gazdagította.

Természetesen az, hogy egyre nehezebb egy-egy valódi ritkaságot elÕcsalogatni, a gyÛjtÕk számára is komoly erÕpróbát jelent. Egy fÕmÛ esetében a vevÕnek lényegesen nagyobb áldozatokat kell hoznia, mint korábban. SÕt a régebben még üggyel-bajjal mÛködÕ kivárásos taktika is csÕdöt mondhat, mivel egyre kisebb annak az esélye, hogy egy-egy komolyabb magyar festÕtÕl rövid idÕ leforgása alatt több jelentÕs mÛ is felbukkanjon a mÛkereskedelemben. A közeli jövÕre sokkal inkább lehet jellemzÕ a jelentÕs mÛvek meglepetésszerÛ elÕkerülése, és az ezekért kialakuló licitharc a legmerészebb álmokat is túlszárnyaló leütési árakat eredményezhet. Hasonlót tapasztalhattunk tavaly Rippl-Rónai József négy, kézzel festett tányérja esetében 2006 nyarán. A Christie’s londoni aukcióján kalapács alá került magyar eredetÛ tételek nem kis meglepetésre – darabonként – 11 millió forint körüli összegért cseréltek gazdát. Igaz, Rippl-Rónai rendkívüli iparmÛvészeti alkotásaihoz hasonló unikális darabok legfeljebb évtizedenként bukkannak fel a piacon, a négy tétel ára mégis messze a várakozások felett, szinte irreális magasságokban landolt. A mÛvészi kivitelÛ kerámiák persze magyar gyÛjteménybe kerültek, továbbra is igazolva a tételt: a magyar vonatkozású kvalitásos tárgyak idehaza értékesíthetÕk a legeredményesebben.

A szÛkülÕ kínálati oldallal tehát átrendezÕdni látszik a hazai mÛkincspiac. Míg az elmúlt években inkább a bÕséges kínálat jelentette a növekedés fÕ motorját, addig napjainkban egyre inkább a minÕség, valamint a tárgyak ritka volta a fÕ áralakító tényezÕ. Örvendetes azonban, hogy a piacképes gyÛjtÕk értékítélete is egyre kifinomultabb, pallérozottabb, és ma már elsÕsorban a mÛvészi és mÛvészettörténeti szempontok a mérvadók a vásárlásnál.

A kínálat visszaesése a hazai mÛkereskedelem képének átformálódását is eredményezheti. Több árverezÕház – például a Detre és Ferenczy Antikvitás – megszÛnése mellett a már jól megszokott profilok is módosulhatnak. A 15 éve mÛködÕ MissionArt Galéria például tavaly az aukciók szervezésébe is belevágott. A pozíciókeresést bizonyítják többek között a Kieselbach fotóárverési tervei, a Belvedere állandósuló grafikai aukciói, valamint a MÛ-Terem Galéria látványos nyitása a kortárs mÛvészet irányába. Eközben a kvalitásos klasszikus magyar anyag megcsappanása általában a II. világháború utáni mÛvészetnek, valamint a korszakkal komolyan foglalkozó galériáknak – így például az Abigailnek – kedvez.

A kínálat szÛkülése talán a mÛkereskedelem minden mÛfaját forgalmazó aukciósházakat érinti a legkevésbé. A Nagyházi, a Polgár és egyedüli vidéki árverezÕként a debreceni Villás egyaránt a kollekciók tételszámának emelésével, valamint tematikus árverések rendezésével próbálkozik, miközben a BÁV számára továbbra is biztonságot nyújt az ékszer- és ezüstpiacon kivívott piacvezetÕi státus.

A hazai mÛkereskedelem sláger mÛfaját továbbra is a festmények jelentik, ahol a befektetési szempontok ma sokkal nagyobb szerephez jutnak, mint eddig valaha. Már nemcsak a kimagasló értékÛ alkotások esetében, hanem a néhány százezer forintot képviselÕ mÛveknél is fokozott a befektetÕi érdeklÕdés. Különösen jelentÕsnek tÛnt ez az aktivitás az Õszi–téli idÕszakban, amely feltehetÕleg a kormány megszorító intézkedéseivel is kapcsolatban állt. A teljes piaci forgalom közel 70 százalékát festmények értékesítésébÕl teljesítik ma az aukciósházak. Ezt a könyvek és papírrégiségek követik. A mÛkereskedelem harmadik sikerágazata pedig az antikékszer- és ezüstkereskedelem volt 2006-ban. A mÛfajt a festészetnél és a könyveknél jobban mérhetÕ, objektívebb szempontok avatják a befektetési szándékú vásárlók egyik kedvenc célpontjává. E területen a BÁV tekinthetÕ piacvezetÕnek, a társaság zálogtevékenységébÕl kifolyólag óriási elÕnyben van riválisaival szemben.

a festmények után a második helyre került a mÛfaj.

A Budapesten és vidéken rendezett mintegy 60 könyvárverés kínálata rendkívül változatos volt: néhány ezer forintos szakkönyvektÕl a többmilliós

ritkaságokig szinte minden kategória kalapács alá került.

A könyvpiac a jelek szerint teljesen „behódolt” az aukció intézményének. Ennek okát az árverések kedvezÕbb kondíciói jelentik a korábban elterjedt készpénzvásárlással szemben.

a festmények után a második helyre került a mÛfaj.

A Budapesten és vidéken rendezett mintegy 60 könyvárverés kínálata rendkívül változatos volt: néhány ezer forintos szakkönyvektÕl a többmilliós

ritkaságokig szinte minden kategória kalapács alá került.

A könyvpiac a jelek szerint teljesen „behódolt” az aukció intézményének. Ennek okát az árverések kedvezÕbb kondíciói jelentik a korábban elterjedt készpénzvásárlással szemben.-->